Újra avatták az ejtőernyős áldozatok veszprémi emlékoszlopát

Katonai tiszteletadás mellett avatták újra a veszprémi Vámosi úti temető katonaparcellájában az 1941. április 12-i repülős és ejtőernyős tragédia áldozatainak tiszteletére állított emlékoszlopot.

A Veterán Repülők és Ejtőernyősök Veszprémi Egyesülete (VREVE) és a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség szervezésében szeptember 27-én M. Nagy József faszobrász szépen felújított alkotása előtt a Himnusz, a Légierő induló és az Ejtőernyős induló elhangzását követően a VREVE elnöke, Soós Lajos ny. alezredes köszöntötte az egybegyűlteket, majd a város alpolgármestere, Brányi Mária mondott beszédet. Veszprém büszke arra, hogy évszázadok óta katonaváros, amely ápolja a hagyományokat, tiszteli a hősöket – mondotta –, s ez egyben kötelessége is a mindenkori városvezetésnek is. Azon vagyunk, hogy a katonahagyományok megőrzésében maximálisan partnerei legyünk a Veszprémbe települt alakulatoknak. A folytatásban utalt arra, hogy már az I. világháborút követően létrehoztak emlékhelyeket a hősöknek, majd a II. világháború után ez folytatódott: az 1941-es tragédia áldozatait előbb az Alsóvárosi temetőben helyezték nyughelyükre, majd a jelenlegi parcellába (néhányukat a családtagok lakhelyükre szállítottak). Befejezésül kifejtette: a jövő nemzedékének lesz a feladata a nemes hagyományok továbbvitele.

Sipos István nyugállományú rendőr ezredes a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetségének alelnöke ekképp kezdte emlékbeszédét: „Csak az hal meg, akire nem emlékezünk, mi pedig itt vagyunk, hogy az 1941. április 12-i, délvidéki bevetésre Jutaspusztáról induló, s a felszállás után a földbe csapódó repülőgép áldozatai előtt fejet hajtsunk”. A tragédia 16 ejtőernyős, 4 repülő-hajózó életét követelte, 8-an súlyosan megsebesültek. Utóbbiak közül voltak, akik úgy döntöttek, hogy majdan a baleset helyszínén szórják szét hamvaikat, s azt is, hogy évente találkozzanak parancsnokuk, Bertalan Árpád budapesti sírjánál. A repülős és ejtőernyős katonák – Torma József, a VREVE jogelődje elnökének javaslatára – 1992-ben külön parcellát kaptak, s még ugyanabban az évben állították fel M. Nagy József szobrászművész alkotását, mely napjainkra egyre rosszabb állapotba került. Ez indokolta restaurálását, melynek anyagi hátterét az önkormányzat biztosította.

Dicsőség a hősöknek, felettük már örökre kék az ég – fejezte be gondolatait Sipos István.

A hagyományoknak megfelelően ezután az elhunytak nevét hallgathattuk meg egy-egy harangszó egybekötésével a Báró Wesselényi Miklós iskola kadétjainak felolvasásában.

A folytatásban Oláh Emil ezredes, a Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálat, Protestáns Tábori Püspökség kiemelt vezető tábori lelkésze mondott imát, s adott áldást a megújult emlékoszlopra. Áldd meg Istenünk – mondotta – mindazokat, akik ez emlékoszlop előtt megállva felidézik a bátorság, a becsület és a hazaszeretet megtestesítőit…

Végezetül koszorúzás következett, melynek során az önkormányzat, a civil és katonai szervezetek képviselői hajtottak fejet a katonahősök emlékoszlopa előtt; majd a Szózat és a Magyar Takarodó hangzott el.

Szöveg és fotók: Zatkalik András

A szerk. megjegyzése: a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége részéről a Szövetség nevében Vilner Péter nyugállományú ezredes, koordinációs elnökhelyettes, a Magyar Veterán Repülők Szövetsége nevében Gál István nyugállományú ezredes, tiszteletbeli elnök, a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége nevében dr. Sipos István nyugállományú ezredes, alelnök helyezték el a megemlékezés koszorúját.

A hősi halált haltak névsora itt olvasható: