Tapolca repülőterén 1937 és 1956 között katona-repülők és ejtőernyősök szolgáltak, védték a hont. Voltak, akik a legdrágábbat, az életüket adták a harcfeladatokra való felkészülés során. Eddig erről a városba látogatót semmi sem tájékoztatta. Soós Lajos nyugállományú...
A BEOSZ 32. születésnapjára
„Harminckét éves lettem én –
meglepetés e költemény”
József Attila sorai jutnak eszembe február 27-én a BEOSZ születésnapján. Igen, 32 évesek lettünk és ez okot és lehetőséget ad a visszatekintésre és az elvégzett feladatok számba vételére, ha nem is a teljesség igényével. A megalakulás után talán nem túlzás azt mondani, a megmaradás volt a cél. Meg kellett teremteni a működés feltételeit, csak felsorolás szerűen, megismertetni a szervezetet, bemutatni céljait, de a legfontosabb volt a működés anyagi feltételeinek biztosítása.
A mindennapi feladatok mellett kimunkálásra került egy elgondolás, a katona – generációk közötti kapcsolatok erősítésére. Neveket nem igen szoktam említeni, de ebben az írásban mégis többször megteszem. Kelemen József nyugállományú altábornagynak kiemelkedő érdemei vannak abban, hogy ez az elgondolás megvalósulhatott. Helyettes államtitkárként felvállalta és segítette kiteljesíteni az elképzelést és a sors úgy hozta, hogy 2002-ben már, mint BEOSZ elnök vezényelhette le a rendezvényt. A rendezvény a megbékélés jegyében zajlott és szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy országos ismertséget, elismertséget hozott a Szövetségnek. Nagy dobás volt.
Az 1992-es év azért is emlékezetes, mert megalakult a Honvédelmi Érdekegyeztető Fórum jogelődje, a Honvédségi Érdekegyeztető Tanács. Az érdekegyeztetés, mint kiemelt feladat mellett lehetőséget biztosítottak a minisztérium illetékesei, a katonai felső vezetés és a szakszervezetekkel való kapcsolatok erősítésére. Ezek a kapcsolatok mind a mai napig kiemelkedően fontosak.
A szervezetben is jelentős változások történtek, az egyik 1993-ban a Bajtársainkért Alapítvány létrehozása. Az alapítvány a kezdetekkor jelentős anyagi eszközökkel rendelkezett és szolgálhatta, támogathatta az arra rászoruló egyesületeket és a rászoruló tagjainkat. A fő bevételi forrása a Honvéd Bál volt, melynek minden évben megkapta a bevételét. A bál rendezője más lett és a szponzorok is fogyatkoztak. Jelentős változás az utóbbi két évben volt, úgy gondolom, soha ilyen mértékű támogatásban nem részesülhettek rászoruló tagjaink. Ehhez a gondolathoz tartozik, hogy a BEOSZ révén egyesületeink is jelentős összegekre pályázhattak és nyerhettek el. El kell ismerni és a teljességhez hozzátartozik az is, hogy az alapítvány kuratóriumára és a szövetség elnökségére, apparátusára nagyon nagy terhet rótt, de maradéktalanul eleget tettek e nem mindennapi feladatnak.
Erre az időszakra esik a Tanácsadó Testület megalakítása, melybe tapasztalt a Szövetség iránt elkötelezett személyek kerültek. Tapasztalataikat, javaslataikat az elnökség nagyon jól tudja hasznosítani, szükség van a munkájukra.
Jelentős változást hozott életünkbe a régiók kialakítása. A legfontosabbnak azt tartom, hogy az információ – áramlás meggyorsult, közvetlenebb lett, nagyobb teret kaphattak az egyesületek kezdeményezései. Ezt az információ – áramlást segítette elő a Hírlevél, a Facebook oldal és a Honlap, amelyek arculatának kialakításában, működtetésében – és most ismét neveket említek – jelentős szerepet vállaltak egyesületem tagjai: Pintér Ferenc, Magócsi Zoltán (aki az elsők között részesült Katonák Példaképe díjban) és Erdős László nyugállományú ezredesek.
Ha zárójelesen is, de már szóltam az elismerésekről. A Szövetség 2003-ban megalapította a számozott BEOSZ Emlékérmet, s büszkén mondom az 1-es sorszámút egyesületünk alapító elnöke, a BEOSZ alapításának szószólója Dr. Herczeg Ottó nyugállományú ezredes és a 6-os sorszámút Egyesületünk kapta. 2004-ben a Katonák Példaképe díjat, majd 2020-ban a „Szövetségért díjat”, majd tavaly a „Bajtársainkért díjat alapította.
Sok mindenről lehetne még írni, de engedjetek meg néhány gondolat a jövőről. Újszerű kezdeményezés a „Kisbajtársak találkozója”. Már egy nagysikerű találkozón túl vagyunk és várjuk a folytatást. Itt kell megemlíteni sajnos, hogy az egyesületekben az átlagéletkor emelkedik és, ha működő képességünket meg akarjuk őrizni, akkor fiatalítani kell. Kell! Mindenütt mások a feltételek, ezt kell felmérni, kikből lehet utánpótlás, aktív állományból (van rá példa), nem tag nyugállományúakból, tartalékosokból, volt sorállományú katonákból (erre is van példa), vagy olyan csoportokat létrehozni, melyek iránt van érdeklődés: pl. kórus, irodalmi kör, illetve a honvédelem ügye iránti érdeklődő civilekből.
Lehet, hogy a dolgokat kissé másként látom, de átéltem, közelről láttam a történéseket, részese voltam sikereknek és voltak nehézségeink. Így utólag visszatekintve csak a szépre, jóra emlékezem.
Galló István nyugállományú. ezredes
Balassi Bálint Bajtársi Egyesület
elnök