Örömzene a Stefánián

Október 10-én – mint már jó néhány alkalommal-, ismét a Balassi Kórusé volt a Stefánia Palota emeleti nagyterme, hogy az őszi koncerttel megörvendeztesse a közönséget.  Sok ismerős arcot lehetett látni, hiszen „a zene mindenkié”, ahogy Kodály Zoltán mondta. Megtelt terem és a zsibongásból érezni lehetett a kellemes várakozást. Október elseje nem csak az Idősek Világnapja, hanem a zenéé is. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy anno ilyenkor kezdődött a legények sorozása.

A köszöntőt Vanyur Tibor ezredestől, a Balassi Bálint Bajtársi Egyesület új elnökétől hallhattuk, aki miután elmondta, hogy maga is nagyon szereti a zenét, s szinte egész nap szól náluk valamilyen formában, köszöntötte a megjelenteket és a meghívott vendégeket. Köztük Esküdt Lajos nyugállományú ezredest, a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége elnökét, Galló István nyugállományú ezredest, az Egyesület tiszteletbeli és előző elnökét, Kálmán László nyugállományú alezredest, mint régi barátot és munkatársat, Vörös Lászlóné ezredes asszonyt most nem, mint tagunkat, hanem mint a Budapesti Nyugállományúak Klubja ügyvezető elnökét és Radó Gábor urat a 13. kerület képviseletében. Örömünkre szolgált, hogy mindannyian kedves házastársaik kíséretében érkeztek.

Ezután egy szomorú kötelezettségünknek tettünk eleget: elbúcsúztunk Naszvagyi Vilmostól – előző kitűnő karnagyunktól –, aki feleségével együtt 17 évig vezette kórusunkat a kezdetektől fogva nagy hozzáértéssel, tehetséggel, gyönyörű énekhanggal és briliáns humorral. Október 08-ai temetésén sokan ott voltunk, hogy leróhassuk kegyeletünket, hiszen ő nem csak a miénk volt, hanem a Honvéd Férfikar és a Tungsram Kórus szólóénekese, Újpest díszpolgára is, akit számosan tiszteltek és szerettek. Hálásan emlékezünk rá és soha nem felejtjük. Az ő emlékére énekelte el mindenkori meghívott és szívesen látott vendégünk, kórusunk alapító tagja: Kálmánffy Ferenc operaénekes és jó barátja az „Estharang” című dalt.

S megkezdődött a koncert, amelyen természetesen a meghívott vendég-kórusé, az Egri Vitézek Dalköré volt az elsőbbség, akik igazán „kivágták a rezet”, folyamatosan, zengő hangon énekelték a szebbnél szebb katonadalokat – és mindegyiket fejből, kotta nélkül! Ez nem kis teljesítmény, aki valaha is dalolt kórusban, az tudja. Meg is jutalmazta Őket a közönség a megérdemelt vastapssal. Műsoruk után a két kórus – narrátorunk és kórusvezetőnk Oravecz Mihály nyugállományú alezredes szólójával – közösen elénekelte a „Harminckettes baka vagyok én” és a „Honvéd banda szól a Stefánián” című közismert dalokat. Narrátorunk buzdította is a közönséget, hogy bátran énekeljenek velünk. Örömünkre sokan meg is tették.

Ezt követte a Balassi Kórus műsora, amely 4 részre, úgynevezett blokkra tagolódott. Elsőként régi magyar katonadalok hangzottak el és emlékeztünk az Aradi 13-akra is, mivel október 06-án van minden évben az évfordulója a hős tábornokoknak. A zongoránál állandó zenei kísérőnk Ráthy József zongoraművész segítette a műsort. Kórusunk karnagyai: Kálmán István és Kiss Zsuzsanna énekelték az első szólókat: elhangzott a címadó dal, az „Októbernek, októbernek elsején”, az „Arad felől fúj a szél”, majd ezt követte a „Bujdokolva járok” és a „Szegény magyar nép” a kórus refrénjével. Megindító dalok ezek, hallgatva megérinti a lelket a régi magyar sors igézete. Majd régi katonadalok következtek.

Vidámabb blokk következett, a magyar néphadsereg katonadalai, amelyeket a jelen lévő idősebb korosztály katonái is vígan fújtak: a „Szárnya. szárnya a madárnak” és a „Puskadal” a fiatalság emlékeit idézte.

Majd műdalok és opera részletek következtek: Kálmánffy Ferenc megörvendeztetett bennünket a „Rákóczi megtérésé”-vel és kórusunk 90. éves énekese, Kozári János – akinek még mindig zengő hangját élvezhetjük – a Sárdy János hangján ismertté vált filmdallal a „Rózsalevél”-lel. A vastaps most sem maradt el hálás közönségünktől. Zárásul a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország” hangzott el Kálmán István szólójával a kórus kíséretében.

Nem maradt más hátra, mint a közelgő vacsorát megelőlegezni a bordalokkal. Rábai-Németh Ferenc kórus társunk megzenésítette Petőfi: „Gondűző borocska mellet c. versét, majd nem maradhatott el a „Mit mondott az öreg Kis”, amely mindig jókedvre deríti a közönséget. Nem különben a Magócsi Zoltán által előadott „Borimádat”, amelyet Magócsy Lajos írt Petrik Sándor zenéjére. És elérkeztünk az utolsó jókedvű dalhoz, amely Kálmán István szólójával hangzott el szintén a kórus kíséretében: „Egy kis itóka, ha bennem van…címmel.

Már valóban csak az ízletes vacsora következhetett a földszinti elegáns díszteremben, amelyet megelőzött Esküdt Lajos, a BEOSZ elnökének pohárköszöntője és a kórusoknak átnyújtott elismerő oklevelek és ajándékok. Előzékeny kiszolgálásban részesültünk a Honvéd Kulturális Központ dolgozói által, amelyet ezúton is köszönünk. Szép környezetben, kitűnő étkek és italok fogyasztása után, jó társaságban könnyen elmúlt az idő. Még egyszer hálásan köszönjük mindenkinek, akit illet. Reméljük, 2026 őszén is találkozunk!

Czizmás Erzsébet

Forrás: https://honlap.balassiegyesulet.hu