Miskolci tudósítások (Közgyűlés, Versírónk)

1. Rendkívüli beszámoló és tisztújító közgyűlés

A Helyőrségi Hagyományőrző Egyesület (Miskolc) október 19-én, tartotta rendkívüli beszámoló és tisztújító közgyűlését a Miskolci Rendvédelmi Technikum Átrium termében.

A közgyűlés előtt Mihály Jánosné előadásában hallgattunk meg egy verset megemlékezve az Aradi vértanúkról, majd Fekete László az egyesület leköszönő elnöke köszöntötte a meghívott vendégeket, üdvözölte a megjelenteket.

A megnyitót követően a közgyűlés levezető elnökének, jegyzőkönyv vezetőjének és hitelesítőinek megválasztására került sor.

Ezután az egyesület 2023. második és harmadik negyedéves tevékenységről, gazdálkodásról és a szeptember 14-i taggyűlésen megszavazott bizottság tapasztalatainak beszámolóját hallgathatták meg a résztvevők.

A közgyűlés a tisztújítással, és az egyesület alapszabályának módosításával folytatódott.

Nyílt szavazással, egyszerű szótöbbséggel elnöknek Szőcs Józsa Gábor ny. százados, vezetőségi tagoknak Bartekné Frank Judit, Dósa Erika került megválasztásra.

Ezt követően az idősek napja alkalmából két köszöntő hangzott el Titkó Miklósné és Bartekné Frank Judit előadásában.

A közgyűlést egy kötetlen beszélgetéssel egybekötött ebéd zárta.

Szöveg: Bartekné Frank Judit

Fotók: Dósa Erika

2. Versírónk, akire büszkék vagyunk

Mihály Jánosné, Zsuzsa katona özvegy 2017 évtől tagja egyesületünknek. Irodalmi, történelmi tudása, olvasottsága, szereplése az egyesület életét gazdagítja. Programok szervezésben is lehetett rá számítani magas kora ellenére is.  Szereplőként még kiveszi részét a programokban.

Szeptember első napjaiban a Krúdy Irodalmi Kör szervezésében Irodalmi Alkotó Táborban vett részt Aranyosapátiban az Aranyos Szigeti Lovagvárban.

Ady Endre életének és verseinek ismertetése és egy saját költésű verse elmondása után a záró gálán diplomával, Mind-szent díjjal ismerték el szereplését.

Szöveg: Dósa Erika

Fotók: Mihály Jánosné facebook oldaláról

Félelem

Írta: Mihály Jánosné Zsuzsa,

Miskolc, 2023. szeptember 10.

Kongó lépteim visszhangzanak a járdán,

Fák, oszlopok árnyékai kísérnek némán.

Hangos fiatalok szemben luxus toprongyban.

Kukákat, kapukat rugdosnak mámoros hangulatban.

Hátra nyúlok láncomhoz, lassan kikapcsolom

Óvatosan blúzomba csúsztatom

Szép régi arany, eszmei értéke is nagy.

Elhunyt férjemtől kaptam, valamely ünnepnap.

Gyűrűim zsebemben landolnak.

Őket sem adnám e részeg hordának.

Jó környéken lakom, magam is igy tudtam.

Mindegy már a környék, az erőszak jelen van.

Megmarkolom zsebemben rózsafüzéremet,

A kapukulcsra szorítom izzadó kezemet.

Fellélegzem. Sűrűn káromkodva elmentek mellettem.

Megyek tovább a néptelen esti utcán,

Gondolataim riadtan kergetik egymást.

Eszembe jut városunk híres gitárosa,

Acélbakancsokkal rugdosták halálra.

Utcazenész volt az ősz harmonikás.

Míg kávéját itta ellopták harmonikáját.

Õ nem koldult, magánya űzte az utcára

Neki is volt fia, volt hū hitvestársa.

Egyetlen barátja volt már a hangszere.

Azt is elvették tőle, azt is elveszítette.

Nem divat már a becsület,

Hol marad a kedves tisztelet?

Az emberek meglopják, leköpik egymást.

Bántalmazás, verekedés, nem tudni sem szerit, sem számát.

Becsapják, átverik az időseket,

Kicsalják megtakarított pénzüket.

Testvérek, szomszédok feljelentik egymást.

Nevetve élvezik a másik ember kárát.

Úrrá lesz a félelem, a család széthullik

Anyák a gyermeket kórházban felejtik.

A fiatal megüti nevelő tanárát,

Gyalázza, majd elhagyja Szent Istváni hazáját.

Mindezt némán tűri a nagy világ!

Elembertelenedésünk szégyenteljes folyamatát.

A néma cinkosságért majd felelni kell.

Ki az, aki kérdez? Ki az, ki felel?

„Könyörülj népeden Urunk,

Érted halt halált Szent fiad .”

(ZSOLTÁROK)