Hatvanban született meg a remény

Az 1848-49-es szabadságharc egyik meghatározó eseményére az 1849 április 2-i Hatvani csatára emlékeztek meg ünnepélyes keretek között Hatvanban. A tavaszi hadjárat első győzelme nemcsak katonai sikert jelentett, hanem reményt adott magyar nemzet számára.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő időszaka volt a tavaszi hadjárat, ami 1849. április 2-ától május 21-éig tartott. A hadjárat során a magyar honvédsereg óriási katonai sikereket ért el. A Hatvani Csata volt az első ütközet 1849 tavaszán, ahol a hős katonáink győzelmet arattak. A hatvani ütközet legfőbb eredménye az volt, hogy a VII. hadtest biztosítani tudta a Zagyva-vonal ellenőrzését. Ennél is fontosabb volt a morális szempont, győzelemmel indult a magyar honvédsereg támadása.

Erre emlékeztek meg a Kossuth téren, ahol Horváth Richárd polgármester azt mondta: ezen a földön született meg az a siker, amely nemcsak katonai értelemben volt jelentős, hanem reményt adott egy egész nemzetnek. Reményt arra, hogy a szabadságért folytatott küzdelem nem hiábavaló. Reményt arra, hogy a magyar nép képes saját sorsát alakítani.

A hatvani csata magában hordozta mindazt, amit magyar virtusnak nevezünk: bátorságot, leleményességet és összetartást. Gáspár András és Poeltenberg Ernő vezetésével a magyar sereg nemcsak fegyverrel, hanem ésszel is győzött. Ez a győzelem nyitotta meg az utat az isaszegi diadal, majd Buda visszafoglalása előtt.

Ahogy mondta: a csata emléke azt üzeni, hogy a legnehezebb időkben sem a megosztottság, hanem az összefogás vezet sikerre. Mi, hatvaniak büszkék lehetünk múltunkra – de a múlt kötelez is bennünket. Kötelez arra, hogy olyan közösséget építsünk, amely képes saját lábán állni, amely képes együtt dönteni a jövőjéről, és amelyben figyelünk egymásra. Ahogyan elődjeink megvédték ezt a földet, nekünk ma azokat az értékeket kell megvédenünk, amelyek élhetővé, erőssé és szabad közösséggé teszik Hatvant. Ez a munka nem a csatatéren zajlik, hanem a mindennapokban. Döntéseinkben, egymáshoz való viszonyunkban, abban, ahogyan felelősséget vállalunk a közösségünkért – jelentette ki a városvezető.

Az Egri Obsitos Fúvószenekar kísérete mellett a jelenlévők megkoszorúzták az emlékművet. Ezt követően az ünneplők a városháza falán található Zygmunt Miłkowski emléktáblája előtt tisztelegtek. A XIX. század második felének egyik legjelentősebb prózaírójának és politikusának hatvani kötődése is van, hiszen abban a dandárban szolgált, amely Gáspár András hadtestének segítésére küldtek.

A megemlékezők innen átvonultak a Radnóti térre, Gáspár András szobrához, ahol Oláh Emil ezredes, a Honvédelmi Minisztérium Protestáns Tábori Püspökség, Tábori Lelkészi Kar vezetője méltatta Gáspár Andrást, elsősorban emberi nagyságát hangsúlyozva.

A megemlékezés koszorúzással zárult.

Szöveg: hatvanihírlap.hu, fotó: Albert Péter

A szerk. megjegyzése: a rendezvényen a megemlékezés koszorúit elhelyezte Esküdt Lajos nyugállományú ezredes, a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége (BEOSZ) elnöke, Gazsi Béla hszj. ezredes, a BEOSZ Észak-magyarországi Régió vezetője, Köszegi Ferenc nyugállományú alezredes, a BEOSZ Észak-magyarországi Régió korábbi vezetője, valamint a Gáspár András Bajtársi Egyesület nevében Barta János nyugállományú pv. alezredes, az egyesület elnöke és Kőszegi Ferencné elnökségi tag.