Thaiföldi élménybeszámoló

Figyelve, mint afféle honlap szerkesztő, a különböző Facebook oldalakat, feltűnt, hogy Bíró László nyugállományú rendőr ezredes, a Határőr és Rendőr Nyugdíjasok Nagykanizsai Nyugdíjas Egyesület elnöke és kedves felesége, Ágnes asszony két hetet töltöttek márciusban Thaiföldön és erről rendszeres fénykép tudósítást küldtek. Azt gondoltam, hogy egy ilyen kirándulás eseményei, az ország, ahol jártak több, mint tízezer kilométerre, másokat is érdekelhet, ezért kértem Lacit egy élménybeszámoló megírására, aki ezt szívesen vállalta és alább minden érdeklődő számára olvashatóvá is vált. Köszönet érte.

Thaiföldi élménybeszámoló

A hatvanas éveink derekán járva a feleségemmel egyetértésben bakancslista felállítására határoztuk el magunkat. Nem túl tervezetten, de kellően átgondolva, minden évben választottunk magunknak egy-egy úti célt, ahol még nem jártunk, amit még élőben nem láttunk. A nagykanizsai székhelyű utazási iroda kínálatát igénybe véve bejártuk a környező országokat, valamint a „kicsit” távolabbi Olaszországot, Franciaországot, Görögországot, Lengyelországot, Montenegrót. Minden útról élményekben gazdagodva tértünk haza.

Családi hagyomány az utazás, a kirándulás, a barangolás szeretete, mindhárom külföldön élő gyermekünk örökölte a vénát és amikor idejük engedi élnek vele. Gábor fiunk nagy Délkelet-Ázsia rajongó, hatszor volt már Thaiföldön, de járt Laoszban, Kambodzsában, Vietnamban, Fülöp-szigeteken.

Áhítattal néztük és hallgattuk beszámolóit és ekkor került a bakancslistára egy egzotikus utazás tervezete. De hogyan, miképpen? Angol nyelvtudás nélkül elveszünk a nagyvilágban! Egy kicsit beszélek horvátul, kicsit németül, de az angol mindig távol állt tőlem. Fiunk nagylelkűen felajánlotta, hogy megszervezi az utazást és elvisz bennünket Thaiföldre! Repülőjegyek, szállodák, programok, szinte minden előre leszervezhető az internet világában.

Budapest – Kanton – Bangkok repülőút több mint 10.000 kilométer és 14 órás. Leszámítva a helikopteres határlejárásokat, sosem ültem repülőgépen, így nagy várakozással, kíváncsisággal tekintettem elé. A B 787-es óriásgéppel olyannak tűnt az utazás mintha vonaton ülnék, csak éppen 12 kilométer magasságban. Odafelé délről a Fekete tenger fölött kerültük meg az ukrán légteret, visszafelé pedig a Baltikum fölött repültünk. Mivel ülő helyzetben nem igazán tudok aludni, így számomra végtelennek tűnt ez a hosszú utazás. 2-3 óránként felálltam és oda-vissza többször végig sétáltam a gépen. Nem voltam egyedüli e tevékenységgel. A korábbi utazásaink alkalmával az utazási iroda busza három óránként megállt, a friss levegőn és a szilárd talajon megmozgathatod a tagjaidat, ehetsz, ihatsz, elvégezheted a folyó ügyeket. Nem mintha a gépen nem lett volna kiváló felszolgálás a gyönyörű kínai légi utaskísérő hölgyek részéről! Ilyenkor mindig a kisebbik lányom jutott eszembe, aki a végzettségét tekintve légi utaskísérő, de a sors úgy hozta, hogy nem tudott a szakmájában elhelyezkedni.

Este indultunk Budapestről és a napfelkeltében már a Kantoni reptéren gyönyörködhettünk. Innen még egy háromórás ugrás egy B 737-essel és máris Bangkokban voltunk. A világ egyik legnagyobb reptere, több mint egy kilométert gyalogoltunk, illetve vitt bennünket a mozgójárda, míg a kijárathoz értünk. A helyi mobiltelefon szolgáltatóknál egy gyors kártyacsere és az applikáción megrendelt taxi rövid várakozás után már szállított is bennünket a városba.

