A doni katasztrófára emlékeztek Kecskeméten

Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Honvéd Hagyományőrző Egyesület (HOHE) Kecskeméti Területi Szervezete 2025. január 12-én, két helyszínen tartott megemlékezést a 82 évvel ezelőtt történt tragédiára.

A rendszerváltozást követően alakult ki az a máig tartó hagyomány, hogy a hírös városban és környékén is megemlékeznek az 1943 januárjában történt magyar tragikus hadtörténeti eseményekre.

A résztvevők először a kecskeméti Nagytemplomban, a nagymisén imádkoztak és emlékeztek elődeink hősies helytállására és a doni tragédiára. A szentmisét dr. Finta József plébános, érseki helynök celebrálta. Finta atya a szentbeszédében kitért a magyar katonát szovjetunióbeli szereplésére, valamint katonai, emberi helytállására. Az egyik őse szintén szenvedő alanya volt az ottani véres háborúnak. A szentmise végén a Himnusz zárta a templomi emlékezést.

Az emlékezők átvonultak a templom mögé, a Deák téren 2006 óta álló második világháborús Hősi Emlékműhöz. Kenyeres Dénes nyugállományú alezredes, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület /HOHE/Kecskeméti Területi Szervezet vezetője köszöntötte a jelenlévőket. Ő moderálta le az ünnepséget és a koszorúzást. Kun Attila hagyományőrző huszár felolvasta az egyik doni harcos levelét, amelyet 1943. január 11-én írt haza szeretteinek. Megrázó sorokban számolt be a fronton lévő dolgokról és a nagy hidegről. Szabó Sándor tárogatóművész katonadalt intonált a remek hangszerén.

Gáldonyi Sándor őrnagy, a MH Hadkiegészítő és Területvédelmi Parancsnokság 13. toborzó iroda vezetője mondott emlékezőbeszédet. Kiemelte, hogy Kecskemétről a frontra vezényelt alakulatok hősiesen helytálltak a szovjet támadóerőkkel szemben, amíg egyáltalán lehetett. Azonban a rettentő hidegidőjárás, az elégtelen felszerelés, lőszerhiány és sokszoros túlerő miatt nem volt lehetőség tovább tartani a magyar frontvonalat. Néhánynapos/hetes kemény ellenállás után, megkezdték a csapatok állásaik feladását. Nehéz időszak következett a kint harcoló magyar katonákra. Állandóan védekezve, a nagy hóban hátrálva, menetelve történt mindez.

A Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg óriási veszteségeket szenvedett a doni áttörés és az utóvédharcok során. Az utókornak pedig kötelessége emlékezni az elődei hőstetteire és áldozatkészségére. Okulni kell az elkövetett hibákból és mindent meg kell tenni a békéért- fejezte be a beszédét Gáldonyi őrnagy.

A kecskeméti egységek, alegységek, a Magyar Királyi 13. Könnyű Hadosztály kötelékébe voltak beosztva. Köztük volt, Kecskemét házi ezrede, a Magyar Királyi Zrínyi Miklós 7. Honvéd Gyalogezred és a 13. Tábori Tüzérezred is. A 13 hadosztály több mint 14 ezer fővel indult a frontra 1942 nyarán. A védekező harcok és az osztrogozsszki védőgyűrűből való kitöréskor jelentős létszám-és anyagi veszteséget szenvedett a seregtest. 1943. májusban, a hazatéréskor a létszám már csak 4900 főt tett ki.

A megemlékezés végén a jelenlévő szervezetek koszorút helyeztek az emlékmű talapzatára. Kecskemét város vezetése nevében dr. Fekete Gábor alpolgármester, a MH 13. toborzó iroda képviseletében Gáldonyi Sándor őrnagy, a Történelmi Vitézi Rend nevében vitéz Tiszavölgyi István törzskapitány, a Hadirokkantak, Hadiözvegyek, Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége helyi szervezete képviseltében Langó József nyugállományú százados, a HOHE és az 1956 Magyar Nemzetőrség Kecskeméti Parancsnokság nevében pedig Kenyeres Dénes nyugállományú alezredes, dr. Károlyfalvi József és Rózsa Zoltán nemzetőrtiszt koszorúzott. Szózat zárta a kegyeleti megemlékezést és koszorúzást.

Szöveg: Kenyeres Dénes, fotó: Banczik Róbert, hiros.hu