Tapolca repülőterén 1937 és 1956 között katona-repülők és ejtőernyősök szolgáltak, védték a hont. Voltak, akik a legdrágábbat, az életüket adták a harcfeladatokra való felkészülés során. Eddig erről a városba látogatót semmi sem tájékoztatta. Soós Lajos nyugállományú...
„Nemzedékek Éve” – Nemzedékek Napja a Nyírségben
Május elseje elött egy nappal, Anyák napjához a legközelebb s a ballagások napján, április 30-án rendezte meg a Nyíri Honvéd Egyesület – a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége felhívása nyomán – a katonai nemzedékek találkozóját.
Nem volt nehéz a tervezés és a szervezés sem, mert tagjaink között szép számmal fordulnak elő: hivatásos-, nyugállományú-, szolgálati járadékos-, tartalékos katonák, férfiak és hölgyek egyaránt. Nem hiányoztak közülünk a rendvédelmis bajtársak sem.
Meghívott vendégeink voltak a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium Nyíregyházi vitéz Mikecz Kálmán Honvéd Kollégiuma elsőéves növendékei, a nagyszülők mellett a gyermekek és unokák is.
Találkozónk helyszíne, Nyíregyháza egyik büszkesége, a kulturált feltételeket biztosító Sóstói erdő volt. A szép napra virradó természet csöndjét, a rigók dalolását a 7 órakor érkező Nyírihonvédes főzőcsapat verte fel. Tokajból indult a szállító jármű, Nyírtelken került fel a platóra az üst s a leendő babgulyás minden alapanyaga. A Gráfel házaspár (Feri és Jolika) valamint segítő tagjaink hamarosan jó illatokat varázsoltak az erdei fák közé.
Párhuzamos munkamódszerrel dolgozva, a korán kelő kadétok a városi lőtéren kezdték a napot, Tóth István tagtársunk lövészetvezetése mellett, s leendő hivatásuk jelképeként ropogtatták a légfegyvereket s volt melegük a hajnali derengésben a lőlapoknak. A kiluggatott céltáblák sikerélményével tarsolyukban érkeztek meg a találkozó helyszínére, a már pörköltillatos, napsütéses erdei tölgyfák környezetébe.
Sándor József által zeneszó várta a kadétokat, a kiérkező tagokat. Gyülekeztek a találkozó résztvevői. Dr. Németh Lajos tagtársunk révén a vasútállomásról megérkezett a BEOSZ elnökének egyik helyettese, Sztanó Zsuzsanna ny. őrnagy asszony is. A köszöntések, programismertetések s az első kupicák kiürítése után (természetesen nem a fiatalok) egy tájékozódási futóverseny vette kezdetét, amelynek részesei voltak a kadétok, parancsnokukkal pólóra vetkezve, s sokadszor az egyesület fiatal és idősebb tagjai 80 év alatt. Miután a futók bevették magukat a sötét erdőbe, az őzek által elkerült tisztáson, Bertli József tagtársunk révén, petanqe verseny zajlott a „fájós lábúaknak,” a később érkezőknek. Szólt a muzsika, gurultak a golyók, futottak a futók, néhányan el is tévedve, s árasztotta illatait a 80 literes üst s találtak egymásra a régen látott bajtársak.
Némi idő elmultával, a futók visszaérkeztével, kerítettünk sort egy eszmecserére, amelynek a lényege a katonai pályánk, hivatásunk motívációi voltak. Ennek tartalmát fejezte ki a mottó: Én is katona voltam, vagyok, leszek. /Beszélgetés a hivatásról/. Erdei padok tetejére kapaszkodva, ülőkén és asztalokon helyet foglalva Dallosné B. Katalin vezette a beszélgetést. Szót kapott az egyesületi elnök, a hivatásos védelmi bizottságban dolgozó, a kadétok parancsnoka a fiatal és idősebb nyugállományú, nők és férfiak, az elnökhelyettes a BEOSZ-ból és sok más résztvevő. Mi elmondtuk, a fiatalok is véleményt formáltak. Jó volt visszaemlékezni fiatalságunk útkereséseire s egy kialakult, kiformálódott hivatástudat továbbítására a fiatalok felé.
Ezzel még nem zárult le a verseny, mert az egésznapi rendezvényeket megörökítő Kiss János titkárunk futáshoz szólította a legifjabbakat. Megtörtént a verseny s mindenkit nyertesnek minősített a 70-80 fős szurkolótábor. Kaptak is csillogó érmeket a nyakukba s ajándékot a kezükbe s ők is adtak: a boldogság sugarait.
Lassan a babgulyás is elkészült. Igen jó illatok járták át az erdei színpad környékét, ahol az eredményhirdetésre került sor. Előtte azonban köszöntöttük a szép számmal megjelent édesanyákat. Tóth Noel unoka két verssel is köszöntötte nagypapája mikrofonállvánnyá merevült árnyékában a legdrágábbakat, az édesanyákat, akik a legifjabbtól vehették át az egyesület ajándékait. Az alkalomhoz illő zene alatt kapták meg megérdemelt díjaikat a jól lövő kadétok, a petanqe verseny női és férfi dobogósai, a tájékozódási futásban jeleskedő kadétok, a Nyíri Honvéd Egyesület női és férfi versenyzői, idősek és fiatalok.
A délelőtti programok közben a batyukból finomabbnál finomabb italok is előkerültek s fokozták a jó hangulatot.
Fénypontja volt több is a találkozónak. A sok program után azonban már jól esett az ebéd. Honvédségi recept után készült. Csajka nélkül, ilyen-olyan edényekben gőzölgött a tartalmas gulyás s fogyasztotta a sok jóravaló ember, az egykori hivatásosok és reményeink szerint a leendők. Célunk megvalósult: tudtunk példát mutatni az utánunk jövő generációknak, szülőknek, gyerekeknek és unokáknak, a jövő katonáinak, a kadétoknak.
Az eseményt elgondolta Tóth Sándor elnök és kivitelezte az egyesület sok, elkötelezett, lelkes tagja. Rendezvényünk a BEOSZ anyagi támogatásával valósult meg.
Tóth Sándor