Megemlékezés Debrecenben

A Radaros Katonák Baráti Kör elnöksége és tagsága 2026 január 12-n a a díszőrséget vállaló Hajdú-Bihar megyei Huszár Hagyományőrző Egyesülettel közösen emlékezett meg a Doni Katasztrófa áldozatairól, a Hősök Temetője Pantheonjában.

A Don-kanyari katasztrófa a magyar hadtörténelem egyik legsúlyosabb tragédiája. Nemcsak katonai vereség volt, hanem súlyos emberi veszteség is, amely generációk sorsára nyomta rá bélyegét. A megemlékezés célja nem a vádaskodás, hanem a történelmi tanulságok megértése és azoknak a katonáknak a tisztelete, akik embertelen körülmények között teljesítettek szolgálatot. Hangsúlyozva a magyar katonák bátorságát kitartását!

A harcvezetéssel kapcsolatban még mindég vannak meg nem válaszolt kérdések!

Miért kellett a magyar katonák élelmezését a németekre bízni, holott eltérő étkezési únépről van szó? Azok a magyar fiatalok, akik a szalonnához, a kolbászhoz, pörkölthöz szoktak utálták a marmaládét (lekvárt germán szalonna) és a generálszószt. A csapatorvosok jelentéséből kitűnik, hogy az állomány átlagban 10-15-kilót fogyott mielőtt a harctérre ért. (Voltak olyanok, akik 90-100 kilóból 20-25 kilót is leadtak!)

A magyar katonák étkeztetése 1942 augusztusában oldódott meg, amikor Nagybaczoni Nagy Vilmos hadügyminiszter látogatást tett a fronton és a katonák panaszkodtak az élelmezésre! A HM azonnal kivette a németek kezéből az élelmezést és így az megoldódott!

Nem beszélve arról, hogy a szállítást a harctevékenység közelébe biztosítja a német fél. Ez nem került betartásra, a front vonalig 300 kilométert gyalog kellett megtenni!

Nem voltak kiépített tartalék állások, visszavonásra készült tervek!

Nem beszélve arról, hogy a folyó menti védelem megszervezése ellent mondott minden harcszabályzatnak!

Sajnos a magyar hadseregnek nem volt alárendeltségi viszonya a hazai fővezérséggel, pedig ez kívánatos lett volna, amikor Weichs báró vezérezredes  a „B” hadsereg csoport parancsnoka és Jány Gusztáv vezérezredes a támadást követően, napokig tartó vitája a tartalékok bevetéséről,visszavonulásról!  Jány írásos parancsot várt Weichstől a visszavonulás elrendelésre! Jány nem számolt azzal, hogy ha ezt a német parancsnok megteszi, az egyenlő lett volna azzal, hogy hadbíróság elé állítatják.

A hadi események alakulásából Weichs is jól tudta, hogy a kitartásnak semmi értelme, ezért  összekötő tábornoka (Witzleben vezérőrnagy) útján a támadás második napján javasolta Jány-nak, mint szuverén magyar vezető saját hatáskörében döntsön!

Sajnos a döntést a  magyar hadsereg parancsnoka csak az 5. napon hozta meg, több tízezer fővel növelve ezzel veszteséget!

A doni vereség katasztrófa volt az egész nemzetre!

Több százezer család veszítette el a férjet, anyák a fiaikat, millió gyerek édesapjukat, testvérüket, menyasszonyok vőlegényüket. Az egész ország gyászba borult!

Az ünnepi megemlékezés után a Pantheon falán elhelyezett emléktáblánál koszorút helyeztek el a Radaros Katonák Baráti Kör nevében Szarka János nyugállományú ezredes, elnök, Szaniszló András nyugállományú százados elnökhelyttes és Huszár Zoltán nyugállományú törzszászlós titkár.

A Huszár Hagyományőrző Egyesület képviseletében Adorján Csaba huszár őrnagy, Sarudi Sándor huszár hadnagy.

Az ünnepi megemlékezés végén Szarka János megköszönte a kemény hideg ellenére megjelent baráti kör tagoknak, a Pantheon gondnoknőjének, a díszőrséget elvállaló hagyományőrző huszároknak a jelenlétet.

Szöveg: Szarka János nyugállományú ezredes, foto: Huszár Zoltán nyugállományú törzszászlós