November 20-án a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hungária körúti kampuszának dísztermében – megalakulásának 35. évfordulója alkalmából – ünnepi közgyűlést tartott a Balassi Bálint Bajtársi Egyesület. Az ünnepségen az egyesület tagjai mellett részt vett Bársony Péter...
Hagyomány teremtődik Szegeden
A szegedi laktanya bezárásának 10. évfordulójához közeledve a Szegedi Bajtársi Klub vezetősége elhatározta, hogy emléktáblát avat. Nem is egyet, mindjárt kettőt a Kossuth Lajosról és Török Ignácról elnevezett egykori laktanyák helyén. Nem volt egyszerű feladat, de ennek ellenére a terv megvalósult. Segítségünkre volt Szeged MJ. Város Önkormányzata, a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum valamint a Bajtársainkért Alapítvány. Ennek immáron 12 éve. Sokan voltunk akkor és megfogadtuk, hogy minden év május utolsó szombatján találkozunk, megkoszorúzzuk a két emléktáblát, megemlékezünk Szeged katonatörténelméről és zenés vacsora mellett visszaemlékezünk. Ebben az évben május 26-án az emléktábláknál 11. alkalommal találkoztunk.
Gyülekeztek a résztvevők a volt Kossuth laktanyánál. Feszült izgalommal vártuk a régi bajtársak újbóli megjelenését. Pontban 16 órakor a Hódmezővásárhelyi Katonazenekar által felcsendültek a himnusz hangjai. A Dugonics András Piarista Gimnázium tanulója Grósz Anna Boróka szavalatával kápráztatta el a nagyérdemű közönséget. Rövid megemlékezésében a klub elnöke Csepi László nyá. őrnagy arról beszélt, hogy emlékezni jövünk ide. Látni egy darabkát a múltból, egymásra mosolyogni, egymásra szomorkodni. Az ország minden részében szép számmal élnek családok, akik férfitagjaik révén ismerték meg Szegedet. A város befogadta a katonákat, akik díszelegtek ünnepeken, nyílt katonai eskütételeken, de ha az élet így kívánta segítettek is a bajban legyen az árvíz, hóakadály, más természeti csapás vagy épp humanitárius segítségnyújtás. Elmondta még, hogy bizakodással tölti el, hogy bárkivel találkozik, mindig jó szívvel emlékezik a Szegeden töltött katonaévekre. Jól eső érzés, hogy az ünneplők között ismét köszönthetünk olyat ki sorkatonaként szolgált ebben a laktanyában. Évről évre számos szervezet csatlakozik rendezvényünkhöz. Büszkék vagyunk rá, hogy megtisztelte a szegedi katonamúlt emlékét Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata, a MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság 2. számú Toborzó és Érdekvédelmi Központ. a Szentesi 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred, a Történelmi Vitézrend Dél-Alföldi Törzsszéke, Honvédség és Társadalom Baráti Kör Szegedi Szervezete. Az Il Silencio elhangzása után átvonultunk a néhai Török Ignác laktanyához ahol rövidített formában megemlékeztünk, hogy akkor és itt ért véget a nagy múltú katonaváros laktanyatörténete. Beszédének végén Csepi László megkérdezte, hogy ki emlékszik majd a Bajtársakra, ha nem mi és nem azok akik tőlünk tanultak emlékezni? Bíztató gondolatainak zárszavában az Elnök Úr reményét fejezte ki, hogy hagyomány teremtődik Szegeden is. A katonai takarodó csodálatosan szép dallama záróakkordjai után „menetet hajtottunk végre” a zenés vacsoraestünk helyszínére ahol is egy jó pohár bor, frissen csapolt sör és finom vacsora mellett felidéződtek a szép emlékek, benépesült a táncparkett.
A megjelentek emléklapot, a közreműködők oklevelet kaptak az esemény emlékére. Megfogadtuk: jövőre újra ugyanitt találkozunk!
Nagy Zoltán nyá. pv. alez.
titkár