Rögtön feltűnt a hatalmas forgalmat figyelemmel kísérve, hogy gépjárműparkjuk fiatalabb, mint a miénk! A személygépkocsik harmada elektromos, legalább 5-6 típusú kínai gyártmányút számoltam össze ott tartózkodásunk ideje alatt. Az autók többsége japán gyártmány, leggyakoribb a Toyota. Az ázsiai piacon vélhetően olcsóbban jutnak hozzá, mint nálunk Európában. A legtöbb ember, helyi lakos, vagy éppen turista robogóval közlekedik. Többségük nem rendelkezik vezetői engedéllyel, de akin sisak van, azt nem vegzálják a rendőrök. Lámpás gyalogátkelőhelyen nem állnak meg a piros lámpánál, hanem kerülgetik a gyalogosokat. A 8-10-12 sávos utakon hatalmas forgalom folyik, de nem láttunk egyetlen balesetet sem, pedig a közlekedési morál kritikus! Egyik este egy motoros triciklivel (tuk-tuk) mentünk haza a szállodába és megszámoltam, hogy a hat kilométeres úton tizenkét különböző szabálytalanságot követett el a vezetője.

Egy óvárosi, sétáló utcai szállodában helyezkedtünk el. Az utcában délután illetve este kezdődött az élet, amikor a kereskedők mindkét oldalon felállították a sátraikat, ruhákat, ajándéktárgyakat, ételeket, italokat, gyümölcsöket árulva. Az éttermek, szórakozóhelyek, masszázsszalonok előtt „vendégfogók” álltak az utcán és invitálták a turistákat betérésre, fogyasztásra. Minden üzletben maximális hangerőn szóltak az ismert európai zeneszámok, így a szinte elviselhetetlen zenebona bántotta az ember fülét. Közben a tömegben a motorosok próbáltak áthaladni a sétálóutcán.

Fővárosi tartózkodásunk során egy magyar érdekeltségű idegenvezetéssel tettünk egy kirándulást a városon kívül. Takács Károly „Charlie” 25 éve él Bangkokban, thai felesége a vállalkozó, ő pedig tolmácsként dolgozik a családi vállalkozásban. Megtekintettük a vasúti piacot, ahol tanúi lehettünk a vonat érkezésének, piacon történő áthaladásának. A vasút után motoros csónakba ültünk és végig jártuk a vízi piacot, ami egyben cölöpökre épült lakónegyed is. Láthattunk egy kókuszültetvényt, ahol kisipari módszerrel cukrot főznek a gyümölcs húsából. Itt az ültetvényen megtekinthettünk egy eredeti thai tájházat is. Charlie elvitt bennünket az úgynevezett tigris simogatóba is, ahol alá kellett írni egy papírt, hogy vállaljuk a felelősséget. Mivel aznap már néhány „turistát” megevett a tigris, szerencsénk volt és eltűrte a simogatásunkat.

Egy kedves thai idegenvezető hölggyel meglátogattuk a főváros nevezetességeit. Fantasztikus látvány volt a királyi palota épületegyüttese, ahol turisták ezrei nézelődtek velünk együtt.

A fekvő Buddha temploma előtt kipróbáltam a gongot, valamint bent megcsodáltuk a világ legnagyobb Buddha szobrát, amit az elkészítése után valószínűleg körbeépítettek.

Átkeltünk a Csaophraja folyón, mivel a túloldalon található a főváros legősibb temploma a Wat Arun. A piramisszerű, toronyszerű építmény impozáns látványt nyújt. A folyón helyi járatszerűen közlekednek a hajók, sok utassal a fedélzeten.

A napot egy csodálatos sétahajózással egybekötött vacsorával zártuk.

A fővárostól kb. egy órányi járásra, helyi idegenvezetéssel látogattuk meg a Kék forrás nemzeti parkot. A trópusi dzsungelben eredő Kék forrás vize egy természetes medencében gyűlik össze, ahol a turisták fürödhetnek, felfrissíthetik magukat. Ettől nem messze egy hőforrást is kipróbálhattunk, ahol mesterséges medencékbe gyűjtötték össze a vizet. A medencék lépcsőzetesen lettek kialakítva és a forráshoz közeliekben akár 50, az alsóbb medencékben 30 fokos lehetett a víz.

