Hősök napi megemlékezés

Akik önmaguknál fontosabbnak tartották Magyarországot – a hősi halottakra emlékeztek

Nem a hangos szavak, a rang, a címek, hanem a szolgálat, a helytállás és az áldozatvállalás a hősiesség valódi jelentése – mondta Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter a magyar hősök emlékünnepe alkalmából rendezett ünnepségen, a Fiumei úti sírkertben vasárnap reggel.

Először 1924-ben rendelkeztek az első világháború hősi halottai előtt tisztelgő nemzeti ünnepről, 2001-ben pedig megerősítették a május utolsó vasárnapját emléknappá nyilvánító rendelkezést. A honvédség hagyományosan a Fiumei úti sírkertben, a Hősök Parcellájánál rója le kegyeletét azok előtt, akik életüket áldozták a haza védelméért.

„Az első világháború pusztítása után született meg az igény arra, hogy a nemzet hivatalosan is fejet hajtson hősei előtt, mert szinte nem volt olyan magyar család, amelyet ne érintett volna valamilyen veszteség” – emlékeztetett dr. Ruszin-Szendi Romulusz. Ez a nap nem a politikáé vagy a hétköznapok zajáé, hanem a tiszteleté, hangsúlyozta a miniszter.

A magyar hősök közé sorolt a katonák mellett mindenkit, akik az évszázadok során a haza szolgálatáért áldozták életüket vagy sorsukat. A Fiumei úti temetőben nyugvó egyenruhásokat és kiemelkedő személyiségeket hozta példaként.

„A történelem különböző oldalakról érkező embereket állított egymás mellé ebben a nemzeti emlékezetben. De van valami, ami közös bennük. Az, hogy volt egy pillanat, amikor önmaguknál fontosabbnak tartottak egy nagyon fontos dolgot, Magyarországot. És talán ez a hősiesség valódi jelentése.”

A szabadság nem örökbe kapott ajándék, azt minden nemzedéknek újra meg kell őriznie, tette hozzá a miniszter. Ezért a magyar hősök emlékünnepe nemcsak a múltról szól, hanem egyben figyelmeztetés a jelen számára: a nemzet addig marad erős, amíg vannak emberek, akik készek felelősséget vállalni érte.

„Ma a katonákra, a szabadságharcosokra, az államférfiakra, és ami talán a legfontosabb, a névtelen hősökre emlékezünk. Minden magyarra, aki hitt abban, hogy Magyarországot érdemes szolgálni, érte dolgozni, helytállni, és ha a sors úgy kívánja, áldozatot hozni” – zárta gondolatait.

Akikre emlékezünk, nem hátráltak meg a legkilátástalanabb helyzetben sem, mondta imájában Mészáros László dandártábornok. A protestáns tábori püspök szerint katonáink tudták, hogy az Úr mindig megszólítható, ütközet előtt és a lövészárokban is, sőt ott van velük minden veszély közepette. Bár az emberi áldozat nem hasonlítható Jézus szenvedéséhez, mégis jelzi az ember Istenhez tartozását és hűségét iránta, mutatott rá a tábori püspök.

Megközelítőleg sem illethető helyes fogalommal azok szerepe, akik államiságunk ezer éve alatt emberfölötti erővel álltak helyt, fogalmazott Berta Tibor dandártábornok. A katolikus tábori püspök arra ösztönözte a megjelenteket, hogy adják tovább az áldozatok emlékét, nehogy megismétlődhessenek az öldöklések. Végül a feltámadás reményére emlékeztetett: „a gyermekét óvó édesanyánál is erősebb az Isten szeretete”.

Az 52-es hősi parcellánál koszorút helyezett el Magyarország Kormánya nevében dr. Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter, valamint dr. Böröndi Gábor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke képviseletében Mihócza Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökének területvédelmi helyettese.

Forrás: honvedelem.hu