A 85 évvel ezelőtti tragédia során egy délvidéki bevetésre induló ejtőernyősöket szállító Savoia-Marchetti SM.75 típusú repülőgép felszállás közben máig tisztázatlan körülmények között visszazuhant a felszállópályára és kigyulladt, melynek következében a gép fedélzetén tartózkodók közül a személyzetből négy katona, valamint tizenhat ejtőernyős, köztük Vitéz Bertalan Árpád őrnagy, az 1. Magyar Királyi Ejtőernyős Zászlóalj parancsnoka életét vesztette.
Jutaspusztán az ott élő patrióták javaslatát meghallgatva a Veterán Repülők és Ejtőernyősök Veszprémi Egyesülete, illetve annak jogelődje építtette meg (több, mint harminc éve) az azóta többször is megújított emlékművet.
Az emlékműnél korábbi évek hagyományinak megfelelően idén is katonai tiszteletadással emlékezett meg a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége és a Veterán Repülők és Ejtőernyősök Veszprémi Egyesülete az 1941. április 12-én bekövetkezett tragédiáról.
A Himnusz, a Légierő, majd az Ejtőernyős induló után Soós Lajos nyugállományú alezredes, a Veterán Repülők és Ejtőernyősök Veszprémi Egyesülete elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Varga Tamás, Veszprém alpolgármestere mondott beszédet, melyben úgy fogalmazott: Jutaspusztán történt a magyar katonai ejtőernyőzés legnagyobb tragédiája. Veszprémben alig találni olyan embert, akinek a családtagjai vagy barátai között ne lennének katonák, és ezzel együtt ne tudnák, hogy mivel jár ez a nemes szolgálat. Az alpolgármester szerint a veszprémiek feladata, hogy minden évben megemlékezzenek az áldozatokról, hogy a nevük ne vesszen a feledés homályába, és a jövő generációi is megismerhessék történetüket.
A magyar katonai ejtőernyőzés legnagyobb tragédiájáról szólva Négyesi Lajos ezredes, hadtörténész felidézte: 1941. április 12-én a pápai ejtőernyős zászlóalj 1. századának mintegy 200 katonája készült életük első harci bevetésére. A Jugoszlávia elleni hadművelet során ejtőernyős ugrással tervezték elfoglalni a Szenttamásnál található Ferenc-csatornát, ezzel támogatva a 2. gépkocsizó dandár támadását. A bevetés azonban tragédiába torkollott: az induló gépek egyike a felszállást követően nem sokkal lezuhant. Négyesi Lajos szerint a baleset legfájdalmasabb vonatkozása a meg nem valósult sorsokban és beteljesületlen álmokban rejlik. Az ezredes arra kérte a megemlékezőket, hogy tisztelettel adózzanak az áldozatok emléke előtt, és hálával gondoljanak Vitéz Bertalan Árpádra is, aki bátorságával és elszántságával megalapozta a magyar katonai ejtőernyőzést.
Ezután elhangzott – egy-egy harangütés kíséretében – valamennyi áldozat neve, majd Oláh Emil ezredes kiemelt tábori protestáns lelkész mondott imát, melyben arra kérte Istent, hogy az elesetteknek adjon örök nyugalmat, a megemlékezőknek pedig gyógyuló emlékezetet és reménységet.
Az elhunytak tiszteletére felállt a díszőrség, majd megkoszorúzták a jutaspusztai emlékművet.
A Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége (MEBSZ), a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége (BEOSZ) és a Magyar Veterán Repülők Szövetsége (MVRSZ) közös koszorúját Molnár Zsolt dandártábornok, a MEBSZ elnöke, Esküdt Lajos nyugállományú ezredes, a BEOSZ elnöke (az MVRSZ képviseletében is) és Feith László, a Magyar Ejtőernyős Szövetség elnöke helyezte el az emlékműnél.
Az ünnepség a Szózat és a Magyar takarodó elhangzásával zárult.
Forrás: veol.hu/Facebook