Tapolca repülőterén 1937 és 1956 között katona-repülők és ejtőernyősök szolgáltak, védték a hont. Voltak, akik a legdrágábbat, az életüket adták a harcfeladatokra való felkészülés során. Eddig erről a városba látogatót semmi sem tájékoztatta. Soós Lajos nyugállományú...
A hős elődökre emlékeztek
A második világháborúban hősi halált halt, illetve a békében, szolgálatteljesítés közben életüket vesztett pilóták és hajózószemélyzetek emléke előtt tisztelegtek Nagyboldogasszony – a magyar katonai repülők égi oltalmazója – közelgő, augusztus 15-ei ünnepe alkalmából a hétvégén Kecskeméten. A megemlékezést és koszorúzást a Magyar Veterán Repülők Szövetsége helyi területi szervezete és az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis szervezte.
A helyőrségben állomásozó katonai alakulatok képviselői, egykori parancsnokai, idős és még aktív hajózó állományúak idézték fel hős elődeik emlékét a légierő és a repülő fegyvernem közelgő ünnepe alkalmából, a kecskeméti köztemetőben. A rendezvény résztvevőit Somodi Sándor nyugállományú őrnagy köszöntötte, majd Juhász Gyula A repülő dalol című versét Baranya Imre szavalta el.
Az ünnepi megemlékezés alkalmával az elhunytak emléke előtt dr. Remes Péter nyugállományú orvos ezredes tisztelgett. „Egy honvédorvos pályafutása során sok mindent lát, sok mindenhez hozzászokik, de a repülőhalált képtelenség megérteni. A beteg, idős emberek elvesztése is fájdalmasan tragikus, de egy egészséges, fiatal, életerős bajtárs halála semmihez nem hasonlítható. Feldolgozhatatlan, elfogadhatatlan, megmagyarázhatatlan. Szolgálati időm alatt ötvenkilenc, repülőkatasztrófában elhunyt pilóta bajtársamat temettem el, 1968-ban pedig egy tragikus balesetnek személyesen is részese voltam. A kecskeméti ezredünk egyik vadászrepülő százada hajtott végre úgynevezett »átmenet a nappalból az éjszakába« repülést, amit az irányító toronyból kísértem figyelemmel. Egymás után emelkedtek fel a gépek, Benke Sándor alezredes és Madaras István hadnagy 01-es oldalszámú MiG-15UTI gépével azonban a felszállásuk után azonnal megszakadt a rádiókapcsolat. A levegőben lévők besoroltak és leszálltak, a repülésvezető pedig utasítást adott keresésükre induló csoport összeállítására. Tiszajenő irányába indultunk, mert állítólag többen láttak ott egy hatalmas villanást. Késő este volt, amikor egy kukoricásban megtaláltuk a gép roncsait. Megdöbbenve álltam az elhunyt hajózók mellett, hiszen pár órával ezelőtt még vizsgáltam őket, mértem a vérnyomásukat, beszélgettem velük” – idézte fel élete legmegrendítőbb emlékét az egykori MH Repülőorvosi Vizsgáló és Kutatóintézet volt igazgatója.
A második világháborúban hősi halált halt, valamint a szolgálatteljesítés közben és repülő-balesetekben életüket vesztett pilóták, hajózószemélyzetek tiszteletére rendezett főhajtáson mások mellett részt Fekete Tamás ezredes, az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis parancsnokhelyettese és Bozóki János ezredes, az MH Légijármű Javítóüzem parancsnoka is.
A Budapesti Nyugállományúak Egyesületét az elnök, dr. Keszthelyi Gyula nyugállományú dandártábornok, a Repülők és Rendvédelmiek Bajtársi Egyesületét Csóka Tamás nyugállományú ezredes, tiszteletbeli elnök és Borbásné Keresztes Márta, a Rendőrségi Nyugdíjasok Bács-Kiskun Megyei Egyesületét Gregor György nyugállományú rendőr alezredes, a Tiszta Égbolt Bajtársi Egyesületet Szegedi Lajos nyugállományú főhadnagy, a Magyar Veterán Repülők Szövetsége helyi területi szervezetét Sági János nyugállományú vezérőrnagy, a légierő volt parancsnoka, a közösség tiszteletbeli tagja, Varsányi Mihály, Perger Miklós nyugállományú alezredesek és az elnök, Őrs Ágoston nyugállományú alezredes képviselték. A megemlékezésen jelen volt a hősi halált halt Me−109-es pilóta, Szeverényi Kálmán hadnagy testvérének a fia, ifj. Szeverényi István is.
Forrás: honvedelem.hu
szöveg és fotó: Galambos Sándor