November 20-án a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hungária körúti kampuszának dísztermében – megalakulásának 35. évfordulója alkalmából – ünnepi közgyűlést tartott a Balassi Bálint Bajtársi Egyesület. Az ünnepségen az egyesület tagjai mellett részt vett Bársony Péter...
Mert együtt lenni jó…
Immáron tizenkettedik alkalommal került összehívásra és megrendezésre a szabadszállási katonák, honvédségi dolgozók találkozója július 8-án.
Szokásosan hosszú ötletelési időszak után alakult ki a program. A találkozó vezérmotívumát egy csapattörténeti könyv megjelenése adta, erre kellett úgy ráépíteni a találkozót, hogy az továbbra is helyőrségi jellegű legyen. A harckocsik sokunkat összekötnek, és ez a kapocs egy egész éves programsorozat kialakítását, hozzá egy Honvédelmi Minisztérium által biztosított támogatás megpályázását eredményezte.
A „Harckocsik és Szabadszállás – a harckocsik centenáriuma” címmel szervezett háromalkalmas rendezvénysorozat első állomása ez a mostani „Honvéd hétvége”: a honvédtalálkozó és a kispályás labdarúgó bajnokság.
A nyugdíjas klub rendezői – és az égiek segítségével kellemes nyári meleg – fogadták az érkezőket a Közösségi Házban. A regisztrálás gyorsan ment, a ház és előtere a baráti csevegéstől, egymás köszöntésétől volt hangos. No meg az érkezőket fogadó katonanótáktól. Köszönet minden megjelentnek, hogy személyes meghívó nélkül is eljött.
A Himnusz hangjaival, közös éneklésével vette kezdetét a hivatalos program. Horváth Balázs köszöntötte a megjelenteket és felvezette a találkozó eseményeit. Farkas Zoltán klubelnök megnyitójában kiemelte a katonai hagyományok ápolásának fontosságát. Szabadszállás város polgármestere, dr. Báldy Zoltán kedves szavakkal üdvözölte a résztvevőket és tett említést a katonai hagyományok megőrzésének fontosságáról.
Majd ahogy a narrátor elmondta: minden szervezet keresi azokat a személyeket, szervezeteket akikkel, amelyekkel együttműködve jobban végezheti munkáját, tartalmasabbá teheti tevékenységét, beteljesítheti céljait. Egy hosszabb ideje meglévő kötetlen kapcsolatból lépett az egyesület a találkozó napján egy magasabb szintre. A helyőrségi találkozó adott méltó keretet ahhoz, hogy a Magyar Honvédség Logisztikai Központ (MH LK) és a Honvéd Nyugdíjas Klub (HNYK) közötti együttműködési megállapodás megköttessék és az együttműködő szervezetek vezetői részéről aláírattassék.
A megállapodás a kölcsönös tájékoztatásokon túl, az egymás nyílt rendezvényeinek látogatási lehetőségén keresztül, az egyesület közösségi életének támogatásáig, a hagyományápolási, a közös sport- és turisztikai tevékenységig számos hasznos formát és tartalmat biztosít a jövőben a két szervezet számára.
Az együttműködési megállapodást Baráth István dandártábornok, az MH LK parancsnoka és Farkas Zoltán ny. mk. alezredes, a HNYK elnöke írták alá és méltatták annak jelentőségét. Talán az lehet a megállapodás mottója, amit Baráth tábornok úr mondott: „Az elődök tisztelete, az utódok becsülete!”
A Szabadszállási Aerobik Csoport oldotta a protokoll szigorúságát. A Janovics Zsuzsanna által vezetett, arany- és ezüstminősítéseket magáénak mondható csoport látványos bemutatója jól szemléltette az együttes tagjainak tudását.
