Kirándultunk, koszorúztunk és csodát láttunk!

A Nyíregyházi Szabolcsi Honvéd Műszaki Hagyományőrző Bajtársi Egyesület és a Debreceni Bocskai István Bajtársi Egyesület 2025. június 6. napjára kirándulást szervezett Szentes érintésével, Ópusztaszerre. Én, e sorok írója úgy gondolom senki nem számított ilyen élményre, amiben ezen a napon részesült.

Kirándulásunk első állomása Szentes a MH. 37. II. Rákóczi Ferenc 14. Műszaki Ezred laktanyája volt, ahol az egyesület által kezdeményezett és 2023. április 25-én felavatott emlékoszlopot koszorúztuk meg. Emlékezve azon műszaki katonákra, hősökre, akik, 1849.április 25-én Komárom térségében, a Dunán létesített rögtönzött kombinált híd építésével hozzájárultak az ostromlott város felmentéséhez. Látogatásunkat egy ízletes ebéd elfogyasztásával zártuk. Itt szeretném megköszönni az ezred szíves vendéglátását és segítségét. Próbáltak készíteni rólunk egy csoportképet, az emlékoszlopnál kisebb sikerrel. (Talán az alakzatunk kialakítását még gyakorolni kell! Szerintem jó poén volt, jót nevettük magunkon.)

Elindultunk kirándulásunk következő helyszínére, Ópusztaszerre. Megérkezve az ópusztaszeri Történeti Nemzeti Emlékpark főbejáratánál, Attila hun király mészkőszobra magasodott előttünk. A lélegzetünk is eláll a monumentális 5 méter magas szobor előtt. Később az idegenvezető tájékoztatása alapján tudtuk meg Ópusztaszer nevének jelentését. A „puszta szó” azt jelenti, hogy nyitott, erőtlen, míg a „szer” szó régi értelemben egy nemzetség, vagy család települését jelentette. Így az Ópusztaszer név egy olyan pusztán levő településre utal, ahol eredetileg egy nagyobb család nemzetség élt. A történeti hagyomány szerint a honfoglaló magyarság első „országgyűlésének és törvényalkotásának” helyszíne Ópusztaszer volt.

A park, következő állomása a Feszty-körkép megtekintése volt. Kicsit várakoznunk kellett, de a későbbi látvány, ami elénk tárult feledtetett mindent. A vászonra festett múlt 15 méter magas, 120 méter hosszú és az általa bezárt kör 38 méter. Feszty Árpád 1893-ban kezdte el a honfoglalás mozzanatait megörökítő festményét, amit 1894-ben fejezett be. Most itt voltunk a jelenben a hangok és fényhatások, valamint a narrátor által közölt információk és a képre szegeződött tekintetünk által, visszarepültünk a múltba.

Kísérteties, hátborzongató, ugyan akkor felemelő érzés volt, mert ez a mi múltunkról szólt. Az összetartozásról, a kitartásról, az alázatról és minden másról, ami emberi.

A következő programunk egy 3D-s mozifilm megtekintése volt. Hosszú séta a parkban, skanzen látogatás, a 19. századi falvak építési stílusairól, iskoláiról, az emberek mindennapi életével kapcsolatos dolgokról kaphattunk felvilágosítást.

Fáradtan, de élményekben gazdagon szálltunk fel a buszra, ami az otthonunkba vitt.

A Szabolcsi Honvéd Műszaki Hagyományőrző Bajtársi Egyesület nevében megköszönöm a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége elnökségének, hogy egyesületünk részére, térítés mentesen, biztosította az autóbuszt, minek segítségével ebben a csodálatos élményben részt vehettünk.

Szöveg: Kára Zoltánné, titkár