Évforduló

1990. február 27.

A XX. század utolsó évtizede izgalmas, szokatlanul felforrósodott várakozással teli légkörben kezdődött. Mindenki azokat a változásokat élte át, amelyek következtében az ország demokratikus berendezkedése gyökeresen megváltozott. Még csak ízlelgettük az új demokrácia megnyíló kapuit, a szabadság is még csak a kopogtatóig jutott. Aktív katonaként bizakodó voltam, tudtam és éreztem, hogy Magyarország, és ezzel együtt szűkebb környezetem sorsa is a következő napokban, hónapokban dől el szinte végérvényesen.
E helyzetben, hivatásos tisztként nem is figyeltem oda, hogy a demokrácia egyik fontos pillanataként a honvédséget körülvevő közvetlen közegben is jelentős változások érlelődnek. A demokrácia igénye és igenlése nem kerülhette el a honvédelem ügyéhez szorosan kapcsolódó szervezeteket sem. Az egyesülési törvény lehetőséget teremtett arra, hogy ezen szervezetek egy közös szövetséget hozzanak létre, és ennek eredményeként 18 szervezet 1990. február 27-én létrehozta, megalakította a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetségét. Akkor erre a hírre, 37 évesen nem kaptam fel a fejem, nem is tudtam mire vélni, hogy mi történt, de talán ez a Szövetség létéből is fakadt, hisz akkor számomra még távoli volt a nyugdíjas kor. Ma már természetesen másképp értékelem e történelminek is tűnő eseményt, a Szövetség azóta felnőtt, bizonyított, és megkerülhetetlen tényező lett.
Általában mindig kerek évszámoknál ünnepeljük kiemelten az évfordulókat, de úgy gondolom, hogy e 28. alkalom is lehetőséget teremt arra, hogy visszanézzünk az elmúlt közel harminc évre, és a jelen lehetőségeit és a jövő feladatait is számba tudjuk venni.
Az elmúlt évtizedek és évek tapasztalata bebizonyította, hogy az eredeti alapszabály célkitűzései ma is érvényesek, helytállóak, amely szerint: „a szövetség – a politikai pártoktól, mozgalmaktól, és egyéb csoportosulásoktól független társadalmi szervezet – támogatja a hazafiság eszményére épülő, a nemzet érdekeit szolgáló honvédelem ügyét, felvállalja a szövetségbe tömörült szerveztek és azok tagjainak országos szintű érdekvédelmét, valamint a bajtársiasság és együvé tartozás tudatának erősítését”. Mindezt az önkéntesség, az egyenjogúság, a demokratikus önkormányzat, a szolidaritás, a nyilvánosság, a cél érdekében szervezett közös tevékenység alapelveinek figyelembe vételével végzi.
A Szövetség a 28 év alatt még négy alapszabályt dolgozott ki, fogadott el, és a változtatások okai – elsősorban – a megváltozott társadalmi és jogszabályi környezetre vezethetők vissza. A cél azonban mindig ugyanaz maradt: a honvédelem ügyének szolgálata, a katonai hagyományok ápolása, az érdekek védelme és képviselete, az idősek támogatása, a szociális gondoskodás kiteljesítése, és e felsorolás nem is lehet teljes. Hogy ezt milyen színvonalon teljesítette a Szövetség, ezt szerettük volna tavaly tavasszal megtudni, amikor „szembe akartunk nézni önmagunkkal” egy kérdőív alapú felmérés végrehajtásával. Reméltük, hogy sokan válaszolnak majd a kérdéseinkre! Nem kellett csalatkoznunk, hisz közel kétszázan fogtak tollat és töltötték ki a kérdőívet, és őszintén, kritikusan fogalmazták meg álláspontjukat.
A felmérés eredményének részletes ismertetése a Szövetség ez évi küldöttgyűlésén kerül napirendre, majd a Bajtársi Hírlevélben is közreadjuk, de a válaszok és az eddigi elemzések már most megmutatják, hogy az elmúlt 28 évben a Szövetség tagsága mely területekkel volt megelégedve, és mely területeken vár változást és előrelépést. Talán a legfontosabb az az egyre tudatosuló tanulság, hogy a Szövetség erejét nem a tizenhat fős elnökség, hanem az a közel tizezer egyesületi tag, az a több, mint száz tagszervezet és egyesület, és négy tagszövetség jelenti, akik nélkül soha nem lehetett, és nem lehet teljesíteni a rövidebb és hosszabb távú céljainkat. A célkitűzések csak a Szövetség teljes tagsága egységes akarata által valósulhatnak meg.
Nemrég megkérdezték tőlem, hogy indokoljam már meg miért érdemes egy szervezetnek a Szövetséghez csatlakoznia. Jó lett volna, ha gondolkodás nélkül rávághatom, hogy „ha csatlakoztok egyből ennyi és ennyi összeggel nőhet a pénzügyi támogatásotok”! Ezt azért sem tehettem meg, mert akkor nem lennék felelős vezető, aki élvezheti a tagság bizalmát. Hiszen a Szövetség anyagi helyzete ilyen válaszra nem ad lehetőséget. Ugyanakkor szentül vallom, hogy a szövetséghez tartozás nem anyagiak kérdése, hanem a bajtársiasság, az önkéntesség, a honvédelmi hagyományok ápolása iránti elkötelezettség, a honvédelem ügye melletti tenni akarás érzelmi kötődéséé. Talán rövidebben és egyszerűbben úgy fogalmazhatnám meg, hogy azonosak a gyökereink és azonos a közösségi tudatunk a haza iránti elkötelezettségben!
Az elmúlt 28 év során fontos tényezővé váltunk. A közel három évtizedben kiemelt és korrekt partnerekre leltünk a Honvédszakszervezetben és a Honvédségi Dolgozók Szakszervezetében, folyamatosan hallatjuk hangunkat a Honvédelmi Érdekegyeztető Fórum, és az HM Idősügyi Munkacsoport ülésein, véleményünk hallatszik a Szociálpolitikai Közalapítvány rendezvényein is. Munkánk egyik fontos alapelve, hogy tevékenységünket politikától függetlenül végeztük és végezzük, és talán ezért is élveztük mindig a honvédelmi vezetés támogatását. Tevékenységünk támogatása során a honvédség vezetőitől folyamatos biztatást és segítséget kaptunk és kapunk, és helyi szinten ugyanez érvényes a katonai szervezetek vezetőire, a toborzó és érdekvédelmi irodák munkatársaira, és – nem utolsó sorban – az önkormányzatok, nemcsak szavakban, de sokszor anyagiakban is megjelenő támogatására.
De tudjuk, hogy sok még a feladatunk, tudjuk, hogy soha nem lesz könnyebb a tevékenységünk, de a nyíltság, az őszinteség, a helyi problémákhoz nyújtott segítség és támogatás megkeresése fontos összekovácsoló erő.
A jövő feladatait, közeli és távolabbi célkitűzéseit a tagszövetségekkel, tagegyesületekkel, tagszervezetekkel közösen kell meghatároznunk a Szövetség legmagasabb döntéshozó fórumán, a küldöttgyűlésen.
A feladatok végrehajtása pedig a mindennapok önzetlen munkáján keresztül valósulhat meg.
Köszönet mindazoknak, akik ezt naponta megteszik, nélkülük nem lenne Szövetség. És köszönet az elődöknek, az alapítóknak, személyeknek és szervezeteknek, a múlt jelen lévő és sajnos már eltávozott mindennapi hőseinek, akik nélkül ma nem ünnepelhetnénk a Szövetség fennállásának 28. évfordulóját.

Vilner Péter ny. ezredes