Az Aradi Vértanúk Emléknapjára

A Honvéd Nyugdíjas Klub, október 4-e délelőttjére, a közelgő Aradi Vértanúk Emléknapja, Nemzeti Gyásznap alkalmából tartandó megemlékező és emlékmű-avató rendezvényre hívta az emlékezni vágyókat.

Egyesületünk a múlt évben, a „Hadtörténeti évfordulóinkra emlékezünk …”, idén a „Dicsőség és mártírhalál …” programsorozata keretében emlékezett a magyar függetlenné válás nagyszerű, de tényszerűen mindössze szűk másfél esztendeig tartó, és akkor tragédiába torkolló, de később, 1867-ben, hatása révén mégiscsak az eredményekhez hozzájáruló korszakára.

Visszatekintésünkkel, mellyel csatlakoztunk a Petőfi Sándor Általános Iskola Aradi Vértanúk emlékköveinél tartott megemlékezéséhez, a ’48-49-es szabadságharc befejezésének 170. évfordulója alkalmából szervezett eseménysorunk legfontosabb alkalmához érkeztünk. Emlékező eseményeink végigvezették az érdeklődőket e történések teljes folyamán. De nemcsak az emlékek egyszerű felidézésére törekedtünk, hanem – reményeink szerint – maradandó nyomot is hagytunk a Bem József emléktábla tavaszi elhelyezésével és ezt terveztük most is, egy emlékmű állításával, melyet szabadszállási ’48-as honvéd hőseinknek, halottainknak ajánlunk.

Müller Zoltán és Vanyur István vállalkozók, továbbá munkatársaik és egyesületünk segítő tagjai keze munkájával készült el az emlék, és rendeződött a környezete.

Az időjárás felelős kegyes volt: ragyogó napsütés, enyhe szellő várta az emlékező gyülekezetet.

Az obeliszket fehér lepel borította, derekán nemzetiszínű szalaggal átkötve, s két oldalt a Kiskun Huszár és Honvéd Hagyományőr Egyesület egy-egy honvédje állt őrt.

A rendezvényt a Himnusz közös eléneklése és Desztics Márton Solt előadásában Ady Endre: Október 6. című verse nyitotta. A narrátor köszöntő bevezetőjét követően Farkas Zoltán, az egyesület elnöke osztotta meg hallgatóságával emlékező gondolatait. Zárómondatával kifejezte, mi is az avatandó emlékmű állításának célja „Legyen tehát ez az emlékmű ebben a temetőben szabadságharcos honvédjeinkre emlékezve, mind a jelen, mind a jövő nemzedékének a hazaszeretet és a szabadság Isten által megáldott jelképe.”

Horváth Balázs, a Kommunikációs és Hagyományápolási Bizottságának vezetője avatóbeszédében megerősítette: a Honvéd Nyugdíjas Klub, kezdeményezésével jelet kíván hagyni ’48-49 hőseinek és áldozatainak. Csatlakozott e jelhagyáshoz a Szabadszállás Jövőjéért Egyesület, befogadóként a Szabadszállási Református Egyházközség, és támogatta az emlékállítás gondolatát Szabadszállás Képviselőtestülete is.

Az emlékműről elmondta, hogy nem figurális alkotás. Egyszerű, nem hivalkodó formája két jól elhatárolható részből áll. Masszív, robosztus beton alapja a névtelen sokaságot jelképezi, akik vállvetve küzdöttek a harcok során, a sikeres és vesztes csatákban egyaránt.

Szürke gránit felső része anyagának öröktől valósága, keménysége, tömörsége a hősök emlékének örökkévalóságát, a hazáért vállalt áldozatuk nagyságát, az utókor emlékezőinek és a hősöknek az összetartozását jelképezi.

Karcsú, égbetörő formája a mártíroknak a Teremtőhöz vezető útjára utal. Színe a gyász színét közvetíti felénk, de a derengés, a világosodás szürkesége, amely a teljes feketeség helyett megjelenik, azt jelzi, az áldozat nem volt hiábavaló!

