A Magyar Honvédség Klapka György 1. Páncélosdandár pénteken tartotta első Lövész Veterán Találkozóját a Lövésznap alkalmából Tatán. A rendezvényen aktív és nyugállományú katonák, tisztek és altisztek, illetve hozzátartozóik emlékeztek meg a lövész fegyvernem tatai múltjáról, és vitatták meg tapasztalataikat a fiatalabb nemzedékkel.

A szervezői elképzelés szerint ötévente megrendezendő, zártkörű találkozó ötlete 2024-ben fogalmazódott meg Mátyás István nyugállományú zászlós fejében, aki a tatai dandár nyílt napján találkozott korábbi bajtársaival és fiatal lövészekkel. A rendezvény célja a fegyvernem értékeinek ápolása, a közösség megerősítése, valamint a generációk közti párbeszéd elősegítése.
A találkozón Tóth István dandártábornok, a dandár parancsnoka beszédében felidézte: a tatai laktanyában 1986-ban alakult meg az első lövész zászlóalj, akkor még egy homogén harckocsi alakulat keretében. A lövészek azóta is meghatározó szereplői a dandár életének – fogalmazott. Hozzátette: a folyamatos átszervezések és technikai fejlesztések új feladatok és kihívások elé állítják az alegységeket, ugyanakkor a lövész katonák változatlanul magas szintű szakmai felkészültséggel végzik szolgálatukat.
A rendezvény kiemelt mozzanataként ünnepélyesen átadták a csapatzászlót az MH Klapka György 1. Páncélosdandár 2. Lövészzászlóaljának, amely Kaposváron állomásozik. Herczog Gergely alezredes, a zászlóalj parancsnoka elmondta: az ünnepi pillanat különösen fontos számukra, hiszen a zászlóalj újraalapításának második évfordulóját is ünneplik. Rámutatott: „A veteránok jelenléte, akik közül többen maguk is az egykori 2. Lövészzászlóalj parancsnokai vagy alapítói voltak, tovább emeli a nap jelentőségét. Az alezredes Anton Wildgans osztrák költő idézetével érzékeltette a lövész fegyvernem jelentőségét: „Az eredeti szöveghely a gyalogosokról szól, de magunkénak érezzük: »Mi vagyunk a csatákat döntő hatalmasok, ember ember ellen, mi a gyalogosok.«”

Bozó Tibor nyugállományú altábornagy, a Magyar Tartalékosok Szövetsége (MATASZ) elnöke felidézte: „Én is gépesített lövész vagyok, 1977. július 29-én vonultam be. Mindenkiben van egy egészséges fegyvernemi sovinizmus, bennem is, a lövészet iránt.” Elmondása szerint fontosnak tartja, hogy a régi és a mai lövészek közösen beszélhessenek múltról és jelenről. „A történelem az élet tanítómestere, a lövészkultúra pedig élő hagyomány, amelyet kötelességünk továbbadni” – fogalmazott. „A csapatszellem, az egység és a hagyományőrzés erősítése mellett kiemelten fontos a fiatalok motiválása és a technikai fejlesztésekkel párhuzamosan a szakmai tudás folyamatos megújítása. Csak így maradhat valóban ütőképes a lövész fegyvernem. Reményeim szerint az ilyen találkozók továbbra is erősítik a katonák közötti kötelékeket és a közös értékek tiszteletét” – tette hozzá. Kiemelte: bízik abban, hogy a rendezvénynek öt év múlva, de akár hamarabb lesz folytatása.
A Magyar Honvédség lövész alegységeihez kapcsolódó fegyvernemi ünnepen dr. Író Sándor tartalékos őrnagy, római katolikus tábori lelkész és Roboz Péter százados, református tábori lelkész mondtak imát a szolgálatban álló, a már nyugállományú és a szolgálatteljesítés közben elhunyt katonákért.
Ünnepi sorakozó, zászlóadományozás, elismerések, koszorúzás, haditechnikai bemutató és számtalan program élményt jelentett a szép számú megjelentnek.
A laktanyába érkező több száz veterán lövész és családtagjaik a nagy örömmel vették a találkozó lehetőségét, amelyet a dandár biztosított egy jó hangulatú bajtársi esemény keretében
forrás: honvedelem.hu, MH Klapka György 1. Páncélosdandár facebook oldala
A szerk. megjegyzése: a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetségét a rendezvényen Esküdt Lajos nyugállományú ezredes, elnök képviselte.
