Helyszíni beszámoló egy kirándulásról

Ha valaki azt hinné, hogy egy zömében nyugdíjas társaság csendben, fegyelmezetten és eseménytelenül kirándul, annak csak annyit mondhatok: jöjjön el egyszer velünk, és garantáltan megváltozik az élete.

A Magyar Veterán Repülők Somogy Megyei Egyesületének debreceni túrája ugyanis minden volt, csak unalmas nem.

Szállás: ahol a wellness és a pihenés találkozik a „Hol a szobakulcsom?” kérdéskörrel:

Az Erdőspuszta Club Hotel négycsillagos eleganciája már az első pillanatban lenyűgözött minket. A félpanziós ellátás bőséges volt, a személyzet kedves, a wellness pedig olyan csábító, hogy néhányan már az első este komolyan elgondolkodtak rajta, hogy a további programokat inkább innen, egy kényelmes nyugágyból követik.

Városnézés: lépcsők, tornyok és a „Ki bírja tovább?” verseny:

A Református Nagytemplom tornyába vezető lépcsősor komoly próbatétel volt, de hősies csapatunk feljutott a tetejére. A panoráma mindenkit kárpótolt, bár néhányan úgy nyilatkoztak, hogy „szép-szép, de lefelé már liftet szeretnék”.

A Déry Múzeumban kulturálisan feltöltődtünk, a Református Kollégiumban pedig annyi történelmi érdekességet hallottunk, hogy a végére már mindenki komoly szakértőnek érezte magát.

A Csonka Templom tornyába vezető túra során a bátrabbak újra megmutatták, hogy a veterán nyugdíjasok, nem ijednek meg a magasságtól. A többiek pedig lentről szurkoltak — kényelmesen, padon ülve.

A nap végén a városnéző kisvonat egy órás körútja már-már wellness élménynek számított: ülni lehetett, nem kellett lépcsőzni, és még nézelődni is volt idő.

Pusztakocsikázás: ahol a lovak is mosolyogtak:

Az Erdőspusztán tett kocsikázás során a lovak türelmesen húzták a csapatot, miközben mi nyeltük a port, élveztük a táj szépségét. Az élményparkban pedig mindenki megtalálta a maga kedvenc elfoglaltságát — a fotózkodástól a nosztalgikus „bezzeg régen” történetekig.

A humoros incidens: avagy hogyan veszítsünk el két embert, majd találjuk meg őket a leglogikusabb helyen:

A kirándulás egyik csúcspontja kétségkívül az volt, amikor két csoporttagunkat sikerült „elveszíteni”. A keresés izgalmas volt, a megtalálás pedig még inkább: mindketten a szálloda teraszán üldögéltek, teljes lelki nyugalomban, egy-egy pohár ital társaságában. Tanulság: a telefon olcsóbb, mint a taxi — és gyorsabban is megtalálják vele az embert.

A busz és a BMW romantikus találkozása:

Az utolsó napra tartogatott minket a sors egy kis izgalmat: autóbuszunk úgy döntött, közelebbről is megismerkedik egy BMW hátsó lökhárítójával. A találkozás nem volt súlyos, de annál látványosabb. A katonai rendészek háromórás kényszerpihenőt rendeltek el, így volt időnk alaposan megvitatni a történteket — többször is.

Hazafelé Hortobágy, csoportkép és a jól megérdemelt kávé:

A Kilenclyukú Hídnál készített csoportkép bizonyítja, hogy a kalandok ellenére mindenki jókedvűen és épségben zárta a kirándulást. Egy rövid ebéd és kávé után pedig megindultunk hazafelé, élményekkel tele, fáradtan, de annál boldogabban.

Összegzésként: Debrecen és környéke csodás, a társaság remek, a történetek pedig még sokáig keringenek majd a klubban. Ha Ön is szeretne részt venni egy ilyen kalandban, csak egy dolgot mondhatok: készüljön fel mindenre — mert velünk sosem lehet tudni, mi történik a következő sarkon.

Szöveg és fotó: Koppány Zoltán