Toma András és húga, Panni néni emlékére

Március 18.-án délután, a nyíregyházi megyei Könyvtárban a Nyíregyházi Települési Értéktár Bizottság által szervezett „Értékes Esték” programsorozat keretében, teltház előtt emlékeztünk meg Toma Andrásról. az utolsó hadi fogolykén ismerté vált ember életútjáról. A pódium beszélgetést Kertész József őrnagy, a 2. vitéz Vattay Antal Területvédelmi Ezred, Sz-Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Hadkiegészítő és Toborzó Iroda irodavezetője az – Értékgondnok – vezette le, melynek meghívott vendége Erdős László nyugállományú ezredes, a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége Tanácsadó Testület titkára, a Hadifogoly című könyv írója volt.

A nagy érdeklődéssel hallgatott beszélgetésen sok új érdekességet tudott meg a közönség melyek nem voltak eddig ismeretesek. Különösen nagy érdeklődést váltott ki a Honvédség bekapcsolódása a család felkutatásába és Toma András repatriálásában.

Az előadáson vetítés keretében megismerkedhettek olyan képekkel, mely a hadifogolytábort, a hazahozatalát, az élő rokonokhoz való tartozását és a beilleszkedését mutatta be. A rendezvénnyel egy időben került sor arra a fotó kiállításra melye Tapolcsányi Éva fotós készített és a BEOSZ-nak ajándékozott.

A rendezvényen részt Bene János a kutatás egykori segítője és a választókerület országgyűlési képviselője is.

A nap nem múlt el szomorú esemény nélkül.

Az előadás közben jött a hír, hogy a még élő húga Toma Anna, aki szintén meghívott volt a rendezvényre és oly sokszor említésre került, de betegségénél fogva nem tudott részt venni, a délelőtt folyamán elhunyt.

Emlékét, a kutatásban kiemelkedő szerepet betöltő Vujity Tvrtko következőkben őrizte meg:

Panni néni emlékére, Vujity Tvrtko írása

Meghalt az egyik legnagyobb magyar Hétköznapi Hős, Panni néni

Az alábbi fényképeket nézve és írásom címét olvasva biztos sokakban merül fel a kérdés: vajon ki is volt ő valójában?!

Elöljáróban annyit írnék, hogy egész életem egyik legnagyobb személyes HŐSE, egyben a modern magyar történelem egyik legnagyobb ismeretlen, hétköznapi jótévője. Barátom és példaképem, akit örökké szeretni fogok.

Panni néni polgári neve Gabulya Andrásné Toma Anna volt. Sosem vágyott történelmi szerepre, ám élete egy pillanatában a Jóisten – és ezzel a történelem is – hatalmas feladatot adott neki.

Történt, hogy 2000-ben, a nyári hónapok legelején Panni néni éppen a tudósításomat nézte a televízióban. Akkor számoltam be róla, hogy Oroszország belsejében, Tatárföld határán, egy elmegyógyintézetben rábukkantunk egy emberre, aki feltételezéseink szerint egy világháborús magyar hadifogoly, és ha mindez igaz, akkor egyben a II. Világháború legutolsó élő hadifoglya volt.

Ekkor mutattam be először mozgóképet az akkor még Tamás Andrásként jegyzett idős veteránról.

Panni néni pedig a felvételt látva, Nyíregyházán, a Virág utca 27-ben felállt a kanapéjáról, felsikoltott, majd hangosan hívta férjét, Gabulya Andrást, hogy azonnal jöjjön be a szobába.

„Ő az én drága testvérem, ő a Bandi” – mondta, majd visszaroskadt a kanapéra.

Drága férjének alig sikerült megnyugtatnia az izgatott feleségét.

Sosem jelentkeztek.

Még akkor sem, amikor már több mint kétezer család állította – Ausztráliától Amerikáig, Záhonytól Hegyeshalomig –, hogy az idős, mentálisan súlyosan sérült férfi az ő hozzátartozójuk.

Nyugati tévétársaságok szállták meg Magyarországot, bemutatva a reménykedő családokat.

Eközben -már Budapesten-, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet kerti padján folyamatosak voltak a tesztelések. Az akkorra már hazaszállított hadifogoly a főorvos, dr. Veér András által rám kiosztott feladatok szerint, kérdésekre válaszolt.

Jegyzeteimet minden este átadtam a professzornak, és egyre csak szűkült és szűkült a kör.

Néhány tucatnyi adat állt rendelkezésünkre az idős embertől, aki soha nem árulta el a nevét és azt sem, hogy hova valósi, de beszélt Balog kovácsról, beszélt a szomszédjáról, Szmolár Józsefről, beszélt Súlyánbokorról, Vargabokorról, Vajdabokorról és a Nyíregyháza környéki bokortanya-világ többi kis településéről.

