A Radaros Katonák Baráti Kör október 13-án Aradon, a vértanúk emlékművénél megemlékezést tartott és koszorút helyezett el a tizenhárom aradi hős emlékére. A megemlékezésen, koszorúzáson több mint ötven fő hajtott fejet vértanúink előtt.
Az ünnepség Báthory Majzik Ilona Ady Endre: Október 6. című versének szavalatával kezdődött, majd Szarka János nyugállományú ezredes a Baráti Kör elnöke ünnepi beszédével folytatódott, aki többek között hangsúlyozta, hogy a tizenhárom hős – Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knezich Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly – a hazaszeretet, az önfeláldozás és a töretlen hűség legfőbb szimbóluma a magyar történelemben.
Miért örök a példájuk-tette fel a kérdést az előadó, hisz először a nemzetiségeken átívelő egység jellemezte őket, mert a vértanúk származása rendkívül sokszínű volt. Volt köztük német, osztrák, szerb, horvát és örmény gyökerű katona is. Nem a származásuk, hanem a közös ügy, a magyar szabadság és függetlenség eszméje kovácsolta őket egyetlen megbonthatatlan egységgé.
Másodszor a katonai erények és méltóság jellemezte őket: a bitófa és a golyó általi halál árnyékában, az utolsó óráikban is példás tartásról tettek tanúbizonyságot. Leveleik, utolsó mondataik nem a megbánásról, hanem a haza iránti tiszta szeretetről és a jövőbe vetett hitről szóltak.
A szabadságvágy mártírjai, mert kivégzésükkel a bécsi udvar megfélemlíteni akarta a nemzetet, ám az ellenkezőjét érte el, a 13 tábornok mártírhalála a nemzeti emlékezetben szent áldozattá vált, amely megalapozta a későbbi korok szabadságküzdelmeit.
Az aradi vértanúk emléke arra tanít minket, hogy a szabadság és a haza iránti elkötelezettség minden egyéni érdeknél előbbre való, és hogy a közös értékekért hozott áldozat a történelemben halhatatlanná teszi a hősöket. Október 6. a nemzeti gyászunk és egyben a legmélyebb tiszteletünk napja.
Az ünnepi beszéd után ismét Báthory Majzik Ilona írónő saját költeményét adta elő.
A szavalat után elhelyeztük a megemlékezés és hála koszorúját.
Ezek után közösen elénekeltük a Himnuszt majd a székely Himnuszt, Kiss Árpád bajtársunk eljátszotta a Magyar Takarodót.
Az ünnepség ezzel a hősi emlékműnél véget ért.
Sajnos az idő előre halad tával Arad belvárosát nem sikerült megtekinteni, de Nagyvárad belvárosára jutott pár óra.
A Baráti Kör tagjai, kissé már fáradtan, de jól elvégzett program tudatában, hazafelé vették az irányt.
Szöveg: Szarka János, fotók: Huszár Zoltán