Végső búcsú Gajdán Miklós ny. ezredestől

Végső búcsú Gajdán Miklós ny. ezredestől, aranykoszorús I. osztályú ejtőernyőstől

Az életének 90. évében elhunyt Gajdán Miklós ny. ezredestől a Magyar Honvédség halottjától katonai tiszteletadással vettek búcsút családtagjai, volt tiszttársai, ejtőernyős válogatott társai, bajtársai, tisztelői a Fiumei úti temetőben szeptember 2-án.

Kegyeleti őrséget álltak a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetségének tagjai, a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetségének elnökhelyettese, egykori és mostani katonai ejtőernyősök.

A Magyar Honvédség nevében dr. Lippai Péter dandártábornok, szárazföldi szemlélő idézete fel a katonai életpályát a tisztiiskolától kezdve a nyugdíjazásáig, és köszönte meg ezredes úr negyven éves szolgálatát, amelynek során a kezdeti éveket leszámítva csakis ejtőernyős beosztásokat töltött be.

1962 júniusában tagja volt annak a hétfős katonai csoportnak, amely 5480 méteres éjszakai magassági rekordot állított fel. Ennek 60. évfordulóján idén júniusban dr. Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, a Magyar Honvédség Parancsnoka emlékpajzsot adományozott részére, amelyet azonban már nem tudott személyesen átvenni.
Letette névjegyét az ejtőernyős szakanyagellátás, a kutató-mentő rendszer létrehozása területén. Az ő idejében rendelkezett a Magyar Honvédség a legtöbb deszant- és sportejtőernyővel. Az augusztus 20-i légi parádék ejtőernyős részét sok-sok éven keresztül ő tervezte meg és vezényelte le. Elismerésre méltó eredményeket ért el az ejtőernyőzés biztonságának növelésében, valamint az ejtőernyős katona válogatott megszervezésében és felkészítésében. A repülő- és ejtőernyős csapatoknál a neve szinte fogalom volt, és nem véletlenül kapta a „Padisah” becenevet.
Az aktív katonai pályafutása befejezése után sem szakadt el az ejtőernyőzéstől.
1987-től folyamatosan részt vett a Magyar Veterán Ejtőernyősök, majd a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetségének 1991-es megalakulásától annak munkájában. Vezette a Budapesti tagszervezetet, majd elnökségi tag és alelnök is volt. Kimagasló társadalmi munkájáért a MEBSZ arany díszjelvényét kapta meg 2014-ben. 2017-ben elnöki oklevél elismerésben részesült, 2021-ben megkapta a MEBSZ 30 éves Arany Érdemérmét. Az Európai Ejtőernyős Unió (UEP) örökös tiszteletbeli tagja lett 2018-ban.
Hosszú éveken keresztül képviselte a MEBSZ-t a BEOSZ-ban, an nak operatív elnökségében.
Munkáját, szervezőkészségét megismerve a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetségének titkárává választották, melyet egy cikluson keresztül töltött be. Ezen időszakra esik a Honvédelemért Kitüntető Cím I. osztályának kétszeri adományozása.
Idén április 27-én a BEOSZ küldöttgyűlésen vehette át a BEOSZ legmagasabb elismerését a Szövetségért Díjat.
Szeptember 3-án az ezredes úr számára oly kedves gödöllői repülőtér, ahol sok-sok napot töltött el a katonaválogatottal, és számos ejtőernyős bajtársi találkozó helyszíne várta hamvait, hogy az utolsó felszállás helyszíne legyen.

Először egykori ejtőernyősök, most motoros sárkányrepülők alacsonyan áthúzva tisztelegtek egykori ejtőernyős társuk hamvai előtt.
Méhész Sándor ny. őrnagy, a katonaválogatott egykori tagja a katonai ejtőernyősök és sportolók nevében idézte fel az edzőtáborokat, a hazai és nemzetközi versenyeket, melyeken Gajdán Miklós volt a katonaválogatott edzője és a csapatvezetője.

A búcsúztató elhangzása után Gajdán ezredes úr hamvait az Il silenzio hangjaira a repülőgéphez vitte fia, Csaba és felesége, Bella ugyanis végakarata volt, hogy egykori tiszttársa, jó barátja Both Lajos ny. őrnagy a szeretett repülőgépéből az AN-2-ből szórja el hamvait a gödöllői repülőtéren, a hazai sportejtőernyőzés egyik bölcsőjében, ahol, mint katonai vezető és a sportejtőernyős számtalanszor megfordult.
A megemlékezés zárásaként ezredes úr fia, Csaba helyezte el a névtáblát az égi kötelékhez csatlakozott repülősök és ejtőernyősök kopjafájára. …(Csaba első ejtőernyős ugrását Gödöllőn hajtotta végre, és azóta már több százszor ugrott).