Amikor pedig már Benkő Sándor tanár neve is ott volt a jegyzeteimben, közzé tettük mindezt azért, hogy megtaláljuk az idős bácsi lehetséges rokonságát, és hogy ne kergessük hiú ábrándokba a több ezer, második világháború óta gyászoló, akkor mégis reményt kapó családot.

Szóval amikor Benkő Sándor neve elhangzott, akkor jelentkezett Panni néni.

Következett a DNS-teszt, az antropológiai és több más vizsgálat, mígnem 2000 szeptemberére kiderült, hogy Tamás András valójában Toma András, Súlyánbokorban született, Panni néni pedig a testvére, Toma Jánossal együtt.

2000. szeptember 17-e. Sulyánbokor. A szülői ház előtt találkoztak. Újra. 55 év után… Azt a pillanatot soha az életben nem fogom elfelejteni.

Nem hallgathatom el, hogy akciónk legelején a magyar állam nem állt mellénk. Mostohán bánt ezzel a történettel.

Így Toma András első kivizsgálását magánpénzből finanszírozták, egy gyógyszergyári cég küldött érte autóbuszt Tatárföldre, az elmegyógyintézeten kívüli civil ruháját saját pénzből vásároltuk meg; hogy aztán, amikor kiderült, hogy valóban egy második világháborús hadifogolyról van szó, akkor már politikusok tülekedjenek azért, hogy vele fényképezkedhessenek.

Annak az évnek az őszén megtörtént az isteni csoda. Toma András ötvenöt évvel azután, hogy elhurcolták a második világháborúba, végleg hazaköltözött a testvéréhez, Toma Annához, Nyíregyházára, a Virág utca 27-be.

És ez a csodálatos asszony, aki szakácsnőként dolgozta végig az életét, nemcsak hogy felnőtt a történelmi feladathoz, hanem olyan hatalmas hőssé nemesedett, aki előtt életem végéig a földig hajolok majd.

Békés, meghitt éveket biztosított a több mint fél évszázados nincstelenségen és szörnyűségen átment beteg testvérének, miközben eleget tett a történelmi kihívásoknak: egymás után fogadta az argentin és német, majd francia tévét, az amerikai tévétársaságokat, kutatókat, történészeket, a BBC-t, különböző politikusokat, és mindenkinek főzött a szavakkal leírhatatlanul finom töltött káposztájából.

Panni nénivel immár negyed százados barátság köt minket össze. Sosem gondoltuk volna, hogy ilyen kötelék alakul ki közöttünk, és mégis az egyik legnagyobb isteni csodának tartom ezt a felemelő kapcsolatot.

A világ minden tájáról küldtem neki képeslapot, és ő hatalmas boldogsággal és szeretettel rendezgette polcain a Niagara képét Hawaii mellé, Floridát London fölé, és az összes többi képeslapot, amelyet neki címeztem a Föld különböző sarkaiban.

Toma András, a második világháború utolsó hadifoglya 2003 márciusában kórházba került. Panni néni belebetegedett mindebbe, egymás melletti kórterembe kerültek.

Csodálatos testvérek voltak, ők ketten.

A hadifogoly minden erejét összeszedve, az utolsó pillanatokban tollat és papírt kért, amelyre ezt írta a kis húgának:

„Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar!”

Így búcsúzott hát Toma András.

A hadifogoly halála után kezdeményeztem, hogy álljon emléktábla azon a házon, ahol történelmünk, s egyben a világtörténelem egyik ikonikus alakjának utolsó évei zajlottak.

Előterjesztésemet a város önkormányzata elfogadta, így elérkezett az emléktábla avatásának ideje, ahol az ünnepi beszéd megtartására engem kértek fel.

És ekkor ért a döbbenet.

Több mint százan érkeztek: egykori hadifogoly-özvegyek, olyan árvák, akik édesapjukat vagy nagyapjukat veszítették el a háborúban, nyíregyházi lokálpatrióták, helyi politikusok – és Panni néni mindenkinek készített töltött káposztát.

Összes nyíregyházi előadásomnak ő volt a díszvendége. Minden alkalommal megkértem, hogy álljon fel, és az én drága közönségem hatalmas tapssal jutalmazta páratlan emberségét. Én pedig újra és újra egy szép csokor virággal kedveskedtem neki.

Ő meg – és itt és most a könnytől már nem látok – Drága Szívem, mindig -egy ismert fagylaltmárka dobozában- mintegy negyven apró töltött káposztát küldött a feleségemnek, aki újra és újra megköszönte ezt neki.

Egyszerű családba született, szakácsnőként élte az életét. Ötvenhat évesen a történelem hatalmas feladatot rótt rá. Ő ezt nemcsak, hogy teljesítette, hanem messze túl is teljesítette.

Most pedig nyolcvankét évesen, betegségét és történelmi szerepét is hátrahagyva, végleg megpihent.

Isten nyugosztaljon, drága Panni néni! Amíg élek, örökre emlékezni fogok rád, s szeretni fogom emlékedet!

Barátod: Vujity Tvrtko

Forrás: Facebook