A Szabolcsi Honvéd Műszaki Hagyományőrző Bajtársi Egyesület tagjai a Fegyveres Erők és Rendvédelmi Szervek Nyugdíjas Klubjának tagjaival együtt vettek részt a Hortobágyi Nemzeti Park területén hősi halált halt tűzszerész katonák 10. évfordulója alkalmából megrendezett megemlékezésen és koszorúzáson 2026. június 30-án.
A megemlékezés helyszíne a Hortobágyi Nemzeti Park nádudvari térsége volt.
Az autóbuszt a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége elnöksége biztosította számunkra. Az ünnepélyes megemlékezés nagyon megható volt, hisz azokról a hősökről emlékeztünk meg, akik életüket adták másokért, embertársaikért, érettünk. Őket soha el nem feledjük.
Az emlékbeszédek után a tisztelgők sok-sok csodálatos koszorút helyeztek el az emlékműnél, valamint sok családtag is elhozta az emlékezés virágait.
A megható ünnepséggel látogatásunk nem ért véget Nádudvaron. Ebéd után az ifjú Fazekas István, aki a fekete kerámia nagy mestere, népi iparművész, fazekas műhelyébe látogattunk el. A Fazekas család az 1700-as évektől itt él, azóta a mesterség apáról fiúra száll. Az ifjú mester megmutatta nekünk egy kerámia tál elkészítését, majd a „Fekete kerámia bemutató házba” látogattunk, ahol az ősök által hátrahagyott kerámia kincsekben gyönyörködhettünk. A dísztárgyak mellett régi használati tárgyakat is láttunk, például kemencés drótos főzőedényt.
Ezután a nádudvari Kincsesházba látogattunk el, amely mély emberségre és vendégszeretetre építve várja látogatóit. Saját készítésű hideg limonádéval, kávéval fogadtak bennünket. Ez a ház a nyugalom, a csend, a szépség és a csodálatos alkotások szigete.
Különösen érdekes volt a csuhéból készült szobrok és életképek látványa a sok-sok egyéb kiállított tárgy mellett. A kukoricacsuhénak ilyen sokoldalú feldolgozását még sehol nem láttuk, ez egy valóságos csoda. Néhány tagtársunk kíváncsian felpróbálta a hortobágyi juhász színes szűrét. Hát nem volt könnyű viselet! – ezt állapították meg.
Szívünkben szeretettel őrizzük ennek a napnak az emlékét, a látott csodás dolgokat, a hortobágyi Nádudvart.
Szöveg és fotók: Kovács Lajos Sándorné és Czirják János