Nándorfehérvári diadal hőseire emlékeztünk

Egy baráti meghívásnak eleget téve, július 20-án délelőtt, a főváros szívében, a Hősök terén felállított színpadon, az „AMIÉRT A HARANG SZÓL – NÁNDORFEHÉRVÁR 1456” címet viselő rendezvényen, egy összevont kórussal lépett fel a Balassi Kórus, hogy műsorunkkal méltó módon emlékezzünk (tisztelegjünk) a várvédők névtelen hőseire és a Hunyadiakra.

Mint ismert az Országgyűlés 2011-ben, az ostrom 555. évfordulóján nyilvánította július 22-ét a nándorfehérvári diadal emléknapjává. Az állami szervek és a civilek összefogásával már sokadik alkalommal (16.) kerül megrendezésre, a magyar hadtörténelem egyik kiemelkedő eseményéről (diadaláról) szóló ünnepi megemlékezés ott a Hősök terén.

A megemlékezés programjának ötletgazdája és szervezője kezdetektől fogva Janek György, a BVSC-Zugló nyugalmazott atlétaedzője, az egyesület szabadidő szakosztályának korábbi vezetője és barátja Foltán László kenus olimpiai bajnok, akik igazán szívügyüknek tekintik a rendezvény méltó keretek közötti megtartását.  Janek György, már 1989-ben kezdeményezője volt a párizsi Invalidusok Múzeumában látható Hunyadi Mátyás halotti pajzsa műtárgy Magyarországra való hazahozatalának.

A rendezvény egyik fő támogatója a Honvédelmi Minisztérium volt, így a honvédség azon szervezetei (a Magyar Honvédség Központi Zenekara, az MH vitéz Reviczky László 1. Területvédelmi Ezred) és kijelölt állománya, akik segítették a megemlékezés protokolláris végrehajtását (történelmi zászlók, relikviák be-és kihozatala, a díszszakasz koszorúzással kapcsolatos feladai, katonazene biztosítás) mindent megtettek annak érdekében, hogy igazán ünnepélyes legyen a megemlékezés.

Az ünnepi műsoron, tisztelegve a hunyadiak emléke előtt, a Hősök terén Hunyadi János és fiának, Mátyás királynak monumentális szobrai alatt, két műtárgy makett hű másolata is megtekinthető volt, amit a kilátogatott vendégek és a téren sétáló külföldi turisták is nagy érdeklődéssel nézegettek.  Az egyik a Hunyadi Mátyás halotti pajzsa, a másik kiállított műtárgy pedig a Mátyás kálvária – Mátyás király házi oltára vagy hosszú keresztje – hű másolata volt, ami az esztergomi székesegyház legféltettebb kincse.

A rendezvény helyszínén, gazdag program fogadta az érdeklődőket, hiszen neves előadó- és énekművészek, hagyományőrző egyesületek szórakoztatták a nagyérdeműt – köztük Dévai Nagy Kamilla Liszt Ferenc és számos díjjal kitüntetett énekesnő. Az ifjú tanítványai, a Krónikás Zenede Diákjai a gitárhúrok pengetéseivel kápráztatta el a közönséget. Előadásuk fénypontja volt az „Ismerős Arcok” elnevezésű zenekar „Nélküled” című dalának tolmácsolása, melyet egy alig tíz éves kisdiák énekelt.

Az összevont kórusunk – a budapesti Balassi Bálint Bajtársi Egyesület kórusa és a gödöllői „Szurdok Gyögy” honvéd alezredes nevét viselő kórusa – igen lelkesen készült erre a rendezvényre, hiszen a Hősök terén nem mindennap énekelhetünk. Kórusunk nem teljes létszámmal tudott részt venni a felemelő rendezvényen, hiszen a meleg nyár közepén hirtelen jött a felkérés, sokan elutaztak, vagy élvezhették végre az unokák társaságát. Azonban, akik ott voltak, azok igyekeztek minden tudásukat felhasználni, hogy emeljék az ünnep fényét és örömet szerezzenek a közönségnek. Bizonyára a nyári hőség járult hozzá, hogy nem voltak olyan sokan, mint azt várni lehetett, de akik mégis megjelentek – nagy vehemenciával tapsoltak és együtt énekeltek velünk.

Ezúton is köszönjük a gödöllői kórus tagjainak, – hogy időt és fáradságot nem kímélve -, kipótolták kórusunk hiányzó létszámát és hangjukkal hozzásegítették a műsort, hogy a dalok a megszokott színvonalon zengjenek.

Bizony, a kórusunk műsorára kapott 10 perc nem nagy idő, de a két karvezetőnk: Kiss Zsuzsanna és Kálmán István megtalálták a műsorválasztás során azt a lehetőséget, hogy színvonalas, kerek egészként járulhattunk hozzá a lélekemelő eseményhez.

Kezdetként az „Isten áldja meg a magyart” című dal szinte már saját himnuszként szólalt meg immár sokadszorra kórusunk előadásában. Ezt követte volt kórustársunk: Homola Irénke – aki már az égi koncerteken énekel – Honvéd című verse, amelyet Rábai-Németh Ferenc zenésített meg és adott elő saját gitárkísérettel, a refrént a kórussal énekelve. Majd egyik szép egyházi énekünk, a „Boldogasszony Anyánk” csendült fel, s mivel a közönség is érintettnek érezte magát, ezért sokan csatlakoztak hozzánk.

Egy gyönyörű, pont ide illő vers következett szintén Irénke verseskötetéből: a Nándorfehérvár – két kórustagunk, Trefán Pál zengő hangján és Csizmás Erzsébet lágyabb előadásában. Mindketten nyugállományú katonák. Méltó keretet adott a befejezésnek a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország”, amely szintén lelkes szólistákat toborzott a közönség soraiból. Nem csalódtunk, hiszen aki nagyon figyelt, meghatott könnyeket is látott.

Nem mindennapi délelőtt volt, amikor dr. Czermann János, a Honvédelmi Minisztérium humánerőforrásért felelős helyettes államtitkárának ünnepi beszéde után pontban 12 órakor felrepült a magasba a 150 galamb, mint a béke jelképe. Sokáig néztünk utánuk azzal a kimondatlan kívánsággal: Legyen végre béke a földön mindenkinek!

Azzal a jó érzéssel tértünk haza, hogy talán mi is tettünk ezért valamit – miközben zúgtak a harangok a Hősök terén is Nándorfehérvár emlékezetére.

Szöveg: Csizmás Erzsébet és Sárközi Zoltán

Fotók: Bankó József, Pákozdi Erika, Sárközi Zoltán, Vastagh László