Látogatás Gyöngyösre, Hollókőre

A Bem József Bajtársi Egyesület éves közgyűlési tervei között közkívánatra szerepelt egy közös látogatás a Mátra és a Cserhát-keleti térségébe.

Az idei forró nyarunk ellenére Egyesületünk tagjai közül a vállalkozó szelleműek, kiket nem rettentett vissza a kánikula, a 33-34º C fok hőmérséklet – élvezetes kirándulást tettek a Mátra alján Sár-hegy mellékében.

A Honvédség és a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége által biztosított, légkondicionált busz elvitt bennünket Gyöngyösre. A megadott találkozási pontnál várt ”alkalmi idegenvezetőnk” a Mátra Honvéd Kaszinó Kulturális Egyesület elnöke Engelleiter Zoltán nyugállományú alezredes bajtársunk, aki elvezetett bennünket a Hertelendy Gábor altábornagy vezette Nádasdy huszárok laktanyájába, ma ez egy emlékház, épületegyüttes, amelynek főbejárati folyosóján emléktáblák jelzik, pontosabban emlékeztetnek, hogy Gyöngyös település több mint 200 éves katonaváros. Sétálva útközben Gyöngyös-patak partján megcsodálhattuk a több mint 80 éve bezárt vallási hitéletet nem biztosító, nem működő, nagyméretű kupolás zsinagóga épületét. Azért kaptunk némi tájékoztatást az épületről és a vele kapcsolatos jövőbeli tervekről, ami szerint kulturális- és foglalkoztató központ lesz belőle. A séta alkalmával lehetőségünk nyílt a Városi Televízió épületének (ami az 1816-ban épült első gyöngyösi zsinagóga volt) megtekintésére és néhány gondolatot váltottunk az ott dolgozó tévés munkatársakkal is.

Ezt követően buszra szállva indultunk az egykori laktanyához, ahol 1996-ban a modern kori hadtörténet szerint a MN és a MH különböző hadrendi számú gépesített lövész összfegyvernemi magasabb-egysége majd egysége települt a haderő folyamatos korszerűsítésének, átszervezésének időszakában azok megszűnéséig, illetve bezárásáig. Szoboszlai Endre nyugállományú ezredes vezetésével körbejártuk az egykori laktanya kisebb területét, majd rövid megemlékező gondolatai után Egyesületünk megkoszorúzta a 2022 -ben átadott Gyöngyösi Honvéd emlékhelyet.

A program szerint irány a MÁTRA Múzeum, illetőleg az Orczy Park. Itt a látogatáshoz szükséges belépés a szenior korosztály részére díjmentes, de ingyenes belépést egy pillanat alatt létszámunk szerint kiállítottak és mehettünk a fő épület, valamint a Természettudományi Pavilon természetrajzikiállításainak tanulmányozására, a tárlatvezetés nem volt elérhető, de a múzeumi munkatársak segítőkészek voltak és jól felkészült tudásukkal, ismeretekkel, bárki, mindenki érdeklődésének kielégítésére törekedtek. Megcsodálhattuk a több mint 200 éves törökmogyorófát – még mogyorót is láthattunk rajta, valamint a szintén „idős” tiszafát.

A múzeum főépületében találkoztunk „Brunó”-val, a mamuttal a földszinten, itt található a vadászattörténeti kiállítás, a helytörténet pontosabban a várostörténet, a városi életmódot bemutató kiállítási egysége, Gyöngyös kiemelkedő szülötte volt Bugát Pál orvos, az 1848-as szabadságharc főorvosának, hagyatéka és személyes tárgyai. Az emeleti szinteken pedig a térség flórájában-faunájában gyönyörködhettünk. Érdekes installáció a legalsó szinttől az épület tetejéig a szerkezetbe beépített óriás fa.

A felújításkor – falkutatás során csodálatos 18. századi falképek kerültek elő. A falképek alapján ismerhetjük meg az Orczy család történetét, valamint a kiállított bútorok, használati tárgyak segítségével bepillantást kaphatunk egy főúri család hétköznapjaiba is.

Megnéztük, figyelemre méltó a kastély emeletén, a korábbi ásvány- és őslénytani kiállítások termeiben 2019-ben újonnan létrehozott élmény-teret.

Az épületbeli látványok után – pihenésképpen – sétáltunk a gondosan karban tartott parkban, a kis tó partján békákat, a tóban teknősöket figyelve.

