Megemlékezés Jutaspusztán…

A magyarországi katonai repülés legsúlyosabb tragédiájára emlékeztek a jutaspusztai emlékmű előtt katonák, civilek, intézményi képviselők április 11-én.

Nyolcvannégy éve, 1941. április 12-én a Délvidék visszafoglalására induló Savoia Marchetti repülőgép felszállása után szinte azonnal a földnek csapódott, majd kigyulladt. Összesen húsz katona (többségük nagyon fiatal) vesztette életét a roncsok közt a tomboló tűzben, illetve később a kórházban.

Jutaspusztán az ott élő patrióták javaslatát meghallgatva a Veterán Repülők és Ejtőernyősök Veszprémi Egyesülete (VREVE), illetve annak jogelődje építtette meg (bő harminc éve) az azóta többször is megújított emlékművet.

A program a Himnusz, a Légierő és az Ejtőernyős induló katonazenekari elhangzása után Soós Lajos ny. repülő alezredes, a VREVE elnökének köszöntésével vette kezdetét, majd Vargha Tamás miniszterhelyettes, parlamenti államtitkár mondott beszédet, melyben hangsúlyozta: ma a háború helyett a békét kell választanunk, s a II. világháború borzalmaiból tanulva mindent meg kell tennünk, hogy elkerüljünk egy újabb háborút. A katonák halála – folytatta – soha nem volt hiábavaló, rájuk tisztelettel és kegyelettel kell emlékezünk. Emlékük megőrzése nem csupán erkölcsi kötelesség, mert ha nincsenek hőseink, s nem ismerjük múltunkat, akkor jelenünk ingatag talajon áll, jövőnk pedig nincs, s nem is lesz. Ha a történelmünkből nem tudunk erőt meríteni – nyomatékosította –, akkor a magyar nemzet fennmaradásához szükséges legfontosabb tájékozódási pontjaink is elvesznek.

A tragédia előzményeiről, a Pápáról Veszprém mellé telepített gépekről és a személyzet feladatairól, a balesetről, valamint a mentésről Hangodi László hadtörténész tartott rendkívül precíz előadást, melyben kiemelt helyet kapott vitéz Bertalan Árpád, aki a hazai katonai ejtőernyőzés megkerülhetetlen személyisége volt.

Lapunk érdeklődésére Soós Lajos elmondta, hogy az egyébként polgári repülésre tervezett gépet korábban átalakították katonai célokra, ami feltételezheti a tragédia okát éppúgy, mint a szélirány megváltozása, vagy a túlterhelés. Mindezeket mindmáig nem lehetett tisztázni, mert a háború alatt nem követte pontos kivizsgálás a repülő katasztrófákat.

A koszorúzók között ott voltak a katonai vezetés prominens személyiségei, állami és iskolai képviselők, civil szervezetek, vezetői, képviselői s a szerencsétlenül járt vezérgép parancsnokának, vitéz Bertalan Árpádnak az unokája, Félhelyesné Zubonyai Judit, és néhány későbbi leszármazott is. Veszprém megyei jogú város képviseletében Porga Gyula koszorúzott.

A hősök neveit – katonai szokás szerint– egy-egy harangkondulás követte.

A megemlékezés a Szózat és a Magyar Takarodó hangjaival ért véget.

Zatkalik András

A szerk. megjegyzése: a rendezvényen a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége és a Magyar Veterán Repülők Szövetsége közös koszorúját Dr. Bali Tamás dandártábornok az MH Összhaderőnemi Műveleti Parancsnokság parancsnokhelyettese (légierő), a  BEOSZ elnökségének tagja, az MVRSZ elnöke helyezte el az emlékműnél.