Kirándulás Tardona és a Csermely patak völgyében

A Radaros Katonák Baráti Kör július közepén egy napos kiránduláson vett részt 53 fővel Tardona és Csermely patak völgyében.

Az első utunk Tardonára vezetett, ahol meglátogattuk a Jókai Mór emlékszobát és tájházat. Az épület az 1876-os tűzvészben leégett egyházi iskola helyén épült és jelenleg az épület utcafront felőli szobájában található a Jókai Mór Emlékszoba, amely az író tardonai bujdosásának emlékét őrzi. Az emlékszobában kéziratok, korabeli kiadású könyvek, a nagy mesemondóról készült portrék, életrajzi kapcsolódású tárgyak találhatók. A szoba kiállítási anyagát képezi egy reformkori asztal, szekrény, valamint a Temesvári Állami Páncélszekrény Gyárban készült páncélszekrény. A Jókai-köteteket a miskolci Hermann Ottó Múzeum és a II. Rákóczi Ferenc Megyesi Könyvtár adományozta, többek között a 100 kötetes Jókai-sorozatot is, amelyet 1896–1898 között a Révai Testvérek adtak ki. A kiállítási anyag különlegessége a Jókai Jolán által 1905-ben a tardonai református egyházközség számára adományozott cizellált ezüstkehely.

A második és a harmadik szobában a tájház került kialakításra, valamint a falu lakóinak régi berendezési és használati tárgyait, a paraszti élet emlékeit helyezték el. A látogató betekinthet a helyi élet és történelem emlékeibe. A kiállítás anyagát a falubeliek adománya képezi, melynek többségét 1989-ben gyűjtötték össze a helyi honismereti kör tagjai. A lakószoba és a konyha berendezései mellett a múzeum jelentős gyűjteménnyel rendelkezik a kenderfeldolgozásához szükséges tárgyakból. Található itt tiló, gereben, guzsaly, rokka, szövőszék és más érdekességek.

Kirándulásunk következő állomása Dédestapolcsány festői szépségű település volt, ahol megtekintetük a cserép és keménycserép gyűjteményt.

Dr. Kiss Miklós körzeti magán állatorvos lakásán több mint 2000 db-ból álló cserép- és keménycserép edények találhatók. Ennek, mint egy fele „apátfalvi születésű”, de van Hollóházáról, Telkibányáról, Miskolcról, Városlődről és Farkaslyukról, továbbá cseh, sőt német nyelvterületről származó darab is.

Utunkat Nekézseny településen folytattuk, ahol meglátogattuk a Szeleczky Zita Emlékházat.

Az 1999-ben elhunyt művésznő 90. születésnapja alkalmából 2005. május 28-án a Borsod megyei Nekézsenyben avatták fel emlékházát. A tárlat anyaga az örökösöktől, gyűjtőktől, az érdi önkormányzattól, a Színháztörténeti Intézettől került a gyűjteménybe.

Az emlékház előterében emlékkoszorúk mellett életrajz és egy arckép – a budapesti szülőházán lévő bronz dombormű másolata – fogadja a látogatót. Jobbra nyílik az a kisebb méretű helyiség, melynek magyaros motívumú tárgyai – kézimunkák, konyhájának festett darabjai – tanúskodnak a művésznő hazai kötődéséről. Már itt is sok családi és művészfotó található, valamint látható a Szelecky és a Négyessy család címere. Az előtér bal oldalán a három egymásba nyíló helyiség egy szép és gazdag, ugyanakkor küzdelmes élet relikviáit, dokumentumait, tárgyait tartalmazza. Az első helyiségben színpadi ruhák, személyes tárgyak mellett láthatjuk a művésznő bekeretezett emléklapjait, okleveleit, valamint a világ minden táján tartott előadásainak, estjeinek plakátjait.

Csodálatos festményen mosolyog ránk „Magyar Rozikaként”, hiszen a Magyar Rozika Amerikában című estje mindenhol nagy sikert aratott az emigrációs magyarság körében. A következő helyiségben híres filmjeinek plakátjait és az Amerikában kiadott lemezeit fedezhetjük fel, saját kis stúdió berendezésének néhány darabja mellett.

Az utolsó helyiséget Gallus Géza egész alakos szép festménye uralja. Érdekesség, hogy a festmény fekete fellépő ruháját láthatjuk eredetiben, sőt egy fotót is, mely ebben ábrázolja a művésznőt egy fellépésen. Itt látható édesanyjának szép portréja, az üveges tárlókban pedig olyan dokumentumok vannak, mint leánygimnáziumi tanulmányi értesítője, iskolai történelem füzete, a színművészeti akadémiai leckekönyve, későbbi útlevele, korabeli fotók. Egy szép, szintén magyaros motívumú fellépő ruha két oldalán szeretett testvérei Olga és Alfréd portréja kapott helyet.

Kedves emléke volt a Mária főhadnagy című operett primadonna szerepe, amelynek jelmezes figura kis makettjét is láthatjuk, míg a falakon számos korabeli újságcikk, sztárfotó követi egymást. Az emlékház egy kiváló művész életébe, hivatásába enged bepillantást, megtekintését jó szívvel ajánljuk minden érdeklődőnek.

A követkető látnivalónk Nekézseny Tájház volt, amely 1910-ben épült és 1926-ban bővített régi iskolaépület mellett az új iskola átadására 1958. augusztus 20-án került sor. A falu lakói által „Fűdes”-nek nevezett területen, az akkori kor színvonalának megfelelő négy tantermes iskola a községi tanács kezdeményezésére épült.

A háborúk közötti időszakhoz hasonlóan, 1959-ben is kialakították az iskolakertet. A főképpen zöldségtermesztést folytató kert az Úttörő Szövetkezet keretén belül működött.

A tanulói létszám évről-évre kevesebb lett, és a 2014/2015-ös oktatási évben adott helyet utoljára néhány tanulónak az iskola épülete és a nagy múltú, és a generációkat útjára bocsájtó nekézsenyi iskolai oktatás megszűnt.

Az önkormányzat képviselőtestülete 2015-ben úgy döntött, hogy a megüresedett épületegyüttes új szárnyában létrehozza a falu múzeumát, a Hagyományok Házát, mely állandó kiállításaival, bemutatóival segít az itt élőknek és az ide látogatóknak a régi hagyományok felidézésében, a múlt megőrzésében.

Kirándulásunk kapcsán, összességében megállapíthatjuk, hogy tagjaink nagy érdeklődéssel és nosztalgiával figyelték a bemutatott tárgyakat, eszközöket. Visszagondoltunk, nagy- és dédszüleinkre, akik ezeket a tárgyakat napi szinten használták. Az iskolapadokba beülve, szinte idő utazáson vettünk rész, 60-70 évre visszagondolva.

Voltak, akik a szövőgépet is kipróbálták. A cserép kiállítás szintén lenyűgözött bennünket, és megcsodálhattuk Szeleczky Zita színésznő csodálatos életvitelét, merészségét, hazaszeretetét.

A kirándulásunk Szilvásváradon ért véget, fakultatív időtöltéssel, így volt, aki a kisvonatot vette igénybe, mások gyalog mentek fel a barlangokba.

Egy jól sikerült kirándulást zártunk a helyi kiváló, frissen sütött pisztráng elfogyasztásával.

Szöveg: Szarka János nyugállományú ezredes, fotók: Huszár Zoltán nyugállományú törzsőrmester.