Az idő nagyon gyorsan elrepült és indultunk, mert már vártak bennünket a Szent Bertalan Vallásturisztikai Látogatóközpontban.

Itt előszőr a Szent Bertalan templom építészeti és vallástörténeti históriájával, legendájával ismerkedtünk. A tárlatvezetést Labancz Attila, a látogató központ vezetője személyes, érdekes előadása tette emlékezetessé.

A Szent Bertalan templom gyönyörű festményei, szobrai után az Egyházi Kincstár gyűjteményét csodálhattuk meg. Az egyházi kincseket benne az ötvös-, textil-, és könyvgyűjteményt Buron-Mészáros Gergely történész-muzeológus ismertette, mutatta be. Tisztelettel adózva a több tízkilós gyönyörűen hímzett miséző palást hordozóinak, amelyek hímzésének elkészítéséhez egy élet is kevés lehet, de arannyal, vagy nemesfémmel való hímzést talán tíz textil művész is végezte.

A szintén nevezetes üvegdíszítésű pásztorbot – idegenvezetőnk elmondása szerint – csak azért maradhatott a városban, mert akinek készítették, nem tudott eljönni misézni, így a város „megtartotta” önmagának.  A felbecsülhetetlen templomi kegytárgyak megmentése a II. világháború ideje alatt néhány pap összefogásával történt, elrejtették azokat a háború pusztításai/veszélyei elől. A rejtekhelyet csak hárman ismerték, az eltelt idő alatt titkukat megőrizték.

A titok utolsó őrzője időskorára hivatkozva nem akarta magával vinni rejtekhely titkát a sírba, ezért a rendszerváltozás után, elmondta, megmutatta hol vannak. Ekkor került a nyilvánosság elé és így nyílt lehetőségünk nekünk is megcsodálni ezeket az egyházi kincseket, a gyönyörű tárgyakat.

A sűrű program közepette is szakítottunk egy kis időt, hogy egy kis boldogság-hormont vegyünk magunkhoz, így Hollókőre indulás előtt ebéd gyanánt, ebéd helyett fagyiztunk egy nagyot, az Egyházi Kincstár mellett működő Korona kávéház fagyizójában (a fagyiról annyit, hogy nagyon finom, nagyon nagy adag és olcsó is volt) frissültünk fel.

Nagy szerencsénkre, bárhol is jártunk minden intézmény már klímával felszerelt, hűtött helységgel rendelkezett. Megpihenve indultunk Hollókőre.

A buszon egy 45 perces szieszta jót tett a napi frissesség megőrzésében.

Hollókőn első cél és lehetőség a Faluséta, az Ófalu bejárása volt. Itt néhány mesterséget művelő bemutató ház, már zárva volt, de az Ófalu kontyolt, tornácos, fehérre meszelt „meseházikói” között járva valóban megéreztük, hogy Hollókő a UNESCO világörökség egyik Magyarországi gyöngyszeme.  A nyitva tartó kézműves házaknál kipróbálható volt a fazekazás, nemezelés, bőrözés, csuhéfonás. Hagyományos helyi finomságokat Gazduram Sajtboltjában és a Kalácsos Pékségben kóstolhattunk. Palóc Játszóház körhintával, ördöglakatokkal csalogató, népi játszóudvarával adott áttekintést a százévvel ezelőtti falusi élet és közössége mindennapjaiból.

Igen, már említettük, az elfáradt szenior társaság egyrésze a pihenő sétát választotta, míg az edzettebbje végig járta a látnivalókat. A várba sajnos, azt hiszem, elsősorban a hőség miatt, nem jutott fel a többség, de jónéhányan felmentünk a Hollókői várba is. Mindezek a séták kellemes fáradsággal már egy-egy Korcsmához vezettek a folyadék pótlása elengedhetetlenné vált. A faluban található „nyomós’ kútból oltva szomjunkat, de azért a folyadék vesztésünket még egy étteremben is pótoltuk a söröshordó utolsó cseppjeiből, mosoly derült az arcunkra, amikor is a söröshordó kiürült, de nem tudták (vagy nem akarták) a következőt csapra verni.

A látogatást, illetve sétánkat befejezve, (egy profi) Szabó András főmunkatárs vezette hűvös buszra felszállva elindultunk Budapestre, a Bem-lakótelepre, ahova 18 óra körül érkeztünk meg.

A tudósítást Biróné Fürst Judit, Koós Gábor és Nyilas István készítette