Idegenvezetés nélkül látogattuk meg a Bangkoki „Centrál parkot”, ahol ősi sárkánygyíkokat figyelhettünk meg.

Felmentünk a főváros legmagasabb toronyházának tetejére a 78. emeletre és gyönyörködtünk a csodás kilátásban.

Megtekintettünk még számos Buddha templomot és kegyhelyet. Tanúi voltunk a szerzetesek szertartásának, kántálásának. Olvasmányaimból jutott tudomásomra, hogy a buddhizmus a „legdemokratikusabb” vallás a világon. A követői úgy valósítják meg hitüket, ahogy tudják és akarják, nincsenek kötelező előírások. Hogy ez valójában így van-e, azt nem tudom!

A fővárostól 45 percnyi repülőútra található a tengerparti, az egyenlítőhöz közeli Krabi tartomány. Az Andamán tenger partján fekvő Aonang üdülő település egyik szállodájában foglaltunk szobákat. Gyönyörű környezet, barátságos kiszolgálás, pihentető légkör. Itt minden a turistákért van. Tengerparti zsibvásár, éttermek, szórakozóhelyek, éjszakai piac! Mindent végig kóstoltunk, halak, tengeri herkenytyűk, krokodil, szárnyasok, négylábúak, levesek, desszertek, gyümölcsök, italok. A sör drágább, mint nálunk, de az étkek – főleg az utcán vásároltak – nagyon olcsóak. Mindenféle itt termő gyümölcsöt megkóstoltunk, nekem legjobban a mangó jött be.

Tengerparti naplemente, a fotók önmagukért beszélnek. Gyalog, vagy kishajóval végig jártuk a térség gyönyörű, fehér fövenyes strandjait. A tengervíz 28 fokos és kevésbé sós, mint az Adria. Turisták a világ összes tájáról! Feltűnt, hogy nemzetiségtől függetlenül a fiatal férfiak kb. 60%-a jól láthatóan testépítőzik. Én is járok konditerembe, izmosnak is gondolom magamat, csak rajtam van egy kis zsírréteg, hogy ne nyikorogjak a koromnál fogva.

A szálloda recepciója előtt szervezett kirándulásokat kínáltak. Élve a lehetőséggel először egy Andamán tengeri hajóútra neveztünk be. Egy 15-20 fős utas kapacitású gyorsnaszáddal barangoltuk be a szigetvilágot. Leghíresebb helyszín a Maya Beach, ahol számos filmet is forgattak. Emiatt az öböl flórája és faunája sokat károsodott. Amióta a világörökség részévé és környezetvédelmi területté nyilvánították helyreállt az öböl élővilága. A turisták csak bokáig érő vízbe mehetnek, hogy a közelben úszó bébi cápákat le tudják fotózni. Természetvédelmi őrök felügyelik a területet és rögtön rászólnak azokra, akik túllépik a határt.

Az egyik szigetnél búvárkodtunk is egy kicsit, de a szép tiszta tengerben nem sok halat láthattunk.

Másik emlékezetes kirándulásunk a tengerparti mangrove erdőben történő kajakozás. Feleségem a túravezetővel ült egy kajakban, én pedig a fiunkkal mentem. Soha életemben nem kajakoztam, de negyedóra múlva úgy ment mintha mindig ezt csináltam volna. Persze ehhez szükség volt egy borulásmentes építésű kajakra is! A szakadékos tengeröböl, a vízből kiálló mangrove fák gyökerei, az esetenként szűk vízi utakon való lavírozás élmény volt mindannyiunk számára.

Amikor egy kéthetes nyaralás minden napja élmény, nagyon gyorsan eltelik. Az állandó 37-38 fokos hőmérséklet és magas páratartalom után, március végén visszatérve szép hazánkba, majd megveszett az isten hidege.

Ezt az élménybeszámolót Vilner Péter nyugállományú ezredes, a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetségének koordinációs elnökhelyettese kérésére vetettem papírra.

Remélem, aki olvassa és látja a fotókat kedvet kap az utazáshoz!

Szöveg és fotók: Bíró László nyugállományú rendőr ezredes