A szónok, az összefogásban résztvevők nevében megköszönte mindenkinek a hozzájárulását: az emlékmű-állítást támogató gondolatokat, a pályázatírást, annak kedvező elbírálását, az anyagi hozzájárulásokat, a kivitelezési munkákat, az abban való részvételt, az átadási ceremónián való katonai és hagyományőrző honvéd közreműködést, a diákok felkészítését, kinek-kinek a maga által teljesített szolgálatát.

Az avató gondolatok után Farkas Zoltán klubelnök, Müller Zoltán, a Szabadszállás Jövőjéért Egyesület elnöke és Holczmann Mihály, a Szabadszállási Református Egyházközség Presbitériumának gondnoka emelték le a leplet az emlékműről, majd Kiss József atya és Hankóczi Gergely őrnagy, református tábori lelkész mondtak imát és kérték Isten áldását Szabadszállás ’48-49-es honvédjei emlékére. Ezt követte Gáspár Réka előadásában Juhász Gyula: Vértanúink című verse.

Az emlékmű talapzatához az MH 38. Merász Mihály Területvédelmi Zászlóalj katonáinak közreműködésével

dr. Báldy Zoltán, Szabadszállás Város polgármestere,

Nemes Tamás ezredes, az MH Logisztikai Ellátó Központ törzsfőnöke,

Bozóki János ezredes, az MH Légijármű Javítóüzem parancsnoka,

Bugyi András alezredes, az MH Anyagellátó Raktárbázis mb. parancsnokhelyettese,

Demeter Attila alezredes, az MH Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság, Társadalmi Kapcsolatok és Hadisírgondozó Osztály osztályvezetője,

Gáldonyi Sándor százados, az MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság, 1. Katonai Igazgatási és Érdekvédelmi Iroda mb. irodavezetője,

Kristóf Gábor, a Szabadszállási Önkormányzati Tűzoltóság parancsnokhelyettese,

Jánosi Erzsébet és Fazekas Tiborné, a Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatóhelyettesei,

Müller Zoltán, a Szabadszállás Jövőjéért Egyesület elnöke,

Holczmann Mihály és Janovicsné Paál Ilona, a Szabadszállási Református Egyházközség Presbitériumának gondnoka és presbitere, valamint

Farkas Zoltán és Buza Vince, a Honvéd Nyugdíjas Klub elnöke és elnökhelyettese helyezték el a hála és tisztelet koszorúit.

Az emlékezés – a Temetőkertben – a „Magyar takarodó!” kürtjellel zárult, ahonnan a megjelentek átvonultak a József Attila Közösségi Házba, a rendezvény folytatásaként, egy kiállítás megnyitására.

Kezdetül Gyurkovics Adrienn előadásában elhangzott Juhász Gyula: Himnusz az emberekhez című verse.

Köszöntő és visszatekintő kiselőadásában a kiállítás összeállítója – Horváth Balázs – felelevenítette a Honvéd Nyugdíjas Klub Kommunikációs és Hagyományápolási Bizottsága által szervezett magyar haditechnika-történeti és hadtörténelmi visszaemlékezések sorát, kiemelve ebből az elmúlt két évben rendezett, a magyar történelem egy nagyszerű, de tragédiába torkolló eseményét, az 1848-49-es forradalom és szabadságharcot felidéző tárlatokat.

2018. május 23-án a Magyar Honvédelem Napja és a Magyar Hősök Emléknapja adta az apropót a közös megjelenésre, a Magyar Honvédség megalakulása 170. évfordulójára való emlékezésre: Dr. Gáspár Tibor ny. mk. vezérőrnagy a történet egy sajátos szegmensével, a katonai logisztika fejlődésével ismertette meg hallgatóságát.

