Ejtőernyős zászlóaljra emlékeztek

Augusztus 4-én az egykori, legendás 62. Önálló Ejtőernyős Zászlóalj tiszteletére tartottak koszorúzással egybekötött megemlékezést Székesfehérváron a Vásárhelyi úti repülő és ejtőernyős emlékműnél. A pontosan 11.00 órakor kezdődő rendezvény részvevőit és vendégeit Vilner Péter nyugállományú ezredes, a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége koordinációs elnökhelyettese üdvözölte, és elmondta, hogy e rendezvény már hagyományosnak tekinthető, és amely a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége, a Magyar Veterán Repülők Szövetsége, és a Repülők és Ejtőernyősök Fejér Megyei Egyesülete közös szervezésével valósult meg.

Külön köszöntötte Székesfehérvár Megyei Jogú Város képviseletében megjelent Viza Attila tanácsnokot, dr. Bali Tamás dandártábornokot, az MH Összhaderőnemi Műveleti Parancsnokság parancsnokhelyettesét (légierő), a Magyar Veterán Repülők Szövetsége elnökét, Kovács Krisztián ezredest, a Magyar Honvédség 86. Szolnok Helikopterdandár parancsnokát, Huber Tamás ezredest, a Magyar Honvédség Különleges Műveleti Parancsnokság törzsfőnökét, Pozderka Zoltán ezredest, az MH Sipos Gyula 6. Területvédelmi Ezred parancsnokát. A rendezvényen képviseltették magukat a székesfehérvári és a veszprémi honvédelem ügyét támogató civil szerveztek elnökei és tagjai is. Megjelent Juhász József nyugállomány ezredes, aranykoszorús ejtőernyős, a legidősebb, 95 éves ejtőernyős, aki tagja volt egykori 62. Önálló Ejtőernyős Zászlóaljnak is,

Himnusszal, majd az ejtőernyős indulóval folytatódott a megemlékezés, és ez utóbbit a Nőszirom Vegyeskar adta elő.

-Nagyon nagy dolog az számomra, hogy katonaemberként, repülő emberként, és nem sok ejtőernyős ugrással bíró emberként itt állhatok Székesfehérváron. Azért fontos ez, mert két olyan alapvető képesség ez, két olyan haderőnemi kultúra, ami innen, Székesfehérvárról indult el. Ezt ki kell mondani, és a fehérváriaknak pedig büszkén kell viselni, mert innen fejlődött ki a kecskeméti majd a szolnoki repülőiskola. Innen indultak azok az oktatók, akik utána Mátyásföldre, Keszthelyre, Pécsre, illetve a már említett Szolnokra és Kecskemétre kerültek. A székesfehérvári oktatóknak köszönhetjük azt, hogy a mi pilótáink becsülettel tudtak teljesíteni a második világháborúban. Azt is el kell mondani, hogy a mélységi felderítő kultúrának a magjai szintén ebbe a talajba hullottak. Innen serkent ki az a képesség, ami több átszervezést, illetve doktrinális evolúciót követően mára különleges műveleti képességnek neveztetik. A mélységi felderítő képesség egy olyan képesség, ami magába foglalja az információ gyűjtést és a diverzáns tevékenységet. Ez egy olyan magas kockázattal bíró feladatvégrehajtás, amely mindig is összezárta, csapattá kovácsolta azokat az embereket, katonákat, akik ebben részt vettek – nyitotta meg az eseményt Dr. Bali Tamás dandártábornok, a MH Összhaderőnemi Műveleti Parancsnokság parancsnokhelyettese.

A megnyitót követően Répási Mária, a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége tagja. a hazáról szóló saját versét szavalta el a megjelenteknek.

A verset követően dr. Boda József nyugállomány nb. vezérőrnagy, aranykoszorús ejtőernyős felelevenítette a zászlóalj létrejöttének, tevékenységének és megszüntetésének körülményeit.

Elmondta, hogy az alakulat jogelődje az 1. Honvéd Önálló Ejtőernyős Század 1948. október elején került megalakításra, Szolnokon, szovjet fegyverzettel.

A század első parancsnokának a második világháborút megjárt legendás honvéd ejtőernyős tisztet Godó Ferenc főhadnagyot nevezték ki. Majd 1949. március 1-én a századot zászlóaljjá szervezték át, 1. Honvéd Ejtőernyős Zászlóalj néven. Az alakulat ezt követően több átszervezésen, és helyőrség változtatáson esett át. Majd a honvédelmi minisztérium 1951. szeptember 18-i időponttal ujjászervezte az ejtőernyős alakulatot, amely ekkor kapta meg a 62. Önálló Ejtőernyős Zászlóalj hadrendi megnevezést. Új helyre is költöztek, a székesfehérvári – sóstói repülőtér mellé.

A zászlóalj rendeltetése az volt, hogy a légi szállítást követően az ellenség mélységében, és mögöttes területein folytasson harcot.

1953-ban a zászlóalj új feladatot kapott és ezért ismét átszervezték. Ez a feladat mélységi felderítés, és diverziós tevékenység végrehajtása volt. Az alakulatból pedig egy speciális rendeltetésű mélyégi felderítő és diverziós zászlóalj lett. A lövész századok helyett, felderítőszázad, vegyes rendeltetésű század (egy híradó és két műszaki szakasz), és egy őrszázad alakult. Ezen kívül ellátták a zászlóaljat három léggömbbel is.

Az alakulat bemutató gyakorlatokon, ugrásokon és díszszemléken bizonyított és szerepelt nagy sikerrel.

Ennek ellenére a honvédelmi minisztérium akkori vezetése 1954. november 30-val megszüntette a zászlóaljat.

Juhász József nyugállományú ezredes kezdeményezésére 1980-ban indult meg a szervezőmunka a volt 62. Önálló Ejtőernyős Zászlóaljnál szolgáltak találkozójának megszervezésére. Az első találkozóra 1981. november 14-én itt, Székesfehérváron került sor. A megemlékezések azóta is tartanak.

A beszédet követően katonai tiszteletadás mellett koszorúkat helyeztek el a Vásárhelyi úton álló emlékmű talapzatához a honvédségi szervezetek vezetői, az eseményen jelen lévő honvédelmi hagyományőrző, illetve veterán szervezetek képviselői, így – többek között –  elsőként Székesfehérvár városának nevében Viza Attila tanácsnok tette tiszteletét a légcsavaros emlékmű előtt, de elhelyezték a megemlékezés virágait a Bajtársi Egyesültek Országos Szövetsége és a szervező szervezetek elnökei, tagjai is.

A koszorúzást követően a Nőszirom Vegyeskar rövid műsora majd a Szózat, valamint a Magyar Takarodó elhangzása zárta a megemlékező programot.

Forrás: feol.hu, szöveg: Vilner Péter nyugállományú ezredes, fotók: feol.hu, Nagy Imre László