Tudósítás a Balassi Kórus műsoros estjéről

Őszi dallamok – műsoros est a HKK Színháztermében

Október 11-én hosszú előkészítés után ismét sor került a Balassi Kórus immár hagyományosnak mondható műsoros estjére, azzal az eltéréssel, hogy a Stefánia Palota termei helyett idén a Honvéd Kulturális Központ Színháztermében kapott a kórus lehetőséget. Köszönet érte Honvéd Kulturális Központ vezetőinek és dolgozóinak. Őszi dallamok – ez volt az est mottója, amit egy kivetített csodálatos őszi tájképpel illusztráltak a szervezők.

17 órakor Oravecz Mihály nyugállományú őrnagy az est narrátora köszöntötte a megjelent nagyszámú közönséget, külön is Keszthelyi Gyula nyugállományú dandártábornokot, a Magyar Honvédség Budapesti Nyugállományúak Klubja elnökét, az est egyik házigazdáját, Esküdt Lajos nyugállományú ezredest, a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége elnökét, Koós Gábor nyugállományú alezredest, a BEOSZ Közép-magyarországi Régió vezetőjét, Körtvélyesi Attila nyugállományú rendőr alezredest, a Nagykanizsai Honvéd Egyesület elnökét, Galló István nyugállományú ezredest, a Balassi Bálint Bajtársi Egyesület elnökét, az est másik házigazdáját és nem utolsósorban a műsoros est vendégkórusát a – már a színpadon álló – Nagykanizsai Honvéd Kaszinó Énekkarát.

A köszöntések után a narrátor felkérte Keszthelyi Gyula nyugállományú dandártábornokot az est megnyitására, aki köszöntötte és méltatta azt est szereplőit a két kórust, szólt a zene és a közös éneklés örömszerző, összekovácsoló hatásáról, majd nagyon kellemes szórakozást kívánt a kedves közönségnek.

Oravecz Mihály néhány mondatban bemutatta a Nagykanizsai Honvéd Kaszinó Énekkarát, majd felkonferálta katonadalokból álló műsorukat. Az énekkart harmonikával kísérte: Farkas Miklós, vezényelt: Iványi Miklós.

A kilenc tagú vegyeskar kellemes harmonika kísérettel közismert és kevésbé ismert katonadalokból álló szépen szóló csokrot adott elő, amibe alkalmanként, halkan a közönség is bekapcsolódott. Éneküket tapssal, az utolsó dal közepétől vastapssal köszönte meg a közönség.

A taps alatt a narrátor jelére a színpadon állókhoz csatlakozott a Balassi Kórus, és a két kórus a tangóharmonika kíséretével közösen adta elő a Sárga a csikó című népdalt. Vezényelt: Halmos Ildikó karnagy, aki 2021. szeptemberéig vezette a nagykanizsai énekkart.

A közös éneklés után rövid időre a protokoll vette át a terepet. Körtvélyesi Attila nyá. r. alezredes, a Nagykanizsai Honvéd Egyesület elnöke köszöntötte a Balassi Egyesületet abból az alkalomból, hogy idén novemberben 35 éves lesz, az emléklapot Magócsi Zoltán nyá. ezredes, a BBBE elnökhelyettese vette át, majd a két kórusvezető kölcsönösen köszöntötte egymást. A Balassi Kórus nevében Oravecz Mihály egy zalai termékekből álló nagy ajándékcsomagot, a nagykanizsai énekkar részéről pedig Iványi Miklós a műsoros estet megörökítő emlékplakettet vett át.

A narrátor rövid történeti ismertetője után következett a Balassi Kórus műsora. Miként az est plakátján is olvasható volt, 2014-ben kezdődtek a tematikus műsoros estek és idén 35 éves lesz az Egyesület, van tehát ok a köszöntésre. A műsor első felében – az előzőeken túl – két kevésbé ismert katona személyről emlékeztünk meg: a 175 éve született Peck Fülöp katonaorvosról, aki az Osztrák-Magyar Monarchia egészségügyi intézményrendszerének legfőbb irányítója és átszervezője volt, valamint a 175 éve Segesváron elhunyt Zeyk Domokos honvéd századosról, aki Bem tábornok szárnysegédje volt.

A műveket betanították és egymást váltva vezényelték a Balassi Kórus karnagyai Naszvagyi Vilmos és kedves felesége Naszvagyi Vilmosné Zsuzsanna. Zenei kisérő mint mindig Ráthy József.

A műsor Händel: Győzelmi kórus című két szólamú dalával indult, Händel: Júdás Makkabeus című oratóriumából. Ezt követte egy Joseph Haydn induló Weöres Sándor szövegével: Harsan a trombita címmel, majd a Nincsen a hazának…, a Kossuth Lajos azt írta a levélbe…, a Cserebogár sárga cserebogár…, az A honvédnak nem kell más…, a Majd, ha egyszer vége lesz… és az Írt nekem a szeretőm… című katonadalok következtek. A blokkot Szabó Sándorné és Kiss Zsuzsanna szólójával Wolf Péter: Ave Maria című műve zárta.

A második rész a 100 éve született Váci Mihály És mi élünk című versével kezdődött Trefán Pál előadásában, majd az Örvendezzünk ma (Gaudeamus Hodie) című kánonnal folytatódott a műsor. Egy szóló következett: Dr. Kálmánffy Ferenc énekművész, a kórus alapító tagja Kálmán Imre A cirkuszhercegnő című operettjéből énekelt egy dalt, majd a nagy taps hatására ráadásként még elhangzott Az estharang című dal, zongorán kisért Bárkányi Horváth Éva zongoraművész, egyetemi tanár.

A továbbiakban, Régi táncdal címmel Dr. Vargha Károly vidám nótája hangzott el ritmus hangszerekkel, melyet Az árgyélus kismadár című Bárdos Lajos feldolgozás követett. A 100 éve született Szőnyi Erzsébet zeneszerző, zenepedagógusra emlékezve elhangzott az ő kétszólamú feldolgozásában az Én a hegyre című népdal, majd Kálmán István szólójával az Akkor szép az erdő című dal következett Kodály Zoltán gyűjtéseiből. Befejezésül az őszi témához kapcsolódóan a kórus előadta Demjén Ferenc-Latzin Norbert Jöjj vissza vándor című nagysikerű dalát.

Természetesen a végén még szokás szerint következtek a bordalok: A horgosi csárda…, Kicsiny a hordócska…, Csak egy liter kadarka kell, az éneklésbe a közönség is besegített.

Műsoron kívül, mindenki számára meglepetésként Kálmán István és Kremsner József elénekelték együtt a toborzót, majd a közönség hangos kérésére elhangzott „Surda dala” Naszvagyi Vilmos előadásában.

A műsor végén Keszthelyi dandártábornok ajándékkal kedveskedett a két karnagynak, Naszvagyi Vilmos egy férfias üveget, Zsuzsanna egy szép virágcsokrot kapott.

Ezután a többség hazaindult, de sokan maradtak, elfoglalták a helyeiket az étteremben és csendes beszélgetés mellett elfogyasztották az ízletes vacsorát.

(forrás: https://honlap.balassiegyesulet.hu)