Csaknem százan vettek részt január 18-án az Ejtőernyősök Szolnoki Szervezete által meghirdetett, és a Szolnoki Katonai Repülőtértől induló Kiss Antal és Doni Hősök Emlékmeneten, amelyen 22, 15, vakamint 10 kilométeres távokon lehetett gyalogolni Szolnok határában, a...
Újra avatták az ejtőernyős áldozatok veszprémi emlékoszlopát
Katonai tiszteletadás mellett avatták újra a veszprémi Vámosi úti temető katonaparcellájában az 1941. április 12-i repülős és ejtőernyős tragédia áldozatainak tiszteletére állított emlékoszlopot.
A Veterán Repülők és Ejtőernyősök Veszprémi Egyesülete (VREVE) és a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség szervezésében szeptember 27-én M. Nagy József faszobrász szépen felújított alkotása előtt a Himnusz, a Légierő induló és az Ejtőernyős induló elhangzását követően a VREVE elnöke, Soós Lajos ny. alezredes köszöntötte az egybegyűlteket, majd a város alpolgármestere, Brányi Mária mondott beszédet. Veszprém büszke arra, hogy évszázadok óta katonaváros, amely ápolja a hagyományokat, tiszteli a hősöket – mondotta –, s ez egyben kötelessége is a mindenkori városvezetésnek is. Azon vagyunk, hogy a katonahagyományok megőrzésében maximálisan partnerei legyünk a Veszprémbe települt alakulatoknak. A folytatásban utalt arra, hogy már az I. világháborút követően létrehoztak emlékhelyeket a hősöknek, majd a II. világháború után ez folytatódott: az 1941-es tragédia áldozatait előbb az Alsóvárosi temetőben helyezték nyughelyükre, majd a jelenlegi parcellába (néhányukat a családtagok lakhelyükre szállítottak). Befejezésül kifejtette: a jövő nemzedékének lesz a feladata a nemes hagyományok továbbvitele.
Sipos István nyugállományú rendőr ezredes a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetségének alelnöke ekképp kezdte emlékbeszédét: „Csak az hal meg, akire nem emlékezünk, mi pedig itt vagyunk, hogy az 1941. április 12-i, délvidéki bevetésre Jutaspusztáról induló, s a felszállás után a földbe csapódó repülőgép áldozatai előtt fejet hajtsunk”. A tragédia 16 ejtőernyős, 4 repülő-hajózó életét követelte, 8-an súlyosan megsebesültek. Utóbbiak közül voltak, akik úgy döntöttek, hogy majdan a baleset helyszínén szórják szét hamvaikat, s azt is, hogy évente találkozzanak parancsnokuk, Bertalan Árpád budapesti sírjánál. A repülős és ejtőernyős katonák – Torma József, a VREVE jogelődje elnökének javaslatára – 1992-ben külön parcellát kaptak, s még ugyanabban az évben állították fel M. Nagy József szobrászművész alkotását, mely napjainkra egyre rosszabb állapotba került. Ez indokolta restaurálását, melynek anyagi hátterét az önkormányzat biztosította.
Dicsőség a hősöknek, felettük már örökre kék az ég – fejezte be gondolatait Sipos István.
A hagyományoknak megfelelően ezután az elhunytak nevét hallgathattuk meg egy-egy harangszó egybekötésével a Báró Wesselényi Miklós iskola kadétjainak felolvasásában.
A folytatásban Oláh Emil ezredes, a Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálat, Protestáns Tábori Püspökség kiemelt vezető tábori lelkésze mondott imát, s adott áldást a megújult emlékoszlopra. Áldd meg Istenünk – mondotta – mindazokat, akik ez emlékoszlop előtt megállva felidézik a bátorság, a becsület és a hazaszeretet megtestesítőit…
Végezetül koszorúzás következett, melynek során az önkormányzat, a civil és katonai szervezetek képviselői hajtottak fejet a katonahősök emlékoszlopa előtt; majd a Szózat és a Magyar Takarodó hangzott el.
Szöveg és fotók: Zatkalik András
A szerk. megjegyzése: a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége részéről a Szövetség nevében Vilner Péter nyugállományú ezredes, koordinációs elnökhelyettes, a Magyar Veterán Repülők Szövetsége nevében Gál István nyugállományú ezredes, tiszteletbeli elnök, a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége nevében dr. Sipos István nyugállományú ezredes, alelnök helyezték el a megemlékezés koszorúját.
A hősi halált haltak névsora itt olvasható: