A magyar katonai ejtőernyőzés megteremtőjére emlékeztek

Bertalan Árpád őrnagy, posztumusz alezredesre, a magyar katonai ejtőernyőzés megteremtőjére emlékeztek születésének 125. évfordulója alkalmából a közelmúltban, a Fiumei úti temető 52-es katonai parcellájában.

Az 1898-ban Pozsonyban, katonacsaládban született Bertalan Árpád a budapesti hadapródiskola elvégzését követően hadapród tiszthelyettesként került az első világháború olasz frontjára, ahol sikeres vállalkozásai nyomán hamarosan zászlóssá, majd hadnaggyá léptették elő. Többször is kitűnt személyes bátorságával, így haditetteiért megkapta a Tiszti Arany Vitézségi Érmet, majd tíz évvel később az egykori Monarchia legrangosabb katonai kitüntetését, a Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjét adományozták számára.

A Nagy Háborút követően, 1919-ben lépett be a nemzeti hadseregbe, majd 1922-ben avatták vitézzé. 1938-ban ejtőernyős kísérleti csoport létrehozásával bízták meg, melyet négy fiatal tiszttel és egy tucat legénységi állományú tisztessel Szombathelyen alakítottak meg. Az ő munkásságának köszönhetően alakultak ki az ejtőernyős-kiképzés alapjai. 1939 őszén a századot Pápára helyezték, ettől kezdve ebben az ejtőernyős „fészekben” zajlik az önkéntesekből álló, fiatal sportembereket magába foglaló alakulat tagjainak különleges felkészítése.

1939 végén Bertalan Árpádot őrnaggyá léptették elő. Miután a német csapatok 1941 áprilisában megindították a Jugoszlávia elleni hadműveleteket, a Magyar Királyi Honvédség 1941. április 11-én szintén átlépte a magyar-jugoszláv határt, hogy fennhatósága alá vonja Bácskát, a Muraközt és a Baranya-háromszöget. A délvidéki hadműveletek részeként, a Bertalan Árpád őrnagy vezette ejtőernyős zászlóalj első harci bevetésére indult a Veszprém-Jutaspuszta repülőtérről azzal a feladattal, hogy elfoglalja a Ferenc József-csatornán átívelő, stratégiailag fontos hidakat.

Az április 12-i felszállást követően az ejtőernyős harccsoport Savoia-Marchetti SM-75 típusú vezérgépe hirtelen meredeken emelkedni kezdett, elveszítette sebességét, 50-80 méter magasan átbillent, jobbra dőlt és lapos szögben, de működő motorokkal a talajt érintve csúszott, majd az üzemanyag lángra lobbant. A katasztrófa következtében vitéz Bertalan Árpád őrnagy 15 fő ejtőernyős katonájával, Kelemen Károly repülőszázadossal, a repülőgép parancsnokával, Bene László repülő főhadnagy pilótával és két fő repülő katonával hősi halált haltak.

A legendás parancsnokot katonai tiszteletadás mellett 1941. április tizenhatodikán temették el Budapesten, a Farkasréti temetőben, hamvait azonban 1967-ben kihantolták és a temető egy eldugott hátsó részébe helyezték át. Sírját egykori katonái az 1980-as évek közepén felkutatták, legnagyobb megdöbbenésükre nyoma sem volt se díszsírhelynek, se sírkőnek, csak egy egyszerű fejfát találtak.

Az őrnagy nyughelyét 2013-ban a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály kezdeményezésére a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetségének együttműködésével a Fiumei úti Nemzeti Sírkert 52-es katonai parcellájába helyezték át kiemelt díszsírhelyre, mint a Mária Terézia Katonai Rend és a Tiszti Arany Vitézségi Érem, valamint számos egyéb kitüntetéseknek a birtokosát. Az ünnepélyes újra temetésre azon év április 12-én került sor, katonai tiszteletadással.

A Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége által kezdeményezett csendes főhajtáson mások mellett részt vett Bertalan Árpád unokája, Judit asszony, Lippai Péter dandártábornok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja, valamint Lázár Tibor őrnagy, az MH Kiss József 86. Helikopterdandár ejtőernyős kiképző részleg részlegvezetője.

Szöveg: Gáll Gábor

Fotó: Bukovszki Nikolett és a szerző felvételei

(forrás: honvedelem.hu)