Kirándulás Nagykárolyba

A debreceni Bocskai István Bajtársi Egyesület tagjai kiránduláson vettek részt még szeptember hónapban. Az élménybeszámoló szerint: utazásunk célja Nagykároly volt, azonban programunk első állomásaként Vállaj települését kerestük fel.

Vállaj, a sváb gyökerekkel rendelkező település Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a román határ közelében található. Érkezésünkkor a település polgármestere fogadott bennünket, és részletesen bemutatta számunkra Vállaj történetét, nevezetességeit és jelenlegi életét.

Látogatásunk során megtekintettük a templom környékét, a település parkját, valamint az ott található emlékműveket. A polgármester úr nagy szeretettel és részletességgel ismertette a község múltját, hagyományait és értékeit. A bemutató során sok érdekes információt tudhattunk meg a település sváb örökségéről és történelméről.

Ezúton is szeretnénk köszönetünket kifejezni a polgármester úrnak a szívélyes fogadtatásért és a tartalmas, részletes bemutatásért. Külön köszönet illeti Ráczné Évit, aki nagy segítségünkre volt a program megszervezésében és előkészítésében.

Bár az időjárás sajnos nem kedvezett számunkra, és az eső végig kísérte látogatásunkat, de ez egyáltalán nem szegte kedvünket. Jó hangulatban folytattuk utunkat következő úti célunk, Nagykároly felé.

Egyesületünk már ötödik alkalommal járt Nagykárolyban, de minden alkalommal találunk újabb látnivalókat, érdekességeket, amelyek miatt érdemes ismét felkeresni ezt a történelmi várost. Ezúttal is sok szép és érdekes élménnyel gazdagodtunk, hiszen a kastély és annak környezete mindig tartogat számunkra valami újdonságot.

A Károlyi-kastély története egészen 1482-ig nyúlik vissza, amikor Károlyi Láncz László egy erős kőházat építtetett a mai kastély helyén. 1592-ben Károlyi Mihály megerősítette az épületet, amely a török veszély miatt bástyákat és vizesárkot is kapott.

Az idők változásával a kastély is folyamatosan átalakult. 1792 és 1795 között a védőfalakat lebontották, és Bitthauser József tervei alapján kényelmes, barokk kastéllyá alakították át.

A kastély mai, romantikus és neogótikus arculata az 1893–1896 közötti újjáépítés során alakult ki. Gróf Károlyi István kérésére Meinig Artúr tervei alapján lovagvár jellegű épületté építették át. Ez a különleges megjelenés teszi a Károlyi-kastélyt Nagykároly egyik legszebb és legismertebb nevezetességévé.

Az épület története napjainkban is folytatódik. 2011-ben teljeskörűen felújították európai uniós támogatással, így a kastély ma is méltó módon őrzi a múlt emlékeit.

A kastélyt egy közel 12 hektáros angolpark veszi körül, amely szintén különleges élményt nyújt a látogatóknak. A park egyik legérdekesebb látványossága az 1810-ben ültetett hatalmas platánfa, amely több mint kétszáz éve őrzi a kastély környezetét.

A Károlyi-kastély napjainkban városi múzeumként, kulturális központként és könyvtárként működik, így nemcsak a múlt értékeit őrzi, hanem a város kulturális életében is fontos szerepet tölt be.

Látogatásunk során ismét bebizonyosodott, hogy Nagykárolyba mindig érdemes visszatérni. Bár egyesületünk tagjai közül többen már többször jártak itt, a város és a kastély minden alkalommal új élményekkel és felfedezni valókkal vár bennünket.

Az esős időjárás ugyan továbbra sem kedvezett igazán a programunknak, de ez sem tudta elrontani a jó hangulatot. Közösen, jókedvűen folytattuk kirándulásunkat, és ismét egy tartalmas, élményekben gazdag napot tölthettünk együtt.

Köszönjük mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez a kirándulás ilyen tartalmasan és jó hangulatban valósulhatott meg. Számunkra ezek az alkalmak nemcsak az utazásról és a látnivalók megtekintéséről szólnak, hanem a közösség összetartásáról, a közös élményekről és a baráti kapcsolatok ápolásáról is.

Nagykárolyi látogatásunk után kirándulásunk harmadik állomása Kaplony volt, ahol a Károlyi család történelmi temetkezési helyét, a családi mauzóleumot és kriptát tekintettük meg.

A Nagykároly közelében található Kaplony a Károlyi család ősi birtoka, ahol a nagy múltú család egyik legfontosabb történelmi emlékhelye található. A Károlyi család Magyarország egyik legrégebbi nemesi családja, amelynek története mintegy ezer évre tekint vissza. A család története szorosan összefonódik a magyarság Kárpát-medencei történelmével.

A Károlyi család leszármazottjai ma már a világ számos pontján élnek, de Kaplony továbbra is fontos helyet foglal el a család történetében. Itt található ugyanis az a családi mauzóleum, amelyben a család több tagja végső nyugalomra lelt.

A mauzóleum alapítása Károlyi Sándor nevéhez fűződik, aki az itt álló régi templom alatt családi sírboltot alakíttatott ki elődei és saját maga számára. A családi kripta elkészülte után azonban nem sokkal, 1743-ban Károlyi Sándor is elhunyt, és ő is itt nyert végső nyughelyet.

A történelem azonban ezen a helyen is nyomot hagyott. Az eredeti kripta és a fölötte álló templom az 1834-es földrengés során elpusztult, így a későbbi generációk számára új templom és új temetkezési hely kialakítására volt szükség.

A kaplonyi Károlyi-kripta meglátogatása különleges élményt jelentett számunkra. A hely csendje, történelmi múltja és a Károlyi család évszázadokon átívelő története mindannyiunkban mély benyomást keltett. Jó volt olyan helyen járni, amely évszázadokon keresztül őrizte egy nagy múltú magyar család emlékét.

Kirándulásunk ezen állomása nemcsak történelmi ismereteinket gazdagította, hanem lehetőséget adott arra is, hogy egy pillanatra megálljunk, és tisztelettel emlékezzünk azokra, akik előttünk éltek, alkottak és hozzájárultak történelmünk alakításához.

Kaplonyban tett látogatásunk ismét megerősített bennünket abban, hogy közös kirándulásaink során nemcsak szép helyeket és történelmi emlékeket ismerhetünk meg, hanem múltunk fontos részeivel is találkozhatunk.

Kirándulásunk ezzel még nem ért véget, hiszen további programok és élmények vártak ránk.

Kaplonyi látogatásunk után visszatértünk Nagykárolyba, ahol a napi történelmi programunka egy finom ebéddel zártuk.

Sajnos az időjárás megint közbeszólt, hisz záporral, jéggel szakította meg az ebédünket.

Délután a kis csapat a program zárásaként egy kis vásárlással egybekötött városi sétával fejezte be a napi programot.

Szöveg: Szabóné Kata, fotó: Facebook