11-11-11-11

Idén is november 11-én, 11 órai kezdettel szervezik meg a nemzetközi gyertyagyújtást a hősök emlékére

Nem kerül semmibe, mégis sokat tudunk tenni! A megadott időben, november 11-én 11 órakor egy szál gyertya vagy mécses meggyújtásával lehet csatlakozni ahhoz a nagyszabású nemzetközi megemlékezéshez, melynek keretén belül a hazájukért harcoló hősökre emlékezünk közösen. A főszervező székesfehérvári Krajczáros Alapítvány.

A megemlékezés egyik fő célja, hogy a „közös Európában együttes emlékezés” egyében a ma élő nemzedék tagjai közül minél többen érezzék sajátjuknak a csatatereken maradt déd- és ükapáink sorsát, tekintsék fontosnak az emlékezetünk ébrentartását. A hősök – köztük a számtalan közkatona – ezáltal lesznek halhatatlanok.

A megemlékezés jelképei a gyertyaláng és a pipacs, valamint a 11-11-11-11 számsor. A számsor megfejtése egyszerű, ugyanis 1918. 11. hónapjának 11. napján 11 óra 11 perckor lépett életbe a fegyvernyugvásról szóló megállapodás, mellyel befejeződtek a harci cselekmények a fronton, s katonai értelemben kezdetét vette a négy éve milliók által várt béke időszaka az első világháborút követően.

A pipacs viselésének hagyománya egészen a 19. század elejéig nyúlik vissza. A napóleoni háborúkat lezáró waterlooi csata után feljegyezték, hogy napokkal az ütközet után vérvörös pipacstenger borította be a véráztatta harcmezőt. Ez a kép ihlette meg az első világháborúban tüdőgyulladásban elhunyt katonaorvost, a Vermonti Egyetem patológus professzorát, John McCrae alezredest (1872–1915). Az I. Kanadai gyalogos ezred tisztje az ypres-i ütközetben vesztette el barátját – és egyben korábbi tanítványát – Alexis Helmert. Az ő emlékére írta a lövészárokban McCrae professzor-alezredes a világirodalom legszebb háborús költeményének tartott A flamand mezőkön (In Flanders Fields) című verset. A vers Boulogne-től, ahol McRae meghalt, hosszú utat járt be, de szerencsére fennmaradt, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az 1919 óta megünnepelt emlékezés napjának jelképe ez a bájos, mégis mély emlékeket idéző virág lett.

Flandria Mezején

Flandria mezején pipacsok nőnek

Keresztjei közt egy temetőnek

Ez jelöli a mi helyünket; s bár fenn az égen

Még bátran szól a pacsirta ének

Lenn, az ágyúdörgésben nem hallod őket.

Mi vagyunk a halottak, kik pár napja még

Éltünk, elestünk, ragyogott ránk a naplemente

Szerettünk, szerettek minket s most itt a vég,

Flandria mezején.

Viaskodjatok Ti az ellenséggel;

Átadjuk a fáklyát elhaló kézzel;

Vigyétek Ti azt magasra tartva.

De ha hűtlenek lesztek hozzánk, mélyén a sírnak

Mi nem tudunk aludni, bár pipacsok nyílnak

Flandria mezején.

Budapesten a Városmajorban lesz a megemlékezés, ahova szívesen látjuk tagszervezeteink képviselőit.

Beosz.hu