Látogatások Dél-Lengyelországban, közös történelmi megemlékezések

A magyar–lengyel barátság napját minden évben március 23-án ünneplik, amelyet 2007-ben a magyar Országgyűlés és a lengyel Szejm egyhangúlag nyilvánított hivatalos emléknappá.

A Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége (BEOSZ) Közép-magyarországi Régió két tagegyesülete, a Bem József Bajtársi Egyesület és a WAT Magiszterek Védegylete együttműködő összefogásával Koós Gábor nyugállományú alezredes Közép-magyarországi Régió vezetője és Balogh János nyugállományú ezredes szervező-vezetésével 2025. szeptemberében látogatást tett a dél-lengyelországi Zawadkára, a két éve létrehozott emlékhely felkeresésére, ahol emlékező ünnepség keretében megkoszorúzták a lengyel-magyar nyelven felállított történelmi emléktáblát.

Az emlékhely magyar civil egyesületek kezdeményezésére, a helyi önkormányzatokkal összefogva az itt élő lakosság tiszteletére emeltetett, ugyanis a település lakosai, a Nagy Háború első évében egy különleges helyzetben megmentettek 28 magyar huszárt a biztos haláltól, legjobb esetben a hadifogságtól.

1914 decemberében, az emlékezetes limanovai csata előtt, portyázó alegységeket küldtek kelet felé, hogy információt szerezzenek az előre nyomuló orosz csapatok mozgásáról, és lehetőség szerint akadályozzák és lassítsák azok felvonulását.

A Debreceni 2. Királyi Honvéd Huszárezred egyik alegysége a felderítő portyázás során olyan mélyen betört, behatolt Krakkó irányába támadó orosz erők, orosz vonalak mögé, melynek következtében elszakadtak az alakulatuktól, s közben az ellenség elvágta a visszavonulásuk útját. Zawadka erdős-hegyes terepén a helyi lakosság Kazimierz Polomski bíró vezetésével elrejtették őket.

A harc folyamán a portyázó huszárjaink többszöri felvillanása hatására, az oroszok égen-földön keresték a magyar huszárokat lovastól – fegyverestől, de a mélyen hallgató helyiektől semmi információt nem sikerült kicsikarni. Elrejtették őket és lovaikat, majd 5 napon keresztül gondoskodtak róluk, amíg a limanovai vesztett csata után az oroszok visszavonultak, így a huszárok megmenekültek, visszatérhettek a huszárezredük kötelékébe.

A látogatás alkalmával a küldöttség ellátogatott Tarnovba Bem tábornok szülővárosába. A Tarnovi Magyarbarátok Társasága – egy jelentős lengyelországi civil szervezet, amely a lengyel-magyar barátság ápolására, a történelmi és kulturális kapcsolatok erősítésére jött létre, ahol a magyar nyelv oktatása is szerepet kap. Meghívásukra, másnap lehetőség nyílt egy városnézésre a Bem Apó szarkofágjának, Tarnovi székesegyház, a gyönyörűséges piactér, a Bem emlékmű, majd a Petőfi emlékmű és a Sepsiszentgyörgy város által Tarnóvnak ajándékozott székely kapu megtekintésére. A Társaság székhelyén a kapcsolatfelvétel emlékére a Bem hagyományok ápolása kapcsán Wiesława Kozaka – Jaworskaelnök asszony részére a Bem-delegáció emlékplakettet adott át.

Tarnovba vezető utat megszakítva betértünk, és megtekintettük, Debnó várát, amely Wesselényi Ferenc nádor egykorivárkastélya volt, belső kialakítását főleg Wesselényi Ferencnek, Báthori István erdélyi fejedelem, lengyel király titkárának köszönheti, aki reneszánsz ízlésben korszerűsítette a családja által megszerzett várat és birtokot. Wesselényi Ferenc nádor a háborúk miatt gyakran volt távol, mert részt vett a törökök, oroszok és a tatárok elleni harcokban, ez időszakban Balassi Bálint töltött itt rövidebb-hosszabb időt, és költészetének egyik múzsája Wesselényi Ferenc feleségéhez, Szárkándi Annához itt írta a Célia-verseket.

E három napos látogatás befejező eseménye Łososina Dolna település hálaadás napi, a termés megszentelésének ünnepe volt, amit a városi, világi és egyházi főméltóságok gondolatai tettek emlékezetessé.

