Kirándulás a csokiparadicsomba és Stájerország fővárosába

A Magyar Veterán Repülők Somogy Megyei Egyesülete lelkes tagjai az idei év utolsó autóbuszos kirándulásán vettek rész Stájerországban.

Túránk első állomása a híres csokoládégyár volt. A Zotter csokigyár Ausztriában, azon belül Stájerországban található. Közel a magyar határhoz, Riegersburg mellett fekszik, és egy igazi csokiparadicsom gyerekek és felnőttek számára egyaránt.

A stájer származású, eredetileg cukrászként dolgozó Joseph Zotter 1987-ben, 26 évesen nyitotta meg cukrászdáját Grazban, és már akkor különleges cukrász-kreációiról volt híres.

1999-ben úgy döntött a Zotter-család, hogy a cukrászatot maguk mögött hagyva minden energiájukat a csokoládégyártásnak szentelik, ezért Grazból kiköltözve Riegersberg mellett, a családi birtok istállójának helyén megalapították a Zotter csokoládégyárat.

Joseph Zotter három dologból soha nem szenvedett hiányt: ötlet, lelkesedés és kreativitás.

A túra a csokimoziban kezdődött. Egy érdekes filmből megismerkedhettünk Zotter úrral és történetével.

A gyártósor fölé üvegfolyosót építettek, így végig lehet követni a csokoládégyártás folyamatát. A csoki imádók számára még különlegesebbé teszi a túrát az, hogy szinte minden folyamathoz kapcsolódik egy kis kóstoló is.

Eszméletlen kreatív minden, amit itt kitaláltak, egyik ámulatból estünk a másikba, ahogy robotkarok adagolják az alapanyagokat, kis libegők szállítják a csokoládét a Mennyország néven emlegetett csokibüfében vagy épp futószalagon jönnek a különféle ízesítésű csokoládék. És akkor még nem is beszéltünk a praliné-hullámvasútról vagy a Mennyek lépcsőjéről, ahol minden második lépcsőfokra jut egy kóstoló, sem a drazsésorról, ahol már tényleg nem lehet betelni a fantasztikus ízekkel.

A gyár mellett egy élményvölgyként működő ökogazdaság is van, amit szintén érdemes bejárni. Van itt étterem, ahol az ökofarmon termesztett növényekből készülnek az ételek, tágas játszótér és állatsimogató is, de a fő érdekesség a csokitemető. Itt tényleg csináltak egy temetőt a félresikerült csokiknak, azoknak, amelyeket a Zotter-család nagyon szeretett, de a közönség nem annyira, ezért kivonták őket a forgalomból. Síremléket állítottak többek között a ketchupós-mogyorós csokinak, a mandarinos-édes mustáros ízesítésű csokoládénak, és még jó néhány íz kombinációnak.

Rövid kitérőt tettünk még Stajerország fővárosába, Grazba, ahol megtekintettük a nevezetes Adventi vásár forgatagát.

A híres üveglifttel könnyedén jutottunk fel a hegy gyomrában a Schlossbergre. A Schlossberg híres óratornya a „Uhrturm” Graz egyik legismertebb szimbóluma. Az óratorony előtti térről páratlan kilátásban gyönyörködhettünk.

Bátrabbak akár a világ legnagyobb földalatti csúszdáján érkezhetnek vissza a belvárosba mely (170 méter hosszú, melyet kb. 45 mp alatt tehet meg). Csoportunkból sajnos nem volt bátor jelentkező a csúszdázásra. Hiába már mi is öregszünk.

Így maradt a gyalogos séta vissza a belváros forgatagába.

A Landhaus udvarban még megtekintettük a híres jégbetlehemet, amely jégből faragott szobraival kápráztatja el a kíváncsi nézelődőket.

Séta közben azért forralt boroztunk, illetve megkóstoltuk a sültgesztenyét is, mely itt kint is igen finomnak bizonyult.

Lelkes csoportunk a késői esti órákban érkezett haza a hosszú és fárasztó – de tartalmas – kirándulásból.

Szöveg és fotók: Koppány Zoltán