Október 5-én, a Nemzeti Gyásznap elő napján, a „Magyar Golgotára” emlékeztünk. Babucs Zoltán hadtörténész világította meg a hazafiság, a honért érzett felelősség fontosságát, tartalmát, melynek legszebb, s egyben a legtragikusabb példája a tizenhárom vértanú mártíromsága volt.

2019. május 4-e borongós napján megalakult a „Szabadszállási önkéntes kerékpáros huszár félszázad”. Csatlakozva a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége Dél-alföldi Régió Elnöksége által meghirdetett „TAVASZI HADJÁRAT-2019” elnevezésű kerékpártúrához, közös tekerésre invitálódtak a vasparipás huszárok, a kitűzött „fejkvóta”, a 188 km teljesítésére. A túra legfontosabb eseménye a vasútállomáson történt, ahol Bem József altábornagy születésének 225., az 1849. évi tavaszi hadjárat 170. évfordulójára emlékezve, Bem apó földi maradványainak – 90 évvel ezelőtti – szülőföldjére térése alkalmából, közösségi összefogással és támogatással az egyesület egy emléktáblát helyezett el és a bringásokkal együtt avatott fel. A történetet a Hazatérés című emlékkiállításból ismerhették meg az érdeklődők.

Május 22-étől volt látogatható „Az 1848-49-es szabadságharc eseményei, dicsőség és mártírhalál” című kiállítás, és május 29-én zárult a tavaszi hadjáratra emlékezést annak egy meghatározó csatájának helyszínén, Isaszegen, a Falumúzeum és a Honvéd emlékmű meglátogatásával.

Július 13-án a XV. Helyőrségi Honvédtalálkozó részvevői is tisztelegtek Bem József emléktáblájánál.

A mostani, október 04-ei kiállítást Buza Vince nyitotta meg, s elmondta: a leggyorsabban áttekinthető rész az asztali vitrinekben látható könyvkiállítás, amelynek kötetei között általános és hadtörténeti áttekintések, szabályzatok segítik az érdeklődőt a korszak, az események általános- és hadtörténeti, valamint katonai szakmai oldalról történő megismerésében, de teret kapott a képzőművészet és az irodalom is a válogatásban.

A kiállítás fő anyaga a kezdő, „A dicsőség útja” alcímű részében átöleli a ’48-49-es forradalom és szabadságharc egészét. Megjelenik mindhárom nagy – a téli, a tavaszi és a nyári – hadjárat leírása, a Függetlenségi Nyilatkozat, és a dicső harcok beteljesülését jelentő Budavár bevétele leírása. A kiállított anyagban a hangsúly eltolódott a megtorlás korszakára, a végrehajtó gépezetre, annak korifeusára, és a mártírokra. Megismerhetjük a haditörvényszék működését, a bíróságok és a várbörtönök elhelyezkedését, a ’48-as eszmék és hordozóik kiirtására tett intézkedéseket. Mindezeket a „Mártírhalál: a vérbosszú” alcímű rész mutatja be számunkra.

Bár különálló rész a harmadik anyag, de tartalmi és szimbolikai közössége a fő anyaggal egybe forrasztja a tablókon elhelyezett „Végszó: végrehajtva!” című bemutatót. Ez utóbbi csak az aradi tizenháromra fordít figyelmet. Megjelennek benne a kihirdetett ítéletek, a rájuk vezetett jóváhagyások, a kihirdetési és a végrehajtási záradékok. És megjelennek, ők maguk, mert láthatjuk a végszavaikat megörökítő leveleket, olvashatjuk az utolsó, általuk a vég előtt fontosnak tartott gondolataikat.

A rendezvény a kiállítás megtekintésével, némi eszmecserével, és a Tóth Autómix étteremben egy ebéddel összekötött baráti találkozóval zárult, miközben már lassan befejeződtek az előkészületek a másnapi Strázsa Emléktúrára.

Köszönet mindenkinek az érdeklődő megjelenésért, a bárminemű közreműködésért, a rendezvényrészek anyagi és technikai feltételeinek biztosításáért.

Horváth Balázs István