Balassi Kórus – 15 év, 100 fellépés

Sokan és régen vártak már erre az október végi napra, hogy végre találkozhassanak a régi barátokkal, munkatársakkal, ismerősökkel. Ez az alkalom most október 28-án elérkezett mindannyiunk örömére. Mert hiszen nem ugyanolyan érzés telefonon beszélgetni – akár video-hívással -, mint a valóságban is látni, meglapogatni egymást, s feleleveníteni a közös élményeket és nem utolsó sorban emlékezni azokra, akik már elmentek közülünk és akiket nem felejtünk.
Bizony a covid kegyetlenül felülírta a találkozókat és megtizedelte a mi sorainkat is. A Stefánia Palota azonban most újra megnyitotta a kapuját előttünk, hogy a 15 éves Balassi Kórus megörvendeztesse a közönségét egy szép, emlékezetes estével.
Sokat készültek rá és izgatottan várták a nagy napot, hogy ugyan megtelik-e a díszterem? Hát megtelt és olyan hévvel tapsolt a közönség, hogy mindenki elfelejtette a 18 fokot, mert a szeretet melegít.
Galló István, Egyesületünk elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd átadta a szót Zsiga Tamás helyettes államtitkárnak, aki meleg szavakkal beszélt Kórusunk 15 éves tevékenységéről, méltatva a katona- és népdalkultúra ápolása terén végzett munkát és azt az utat, amit a kórus a 15 év alatt megtett, majd átadott a kórus vezetőjének egy emlékplakettet.
A köszöntők után a dalok vették át a terepet.
Elsőként a székesfehérvári Honvéd Nyugállományúak Klubjának „Nőszirom” vegyeskara lépett a dobogóra, mint vendég-kórus, akik évi 15-20 fellépéssel büszkélkedhetnek. Ezen kívül szorgalmasan ápolják kapcsolataikat a szlovén, szlovák és román egyesületekkel is, valamint számos elismerésben részesültek már. Szép katonadalokat hallhattunk tőlük és a műsoruk végén a „Honvéd banda szól a Stefánián” – örökös nagy siker – hát hol is szólhatott volna másutt? Kórusvezetőjük Egyedné Fodor Katalin, aki sokat tesz a közösségért Szilágyi Ferenccel együtt, aki harmonikájával színesíti a dalokat. Összeszokott, szép hangú együttes, akik előző karnagyukról Győrffy Józsefné Riáról sem feledkeztek meg, hiszen a „Honvéd banda…” után ő vezényelte a közösen előadott „Kell még egy szó”…c. Demjén Ferenc szerzeményét is, amelytől azért kevés szem maradt szárazon.
Meglepetésvendégünk volt karnagyaink kedves menye, Deák Fruzsina énekművész, aki moldvai népdalokat énekelt kobozkísérettel páratlanul szép, iskolázott hangon és fiatalos bájjal. Ismét sikerült megnyerni az est számára alapító tagunkat dr. Kálmánffy Ferencet, s nem maradt el „az estharang”, amelyet csak az ő hangján tudunk elképzelni – most sem csalódtunk. Mindkettőjüket nagy lelkesedéssel tapsolta a közönség, legközelebb is visszavárjuk őket!
És elérkeztünk a 100. fellépését ünneplő Balassi Kórus műsorához. A két karnagy: Naszvagyi Vilmos és felesége, Zsuzsanna asszony nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a választott dalokban megmutatkozzon a zenei sokszínűség, s jelen legyen az egy- és többszólamúság is. A színes palettán mindenki találhatott a szívének kedveset: volt katonadal, népdalcsokor, a soha nem hiányzó Nabucco, az El Condor Pasa (indián naphimnusz), de gondoskodtak a közönség jó hangulatának emeléséről is. A két fergeteges szólóénekes, Kremsner József a Funicula c. olasz dallal mindig nagy sikert arat és igyekszik megénekeltetni a közönséget is, valamint záróakkordként Naszvagyi Vilmos a Surda előadásával már oly sokszor okozott örömet és soha nem lehet megunni. Természetesen a vacsora előtti három bordal ez alkalommal sem maradt el. A zenei kíséretet, mint 12 éve mindig Ráthy József biztosította.
A műsor után elnökünk egy Balassi Bálint Emlékéremmel köszönte meg helyettes államtitkár úr méltató szavait. Posztl Mihály a székesfehérvári egyesület elnökhelyettese és Magócsi Zoltán a kórus vezetője kölcsönösen átadták egymásnak a köszönet és elismerés emléktárgyait. Ria – aki egy szép virágcsokrot kapott – személyes ajándékot adott karnagyainknak és nagyon szép gesztussal kórusunkra hagyományozott egy régi, többszólamú dalt leíró kottát.
Mindezek után a kellőképpen elfáradt és zenétől „megrészegült” közönség méltán kiérdemelte a szereplőkkel együtt a kitűnő vacsorát, melyet a Palota patinás éttermében költhettek el kellemes beszélgetések és koccintások kíséretében.
Nem is kívánhatnánk mást ezek után, mint hogy legyen részünk máskor is – és minél gyakrabban – egymás társaságát élvezni, valamint szép dalokat énekelni és hallgatni. Nem is kell mindehhez más, mint kitartás, jókedv és jó egészség. Ugye milyen egyszerű? Legyen így!

Nagyné Csizmás Erzsébet
nyugállományú őrnagy