Tapolca repülőterén 1937 és 1956 között katona-repülők és ejtőernyősök szolgáltak, védték a hont. Voltak, akik a legdrágábbat, az életüket adták a harcfeladatokra való felkészülés során. Eddig erről a városba látogatót semmi sem tájékoztatta. Soós Lajos nyugállományú...
Áldozatokra emlékeztünk
Éjszakai, bonyolult időjárási viszonyok közötti, nagy-magasságú célelfogást gyakorolta a taszári 31. honi vadászrepülő ezred kijelölt hajózó állománya, azon az 1968-as november 19-i éjszakán, amikor a cél-repülőgép nem érkezett vissza a repülőtérre.
Egy későbbi repülő esemény során 1973. 09. 22-én, a Vértes ’73 nevű hadgyakorlat keretében, több vadászrepülő kötelék részére feladatul szabták, hogy a gyakorlat záró eseményének résztvevőiként, repüljenek át a Veszprém nyugati határában felállított tribűn felett. A Herendtől északra lévő, 654 méter magas Hajag-hegy fölött egy három gépből álló szovjet MiG-21-es „Trojka” a hegynek csapódott.
A két helyszín egymástól úgy 700 méterre található.
Egyesületünk a Veterán Repülők és Ejtőernyősök Veszprémi Egyesülete kéréssel fordult a VERGA a Veszprémi Erdőgazdaság Zrt. vezérigazgató-helyetteséhez, hogy engedélyezze a helyszínekre való belépést és biztosítson szállító jármúvet a hegyre történő kijutáshoz. Megkaptuk az engedélyt és éltünk a lehetőséggel, 2021. 11. 17-én Egyesületünk „kemény magja” Pátkai Györgyi, Horváth Alajos, Mosonyi János, Fapál Ferenc, Nincsics Lajos, Gráczki László, Schenk Róbert, és Angyal Imre, Soós Lajos elnök vezetésével feljutott és megemlékezett az áldozatokról. Mécsest gyújtottunk és koszorúztunk mindkét emlékkönél.
Kísérőnk, a VERGA erdészének javaslatára, előszőr a szovjet áldozatok helyszínén állított emlékkőhöz mentünk. Itt Gráczki László elmondta, hogy milyen körülmények között, milyen előkészítés mellett került ide a jogelőd, a Magyar Veteránrepülők Egyesülete Veszprémi Szervezete kezdeményezése és a kivitelezésben való személyes, aktív közreműködése eredményeként az emlékkő. Ilyen megemlékezéseken, pilóták között mindig felmerül a kérdés: „de miért”? Elhangzott, hogy ha az okokat keressük, azt is feltételezhetjük, hogy a katasztrófához többek között a rossz időjárási, látási viszonyok mellett, a rosszul megválasztott repülési magasság, is közre játszhattak.
A koszorú és a mécsesek elhelyezését követően a csapat, Vass Zsigmond repülő őrnagy emlékkövéhez ment.
A tragédiát szenvedett vadászpilóta egykori kollégája, Mosonyi Jénos ny. repülő alezredes helyezte el a koszorút, aki elmondta, hogy nem csak jól ismerte Vass Zsigmondot, de a tragédia előtt egy héttel együtt adtak készültségi szolgálatot.
Az emlékkő mellet, évekig látható volt az egykoron letarolt, és ezért annak megfelelően, a repülés irányába csőkkenő magasságokat elérő fák alkotta egyenes erdősáv, ami mára – fakitermelés miatt – eltűnt. Korábban a látvány arra utalt, hogy valamikor, itt repülőgép katasztrófa volt. A vándor találkozhatott még olyan élő fákkal, melyek törzsében a MíG-19-es gépből származó alkatrész-darabokat lehetett látni. Fájó szívval tapasztaltuk, hogy ezek az „élő szemtanúk” már többé nem emlékeztetik az arra járókat, a termelés nem kegyelmezett annak a két fának sem…. Én, a kívülálló értem, hogy erdőt telepítenek, majd egyszer az vágáséretté fejlődik, kitermelik. De, hogy azt a két mementót szintén ki kellett vágni…. Ezt nehezen tudom megérteni.
A nap végén Horváth Alajos egyesületünk titkára, a Corvin alapítvány elnöke vendégül látta a csapatot egy finom pincepörköltre. Köszönet érte.
Külön köszönet jár a VERGA aVeszprémi Erdőgazdaság Zrt. főigazgatójának Ugron Ákos és Szedlák Tibor termelési vezérigazgató-helyettes uraknak, hogy a rendezvényünkkel kapcsolatos kérésünket teljesítették!
Soós Lajos ny. alezredes
a Veterán Repülők és Ejtőernyősök
Veszprémi Egyesületének elnöke