A találkozó a „harckocsik harctéri megjelenésének 100. évfordulójá”-hoz kapcsolódóan, az MN 5260, később 7038 harckocsiezred majd önálló harckocsidandár történetéről szóló könyv bemutatója is volt egyben. (1916. szeptember 15-én, a francia hadszíntéren, a Somme folyónál vívott harcok során 32 db Mark-I típusú harckocsi bevetésével kezdődött a lánctalpas acélmonstrumok harctéri alkalmazásának százéves története.)
A Zrínyi Kiadó vezetője, dr. Isaszegi János ny. vezérőrnagy mutatta be Végh Ferenc a „Páncélosfészek az Aranyhomokon” című könyvét. A szerző, Végh vezérezredes úr a könyv megszületésének körülményeiről szólt és a könyv tartalmáról. A bemutatót dr. Bonhardt Attila ezredes úrnak, a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár és Irattár igazgatójának „A Magyar Királyi Honvédség harckocsi csapatainak alkalmazása 1938-1945” című előadása zárta.
A találkozó első részét Hofmaiszter Anikó kis tanítványai, az Ezüst Kopogók Néptánc Együttes bronzminősítésű – napjainkra már ketté, kicsikre és nagyokra vált – Junior csoportja „Úgy tedd rá!” és „Kecskés” című műsorszámai zárták.
A találkozó résztvevői ezek után a Szabadszállási Honvéd Emlékhely kopjafái elé sorakoztak fel főhajtásra, tiszteletadásra és emlékezésre. Máté Sándor alezredes, református tábori lelkész kérte Isten áldását elhunyt társaink, bajtársaink emlékére, s szólt az áldás kérés a július elsején tragikus körülmények közt elhuny tűzszerész bajtársak emlékére is. A megemlékezés koszorúit Baráth István dandártábornok, Vörös Lászlóné ny. ezredes asszony a BEOSZ alelnöke, Szabadszállás polgármestere, az egyesület elnöke és a megjelent parancsnokok helyezték el az emlékhelyen.
A lakótelepi emlékparkban Papp Miklós ny. ezredes, a helyőrség utolsó parancsnoka kérte a megjelenteket a közös emlékezésre. A parancsnokok megkoszorúzták Hunyadi Mátyás szobrát és a harckocsi dandár emlékoszlopát, majd Végh Ferenc ny. vezérezredes és a dandár megjelent tagjai helyezték el az emlékezés koszorúját az alakulat és a jogelőd szervezet emlékköveihez. Természetesen most sem maradtak az emlékkövek szegfűk nélkül.
Kora délután érkeztünk a Hunyadi Mátyás Helyőrségi Gyűjtemény elé, ahol Végh tábornok úr megnyitotta az MH 145. önálló harckocsidandár és jogelőd szervezetei – a mostani alkalomra kialakított – saját emlékszobáját. A szalag átvágást követően lehetett megtekinteni a kiállítást.
Az ebédet követően volt lehetőség a nap során árusított csapattörténeti könyv, a Végh Ferenc által jegyzett „Páncélosfészek az Aranyhomokon” című kötet szerzői dedikálására.
Jó időben, jó hangulatban telt el a nap a jóval több mint kettőszáz fő résztvevő számára. Nem mindenki vett részt a rendezvény egészén, voltak, akik csak az egyes programrészeknél csatlakoztak a közösséghez, de amíg együtt voltak a többiekkel, azt örömmel és jóérzéssel tették. Ismét csodálatos emlékek elevenedtek meg, ismét néhány könnycsepp ejtődött az emlékek nyomán felszabaduló érzelmek hatására, ismét vidám beszélgetés zsivaja töltötte be a teret.
Köszönet illet mindenkit, aki részt vett a találkozó megszervezésében, előkészítésében, levezetésében, az ellátásban, a támogatásban, a programokban. De köszönet jár azoknak is akik – ahogy már korábban szó volt róla – eljöttek, értékelve a találkozó létrehozását, a bajtársi közösségeket, akik kíváncsiak voltak az új emlékszobára, akik kíváncsiak voltak az egykori bajtársaikra, munkatársaikra, … akik találkozni akartak, … mert együtt lenni jó!.
Horváth Balázs István