Kerekasztal beszélgetés a katonaorvoslás történetéről

Professzor Dr. Svéd László nyugállományú orvos altábornagy előadása és fóruma a Balassi Bálint Bajtársi Egyesületnél

2022. május 5-én, a Balassi Bálint Bajtársi Egyesület tanácstermében fogadtuk Dr. Svéd László nyugállományú altábornagy urat. Ő ott, a jelenlévőknek, közel kétórás, kivetített előadást tartott nekünk.
Ennek során hallottunk Dr. Svéd tábornok úrtól a katonaorvoslás rövid történetéről, arról, hogy a háborúk katonaorvoslása mennyire meghatározó szerepet töltött be az orvostudomány fejlődésében.
Jó volt például azt is megtudni tőle, hogy Hippokratész még az időszámításunk előtt 430 körül vallotta, hogy a pestis a háború betegsége. A járványok hosszú évszázadok során meghatározták a háborúk kimenetelét.
Az előadás során azt is megtudtuk, hogy az első katonai kórház még a római birodalom idején i.u.14-ben létesült Aviso-ban, az első magyar katonai kórház pedig a török hódoltság után az 1600-as években a Szent Margit szigeten. Az amputálás technikai megvalósítását Wilhelm Fabrícius (1606-1641) katonaorvos dolgozta ki és alkalmazta először a földi világunkban. Természetesen, az is új információ volt számunkra, hogy Adolf Leopold Richter, a mai legnagyobb magyar gyógyszergyártó cég névadója volt 1830-ban az úgynevezett andermatikus, magyarul a kenőcsös gyógyítás kifejlesztője.
A katonai orvoslásnak viszont az 1854 és 1855 között dúló Krimi háború volt az egyik kiemelkedő állomása. Ugyanis, itt vezette be Nyikolaj Ivanovics a tört végtagok esetében a korábbi faháncsos rögzítés helyett a gipsszel történő rögzítést, az éter narkózist tábori körülmények között, és a tömeges sérülések esetén ma is ismeretes és használt osztályozását.
A XX. század elején a katona orvoslás önálló tudománnyá vált.
Az első világháború idején vezették be – a katonák körében – a himlő és a tífusz elleni védőoltásokat és a lőtt sérülések kezelése is a háborús gyakorlat során lett kiművelve, melynek a lényege a seb nyitott kezelése volt.
A második világháború hozadéka volt a polgári életben már kipróbált konzerv vér készítmények a vérplazma és a kemoterápiás szerek alkalmazása, valamint a penicillin alkalmazása a hadszintéri, prevenciós ellátásba.
A második világháború után következő lokális háborúk időszakában az úgynevezett légi- és stratégiai kiürítés jelentősége nőtt meg. 1950-1953 között zajlott a Koreai háború, melyben egy magyar katonai kórház is részt vett. Ennek során a magyar katonaorvosok lerakták a rekonstrukciós majd később a plasztikai sebészet alapjait, többek között az arcon történt roncsolások eltüntetésére. Ennek egyik kiemelkedő alakja Dr. Zoltán János a későbbi plasztikai sebészeti osztály vezetője. A kórház állományából a későbbi időszak kiváló és elsősorban a sebészet és a traumatológia hazai iskola alapítói: Kulka, Dinner, Remete, Hermann doktorok kerültek ki.
A Professzor Dr. Svéd László orvos-tábornok úr előadása előtt és után a jelenlévők megvásárolhatták „A magyar katona-egészségügy az első öbölháborúban” című, 410 oldalas, magyar és angol nyelvű könyvét. Ennek a jelentőségét nagyon emelte, hogy az oda delegált magyar orvosi csoportnak a parancsnoka volt, az akkor még ezredes Dr. Svéd László úr. A rendszerváltás utáni első külföldi orvosi kontingens feladatainak és az erről, a 2021-ben kiadott könyvének a rövid összefoglalója a következő:
1991. január 14-én 15 órakor érkezett meg a 37 fős Magyar Katonaorvosi Kontingens az alkalmazási helyére, Szaúd-Arábiába. Dhahranba. Három nappal később, január 17-én, a hajnali órában elkezdődött az első Öböl háború. A Perzsa öbölben megvívott, modern eszköztárat felvonultató hagyományos háborúnak megvoltak az évszázadokra visszanyúló előzményei a Közel-Keleten, és sajnálatos módon nem maradtak el a tragikus következményei sem, amelyek meghatározzák a térséget a napjainkban is. Mindezek felvázolása keretezi a magyar katona-egészségügyi szolgálat rendszerváltás utáni első – az ország szempontjából is fontos – küldetésének öbölháborús történetét. A kontingens parancsnokának, Dr. Svéd László nyugállományú orvos altábornagynak az egykori hivatalos dokumentumokra és az eredeti illusztrációkra tudományos igényű visszaemlékezése szakszerűen, ugyanakkor izgalmasan elevenítette fel a 31 évvel ezelőtt történt eseményeket és benne a magyar csoport szerepét és elért eredményeit.
Dr. Svéd úr előadása során azt is megtudtuk, hogy az orvoscsoporttal együtt volt három felderítő katona is, akik kiválóan segítették a csapat munkáját. Közöttük volt egy a hazai összeköttetés fenntartására hivatott zászlós, aki a feladatait nem tudta teljesíteni, miután a Szaudiak a kiérkezésünk pillanatában tőle minden eszközt elvettek. Más, számunkra fontos segítő munkában viszont kiválóan teljesített, a szolgálati időszak alatt. A nővérek hollandok, szudániak, fülöp-szigetiek, amerikaiak, lengyelek és németek voltak. Szemész és radiológus orvosuk viszont nem volt. Őket az USA biztosította.
A résztvevőknek szinte minden éjszakát egyfolytában gázálarcban kellett eltölteniük. Az első sebesültjük egy magyar volt, Nyilasi Tibor úr, aki egy gázálarc hord hevederébe botlott meg és esett rá a lépcsőre, ennek okán eltörte a térdét. De ellátták és rendbe is jött, még az állomásozási időszak alatt.
Érdekes volt számukra, hogy Husszein ima időben nem lőtt ki Scud-rakétát. Ez pedig miután naponta öt idő-alkalom volt, segítette a csoport pihenését. Nappal pihentek, éjszaka pedig a légi riadókat vészelték át.
A magyar orvoscsoport az első Öbölháború befejezését követően, a feladatuk végeztével, 1991. május 29-én indult vissza Magyarországra.

Vámosi János nyá. alez.