Tapolca repülőterén 1937 és 1956 között katona-repülők és ejtőernyősök szolgáltak, védték a hont. Voltak, akik a legdrágábbat, az életüket adták a harcfeladatokra való felkészülés során. Eddig erről a városba látogatót semmi sem tájékoztatta. Soós Lajos nyugállományú...
Kiss Antal Emléktúra
Kiss Antal nyugállományú őrnagytól, az egykori MH 34. Bercsényi László Felderítő Zászlóalj felderítő részlegvezetőjétől december 8-án, katonai tiszteletadással vettek végső búcsút egykori katonatársai, munkatársai, tanítványai és tisztelői Szolnokon.
Azonban a váratlanul, életének 58. évében elhunyt, kiváló szakmai felkészültséggel, 1047 ejtőernyős ugrással és példaértékű bajtársiassággal bíró katonáról egy másik, szoros szálakkal összefonódó közösség is megemlékezett december 19-én, vasárnap, Budapesten. A túraikon, kiváló sporttárs és a teljesítménytúrázó közösség egyik motorjának emlékére és tiszteletére rendezték meg a Kiss Antal Emléktúrát két távon is a Budai-hegységben.
A 14 és 6 kilométeres túra Pesthidegkútról indult. A tiszteletét lerovó mintegy 70 túrázó közösen vonult a Gercsepusztai Boldogasszony Templomhoz, ahol – többek között – Kiss Antal fia és a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége budapesti tagszervezetének elnöke osztotta meg gondolatait és idézte fel az elhunyt bajtárs, túratárs életútját. A túra résztvevői mécsesekkel emlékeztek meg a bölcs derűvel erdőt-mezőt járó, a túrázó közösség tagjaihoz mindig türelemmel, jóindulattal, mosollyal és segítőszándékkal forduló társukról.
Mindenki szeretett és tisztelt Tónija felejthetetlen alakja volt a Bocskai Portyáknak, a Doni Hősök Emlékmenetnek is, ahogyan szinte minden hétvégén találkozhattak vele a sportoló közösség tagjai a teljesítménytúrákon az ország szinte mindegyik régiójában. Nem csak része volt a közösségnek, hanem építette is azt. Azon ritka emberek egyike volt, akit mindenki szeretett: csupaszív, a pillanatot megélő, a természetet tisztelő, társait elfogadó ember. Emlékét nem csak az előtte tisztelgő túra őrzi majd, hanem az a több száz túratárs is, akikkel az évek hosszú sora alatt együtt hagyta bakancsnyomát az út porában.
Legyen felette örökké kék az ég!
Forrás: honvedelem.hu
Szöveg: Szabóné Szabó Andrea alezredes
Fotó: Rácz Tünde