Emlékszalagokat kötöttek fel az obsitos Petőfi pápai vándorbotjára

A Nacsa Ferenc nyugállományú törzszászlós által elnökölt Tapolca és Környéke Honvéd Bajtársi Egyesület vendégeskedett a Farkasdi Lajos nyugállományú őrnagy által vezetett pápai Honvéd Bajtársi Klubnál, 2022. június 17-én.
A két közösség hosszú évekre visszanyúló, jó kapcsolatot ápol egymással; időnként kölcsönösen vendégül látják egymást városaikban, hogy kicseréljék gondolataikat, tapasztalataikat és hogy ismerkedjenek a helyi nevezetességekkel, honvéd-emlékekkel, hagyományokkal. Így történt ezúttal is.
Útjuk elsőként a pápai Esterházy-kastély előtti obsitos Petőfi szobrához vezetett, ahol a helyi Petőfi Városbarát Egylet (PVE) „Köss egy szalagot Petőfi vándorbotjára!” elnevezésű, irodalmi-lokálpatrióta mozgalmához, kezdeményezéséhez csatlakozva a két egyesületi elnök Berdó Gábor Károly nyugállományú századossal, a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége (BEOSZ) Közép-dunántúli régió vezetőjével, a BEOSZ központi elnökségének tagjával közösen piros, fehér, zöld színű Petőfi-idézetes emlékszalagokat kötött fel. (Petőfi Pápán keltezett „Dalforrás”, „Ifju a pataknál” és „Lehel” című költeményeiből olvashatók citátumok az általuk felkötött szalagokon.)

A „Petrovicsból Pápán lett Petőfi” 180. évfordulója (Petőfi Sándor 180 esztendeje, 1842-ben, Pápán vetette papírra legelőször a Petőfi nevet a „Tolvaj huszár” című románca alatt, tehát itt vette fel ezt a nevet) jegyében Kerecsényi Zoltán lokálpatrióta, a PVE ügyvivője beszélt a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakjának balul elsült katonáskodását követő életszakaszáról, pápai és megyebeli tartózkodásairól, sikereiről, kudarcairól, ekkoriban született poémáiról, barátságairól.

Elsétáltak a Március 15. téri Petőfi- és Jókai-szobrokhoz is, a honvédemlékműnél koszorút helyeztek el a Pápa mellett vívott ihászi ütközet (1849. június 27.) közelgő évfordulónapja alkalmából, megálltak Nagy László Kossuth-díjas költő, műfordító, grafikus, néhai pápai diák kollégiumi reliefjénél, de ellátogattak a szebb napokat látott zsinagóga épületébe, az „Elfeledett szomszédaink” címet viselő kiállításra, valamint a protomártír Szent István tiszteletére szentelt főplébánia templomba, vagyis a Fő téri Nagytemplomba is. Kerecsényi Zoltán mellett Keresszegi Csaba templomi tárlatfelelős ismertette a Dunántúl legnagyobb hatású, klasszicizáló késő barokk stílusú épülettömbjének művészeti értékeit, melyeket anno még Petőfi is megcsodálhatott, hiszen pápai tartózkodása idején a Nagytemplom még elég frissnek, „modernnek” számított, akkor éppenhogy csak alig ötven éve avatták fel.

A templom Szűz Mária-kápolnájában Szent Martialis vértanú nyugvóhelyénél tisztelegtek a tapolcai és pápai honvéd nyugállományúak. Úgy tudni, hogy Szent Martialis Kr. u. 303-ban, a Diocletianus római császár által elrendelt utolsó – legkegyetlenebb, legvéresebb – keresztényüldözés idején (303–313) lelte a halálát; ún. „centurio”, légió-vezető volt, aki vállalta a keresztény hitét és ezért az életével kellett fizetnie. (A „centurio” hadseregtiszt, alacsonyabb rangú csapattiszt volt, aki egy „osztagot” vezetett, ideális esetben száz fős légiót.) Földi maradványait hosszú időn át Rómában, a Szent Callixtus pápáról elnevezett katakombában őrizték, mígnem „ereklyeként” gróf Esterházy Károly püspökhöz, Pápa földesurához nem került, aki azt épülő-szépülő, új pápai templomának, a Nagytemplom hívő népének ajándékozta 1783. október 30-án.

A drágakövekkel – számtalan mennyiségű igazgyönggyel – ékesített, illetve arannyal hímzett barokkos-magyaros, sujtásos díszruhába öltöztetett Szent Martialis római légionárius vértanú jövőre, 2023-ban immár 240 éve lesz, hogy Pápa városában nyugszik, egy üvegkoporsóban. Érdekesség, hogy a szent teteme, teljes csontereklyéje mellett a vérereklyéje is itt van, egy ékes, hegyikristály-szelencébe zárva.
A tapolcai és pápai honvéd nyugállományú katonai szervezetek találkozója közös ebéddel és zenés-táncos délutánnal zárult Pápa város Huszár Közösségi Házában; a jó hangulatról a legendás Füredi-duó együttes gondoskodott.

Szöveg és fotók forrása: Petőfi Városbarát Egylet /PVE/ – Hírlevél,
Veszprémi Győző, id. Kerecsényi Zoltán