Hagyományőrzés Rákosmentén

A Békefenntartók Bajtársi Egyesületét 2007. március 12-én alapították. Jómagam csak idén kértem felvételemet, s máris az a megtiszteltetés ért, hogy Herdics Antal nyugállományú alezredessel és dr. Nagyné Ávéd Mária nyugállományú alezredes asszonnyal részt vehettem a Főváros XVII. „Rákosmente” kerületében a tizenkettedik Rákosmente Rendvédelmi és Katonai Hagyományőrző Napon.

A Főtértől nem messze, a Rákos-patak, a Ferihegyi út és a Dunaszeg utca közötti jókora füves területen, a töltés melletti földút két oldalán, borongós időben már fél kilenctől állt a színpad és a résztvevők sátrai. Leparkoltak a bemutatandó harc-, speciális-, és szállítójárművek. Nagy volt a nyüzsgés, rengeteg mindenféle történelmi kor szerint öltözött hagyományőrző jött-ment, készülődött.

A mi kis sátrunk alá felállítottunk két sörpadot a hozzá tartozó négy lócával. Rögzítettük a zászlókat, a bemutatkozó transzparenst és kipakoltuk a relikviáinkat. A misszióban használt sapkák, trikók, a missziókról készült számtalan fénykép mellé kerültek az afrikai, európai és ázsiai békefenntartó missziókból hozott kések, kardok, matrjoska babák, érmek és megannyi, nem csak számunkra érdekes emléktárgy.

Közben szurkoltunk a rendőröknek, katonáknak, vámosoknak, tűzoltóknak és valamennyi egyéb résztvevőnek, hogy időben elkészüljenek a bemutatókra. Mellettünk kürtőskalácsos, szemben büfé (kávé, üdítő, sör stb.) Mögöttünk két gyönyörű, felszerszámozott rendőrló gazdástól….

A szerencsére rövid ünnepélyes megnyitón minden szervezet rangos vezetővel képviselte magát a színpadon. Az összes résztvevő bemutatása és a katonazenekar által eljátszott Himnusz után a polgármester hatásos beszédével meg is kezdődött a „buli”.

A rengeteg kisebb-nagyobb gyerek szemmel láthatóan élvezte a sétautazást a tűzoltók vidám kis játékautóján, vagy a többkocsis „kisvonaton”. Az ennél is nagyobb élményt a LUG-on (lánctalpas úszó gépkocsi – csapatszállító) száguldozás nyújtotta.

A sátrunk előtt nagyon sok család megállt nézelődni, érdeklődni. A gyerekek, fiatalemberek felpróbálták a szép kék ENSZ-sisakot és a brutál nehéz golyóálló mellényt. Forgatták a Kossuth-kardot és gyönyörködtek a Kaukázusból származó díszes tőrökben. A missziós sapkáknál csak a fényképeknek volt nagyobb sikere. Rengetegen készítettek fotókat. Érdekes módon a nagyképernyős TV-n futtatott demo nem kötötte le a figyelmet. Több ismerős és volt kolléga is felbukkant, miként az várható volt. A bensőséges, baráti beszélgetések során több idősebb úrról is kiderült, hogy határőr volt és jó szívvel emlékezik a szolgálatra. Na ja…. a Határőrség egy nagy család…. Mária minden ismerőst kedvesen kínált saját készítésű sütijeivel.

Öröm volt látni a sok, mindenféle koszosztályú érdeklődő csillogó tekintetét és hallgatni elismerő szavaikat. Úgy tűnik, a nemzetközi békefenntartás nem csak nekünk szép emlék, hanem elismert és kissé irigyelt „szakma”.

Mint bemutatást tartók, ebédjegyre négyféle menüből választhattunk. A pörkölt-nokedli-csemiubi és a milánói makaróni is meglepően finom volt.

Az okostelefonon követhető meteorológiai előrejelzés viszont nem vált be. Némi fülledt meleget hozó dél körüli napsütés után délután négy óra felé jókora eső zúdult a nyakunkba. Az összevissza szélnek hála a sátor alatt is minden csuromvíz lett a 20 perces záporban. Mentettük, amit csak lehetett, de hazaérve volt mit szárítgatni. A csuromvizes kiállítás lebontása gyorsabban ment, mint a kipakolás.

Úgy tűnik, a hagyományőrzésnek ez a formája igen sikeres. Ugyan most először voltam, és nem szeretem a zajt és a tömeget, de a Békefenntartók Bajtársi Egyesülete ősztől továbbra is számíthat aktív részvételemre.

Legközelebb én is hozom az unokákat.

Dr. Jószai János PhD, nyugállományú határőr alezredes