Eltelt három hónap és…Örömmel látogattunk 2025 december első hetében ismét Dél-Lengyelországba.

A magyar delegáció 13 fős volt, tagjait a WAT Magiszterek Védegylete és Bem József Bajtársi Egyesület alkotta.

Ezúttal az utazás célja a Limanovai Csata 111. évfordulójára rendezett ünnepi megemlékezésen való részvétel volt. Ez alkalommal a meghívó a város polgármester asszonyától, Justyna Tyszkiewicz asszonytól és az ünnepség társ szervezőjétől Marek Sukiennik úrtól, a Jabloniec 1914 Történelmi Hagyományőrző Egyesület elnökétől érkezett.

Az ünnepségen a számos magyarországi vendég – köztük dr. Gerencsér Tibor, Magyarország krakkói főkonzulja, Csík Antal alezredes, véderő, katonai- és légügyi attasé, a HM-et képviselő Hoblyák György alezredes, dr. Tilki Attila országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Külügyi Bizottság alelnöke, MH Területvédelmi és Hadkiegészítő Parancsnokság küldöttsége, valamint nagy számban érkeztek civil egyesületek és hagyományőrző huszárok Magyarországból és a környező országok magyar lakta régióiból.

A vendégek köszöntése után, a meghívott vendégek ünnepi gondolatai-beszédei következtek, és hangzottak el tolmácsolással. A HM delegációját vezető Hoblyák György alezredes a HM HIM parancsnokhelyettese ünnepi gondolatai után Mirosław Majkowskinak, a Przemyśl Erődközségek Szövetsége elnökének a Magyarország honvédelmi minisztere által adományozott Magyar Hadisírgondozásért Kitüntető Cím ezüst fokozata elismerést adta át, az I. világháború dél-lengyelországi katona áldozatai emlékének megőrzésében folytatott tevékenységéért.

Ezt követően szentmisével folytatódott a megemlékezés a Katolikus Egyház szertartása szerint. A szentmise Mateusz Norek atya, a helyi területvédelmi erők lelkésze, és a HM delegációval érkezett Mikus Tibor főhadnagy katolikus tábori lelkész közreműködésével hangzott el.

A szentmisét követően Muhr Ottomár huszár ezredes emlékművének megkoszorúzásával fejeződött be a megemlékezés az I. Világháború 368. számú Katonai Temetőjében. Egyesületeink, a WAT és a Bemes delegációk is elhelyezték az otthonról hozott megemlékezés koszorúit és a mécseseit.

Ezután ünnepi díszebéd következett a polgármester asszonnyal és a meghívott vendégekkel, a zakopanei hangulatot idéző, rönkfából épített Matras Karczma-ban.

A díszebéd előtt az etikett szerint Balogh János nyugállományú ezredes és Koós Gábor nyugállományú alezredes a Polgármester asszony részére a huzamosabb ideje folytatott, sikeres történelmi hagyományápolás elismeréséért dísz plakettet adtak át.

A Bemesek a délután folyamán visszaindultak Magyarországra, másnap a Magiszterek és a HM haza induló delegáció tagjai meglátogatták a Limanovától, alig 25 km-re található Zawadka települést. Felkeresték a fentebb megemlített két éve állított emlékhelyet, az emléktáblát és lerótták kegyeletüket.

Az elmékhely és emléktábla kapcsán több hazai civil szervezet a „Dr. Berend Miklós Történeti Baráti Társaság”, a varsói katonai akadémián tanult öregdiákok alkotta” WAT Magiszterek Védegylete”, továbbá a „Kelet-magyarországi Speciális Mentő Egyesület” néhány tagja felvette a kapcsolatot Zawadka mai vezetőjével Andrzej Sromekkel, és a térség központi településének Łososina Dolna polgármesterével, Andrzej Romanekkel is. Közösen határoztak egy emlékmű felállításáról az egykori (1914-ben) használt rejtekhely közelében. Felvették a kapcsolatot a Hajdú-Bihar vármegyei hagyományőrző huszárokkal, és Debrecen város vezetőivel is.

E munkálatokban szívesen veszünk részt, illetve csatlakozunk lengyel kapcsolatokkal rendelkező WAT kezdeményezéshez, együttműködve a BEOSZ Közép-magyarországi Régió hagyományőrzésben sikeres egyesületeivel.

Szöveg: Balogh János nyugállományú ezredes és Koós Gábor nyugállományú alezredes, fotók: Hugyecz György nyugállományú alezredes