Koszorúzás Budán

Főhajtás a budapesti zsidóság megmentője előtt

„Koszorús Ferenc vezérkari ezredes olyan katona volt, akit bátran állíthatunk példaként a mai kor katonája elé: ember volt a 20. század embertelenségében” – méltatta a posztumusz vezérezredest Horváth Tamás, a HM Katonai Örökség Főosztályának vezetője az 1944. július 6-i „csendőrpuccs” páncélos katonai erővel történt megakadályozásának 80. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen, Budapesten, július 5-én, pénteken.

Nyolc évtizeddel ezelőtt, 1944. július 6-án Koszorús Ferenc ezredes a legismertebb katonai feladatát hajtotta végre, amellyel méltán írta be magát a magyar történelem nagykönyvébe és a hazai zsidóság emlékezetébe – ismertette Horváth Tamás a budai várnegyedben található esztergomi rondellánál elmondott ünnepi emlékbeszédében, aki arra is kitért, hogy a katonai elöljáró a budapesti zsidóság egyik megmentőjeként 1944 júniusában negyedmillió zsidó deportálását hiúsította meg.

Mint felidézte, az erdélyi gyökerű debreceni katonacsaládból származó Koszorús Ferenc 1941-től frontszolgálatot teljesített, a gyorshadtest, majd a második honvéd hadsereg kötelékében. 1942 novemberében az első páncéloshadtest vezérkari főnökévé nevezték ki. „Ebben a minőségében, a távollévő parancsnok helyetteseként lett részese annak az eseménysornak, amely 1944. július 2-9. között zajlott le. Mind a mai napig kérdéses a korszakkal foglalkozó történészek számára, hogy mi történhetett volna, ha Koszorús Ferenc katonáival nem vonul be a fővárosba. Azonban tényként dokumentálhatjuk, hogy az úgynevezett csillagos házakban összegyűjtött fővárosi zsidóság deportálása elmaradt. Sok ezer család köszönheti életét hősiességének” – fogalmazott a Katonai Örökség Főosztály vezetője, aki úgy látja, a katonatiszt hazájához való hűsége és az emberiség iránti szeretete, amellyel a deportálásának leállítását fenyegető karhatalmi akciót páncélosaival és a felderítő zászlóaljjal – összetűzés nélkül – hiúsította meg, példaértékű cselekedet.

Horváth Tamás felidézte, hogy Koszorús Ferenc 1945 májusában amerikai hadifogságba esett, ahonnan csak tizenegy hónap elteltével szabadult. A fogság után nem tért haza: eleinte Németországban vállalt munkát, majd 1951-ben családjával együtt az Egyesült Államokban telepedett le. Az önkéntes száműzetés évei alatt is aktívan részt vett a magyar diaszpóra közéleti tevékenységében. 1974. március 8-án, hetvenöt évesen, a Virginia állambeli Arlingtonban hunyt el, sírja az arlingtoni Columbia Gardens temetőben található. 1991-ben Göncz Árpád köztársasági elnök posztumusz vezérezredessé léptette elő. Emlékezete az elmúlt három évtizedben sem fakult: 2014-ben a honvédelmi miniszter által adományozható legmagasabb elismeréssel, a Hazáért Érdemjellel ismerték el zsidómentő tevékenységét, 2015-ben pedig felavatták a Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész által készített mellszobrát a budai vár északi várfalánál.

„Ha az 1944. július 5-i kormányzói paranccsal megbízott Koszorús Ferenc vezérezredes nem tudja teljesíteni a Horthy Miklós 1944. június 26-i deportálások leállítását elrendelő parancsát, a történelem másként alakult volna” – fogalmazott dr. Hantó Zsuzsanna, a Koszorús Ferenc Emlékbizottság elnöke. A szociológus, történész, nyugalmazott egyetemi tanár emlékeztett: amikor 1939 szeptemberében Németország lerohanta Lengyelországot, a Magyar Királyság megnyitotta határait a menekült lengyel katonák és civilek előtt, innentől kezdve hazánk a menekültek egyfajta mentsváraként működött, hiszen ez a humanitárius gesztus bátorította fel Európa nácik által megszállt lakosságát, hogy Magyarországon menedéket keressenek.

Totha Péter Joel vezető tábori főrabbi kegyeleti imájában hangsúlyozta: Koszorús Ferenc megakadályozta, hogy a nyilasok és a Gestapo szándéka szerint biztos halál várjon a második világháborúban üldözött zsidóságra. „Ezzel a hősies tettel több százezer ember életét mentette meg, és megmutatta, hogy az emberiesség és a bátorság még a legnehezebb időkben is győzedelmeskedhet mindenféle hazugsággal szemben” – részletezte. Mint elmondta, a katonatiszt helytállása arra emlékeztet bennünket, hogy mindig van lehetőség jót cselekedni, és felelősséggel tartozunk egymásnak. „Koszorús Ferenc posztumusz vezérezredes példája reményt ad arra, hogy a sötétség közepette is léteznek világító fáklyák, amelyek a gyűlölet helyett megmutatják az emberi szellem valódi, igaz erejét” – fogalmazott, kiemelve: emlékeznünk kell arra a hatszázezer zsidóra is, akiknek nem adatott meg a megmenekülés, és mindazokra a holokauszttúlélőkre és az áldozatok leszármazottjaira, akik a fájdalom és veszteség terheit hordozzák a mai napig.

Az emlékünnepség zárásaként a résztvevők koszorúkat és virágokat helyeztek el Koszorús Ferenc posztumusz vezérezredes szobránál.

forrás: honvedelem.hu (szöveg: Navarrai Mészáros Márton., fotó: Szabó Lajos zászlós),

A szerk. megjegyzése: a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége nevében Esküdt Lajos nyugállományú ezredes, elnök koszorúzott.

fotó: Bara Erzsébet, beosz.hu