A Szegedi Öreg Honvéd Kisvendéglő ismét tárt kapukkal várta a Szegedi Bajtársi Klub népes csapatát. A klub, mint mindig, mozgalmas napokat él meg.
Kirándulunk, kulturális eseményeken veszünk részt és természetesen ebben a sorban helyet és teret kap a felhőtlen szórakozás, a közös együttlét.
Hagyomány, hogy nyaranta felkeressük a Tisza és a Maros találkozásánál fekvő Öreg Honvéd Kisvendéglőt. A név hallatán sokakban felmerülhet a kérdés honnan is ez az elnevezés? Ez a helyszín stratégiai csomópontként szolgált a folyóvízi elhelyezkedése miatt. Tápé, Szeged egyik méltán híres része, a dél-alföldi történelemben a híres falvak sorába illeszkedik. Itt még a török hódoltság idején is fennmaradt a népesség.
A „Honvéd”, mint utalás közvetlenül kapcsolódik a térség ősi védelmi feladataihoz, hiszen már a honfoglalás utáni időszakban itt szolgáltak a Székely gyepüőrök. E tevékenységük alapozta meg a több mint ezeréves határvédelmi hagyományt. Szeged írói közül például Tömörkény István maradandóan megörökítette a Tisza-vidék, a halászok és hajósok életét, ezzel állandó hátteret biztosítva a helyszínnek. Az egykoron itt állomásozó szegedi műszaki alakulatok is szívesen tartottak parancsnoki kihelyezett üléseket, baráti összejöveteleket. Hagyomány volt a szegedi katonáknál az időszakonkénti „kilátogatás”.
Az Öreg Honvéd jelenkori üzemeltetői helyet és teret no, és mondanom sem kell, finom falatokat kínálnak a betérő nyugdíjas katonáknak ma is. 2026. július 16-án népes csapatunkkal ideiglenesen birtokba is vettük.
A baráti beszélgetéseken túl volt, aki még meg is mártózott a Tisza vizében.
Az ízletes vacsorát követően estig szólt a nóta, táncoltak a résztvevők. Igazán kellemes hangulatú rendezvényünk legvégén megállapítottuk, hogy ide hamarosan visszatérünk.
Szöveg: Nagy Zoltán nyugállományú pv. alezredes, titkár, fotók: Siprikó Sándor rendőr alezredes, Illés Antal, Joó Edit