Megemlékezés a doni katasztrófa áldozatairól

Kötelességünk tisztelettel emlékezni hős katonáinkra

A Don-kanyarban megvívott harcok ismét bebizonyították, hogy a csatatereken az ember a legfontosabb tényező – fogalmazott Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter a doni katasztrófa áldozatainak emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen Budapesten, a Fiumei úti sírkert 52-es hősi parcellájában, január 12-én.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf felidézte, hogy nyolcvanegy évvel ezelőtt, 1943. január 12-én reggel 9 óra 45 perckor indult meg a szovjet Vörös Hadsereg támadása Uriv-Sztorozsevoje hídfőnél, amely végül történelmi vereséget mért a Don vidékére 1942-ben kivezényelt magyar királyi 2. honvéd hadsereg katonáira. Kiemelte: az emlékezésnek több síkja van, a történészek például a tudományos összefüggéseket tárják a közvélemény elé, amelyekből világosan kirajzolódik, hogy a korabeli magyar vezetés nem talált kiutat a kényszerpályák ördögi köreiből. „Magyarországnak nem volt elég ereje ahhoz, hogy megőrizhesse a békéjét, hogy távol maradhasson a második világháborútól, hogy megvédelmezhesse polgárait. Nem volt elég ereje ahhoz, hogy nemzeti érdekeinek védelmében nemet mondhasson” – fogalmazott.

A doni katasztrófában mintegy 42 ezer magyar katona esett el, nagyjából 28 ezren sebesültek meg és hozzávetőlegesen 26 ezer honvéd esett fogságba. „A korabeli magyar társadalom teljes keresztmetszete képviseltette magát: volt közöttük hivatásos és tartalékos tiszt és altiszt, munkaszolgálatos és kormányzó-helyettes, kétkezi ember és főrang. Nekünk, akik emlékezünk, egy pillanatra sem szabad felednünk, hogy nagyszüleink, dédszüleink nemzedékéről beszélünk. Bár koruk áldozatai voltak, nem tekinthetünk rájuk pusztán áldozatként. Ők magyar katonák voltak – honvédek” – hangsúlyozta a tárcavezető, aki kitért arra is, hogy a békéhez minden korban erőre van szükség, a honvédelem ügye pedig nem egyszerűen a katonáké, hanem minden magyar emberé. „Otthonaink és hazánk megőrzésével tartozunk egykori honvédeinknek. Azoknak, akik ott maradtak a Don partján és ott várják a feltámadást. De azoknak is, akik hazatértek a Don-kanyarból, hogy idehaza békében élhessenek. Emlékeznünk kell, hogy értsük, milyen veszélyeket rejt a háború világa és teljesíthessük azt a küldetést, amely a nemzet életében, az egymást követő nemzedékek sorában nekünk jut” – mondta Szalay-Bobrovniczky Kristóf.

Dr. Böröndi Gábor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke hangsúlyozta: a Don-kanyarnál elesettek, a mínusz 40 fokos rettenetes orosz télben halálra fagyottak és a fogságba esettek pontos létszáma a mai napig csak hozzávetőlegesen ismert, ám abban biztosak lehetünk, hogy ez volt a magyar hadtörténelem egyik legnagyobb véráldozattal járó ütközete. „Fontos azonban, hogy az általuk átélt szenvedés és borzalom mellett arról se feledkezzünk meg, hogy mi adott erőt ezeknek a hősöknek a végsőkig tartó küzdelemben: a hazaszeretet, a család szeretete, a felelősségtudat, az áldozatvállalás képessége, a magyarság megtartó öntudata” – sorolta, kiemelve, hogy ezek a jellemzők 2024-ben is erőt adnak, értéket képviselnek.

„A doni hősök hazáért való önfeláldozása, bátorsága és kitartása napjainkban is példaként szolgál a Magyar Honvédség tagjai számára, hiszen a katonai szolgálat, az eskünk ma is kötelez bennünket arra, hogy hazánk védelmét az életünk árán is biztosítsuk” – fogalmazott a Honvéd Vezérkar főnöke.

A megemlékezésen – a kegyeleti imák elhangzása, koszorúzás, valamint egy korabeli ágyú elsütése után – a résztvevők a kegyelet virágait helyezék el, majd a rendezvényt követően a budavári Mátyás-templomban szentmisével adóztak a doni katasztrófa áldozatai előtt. Berta Tibor dandártábornok, katolikus tábori püspök az egykori koronázótemplomban elmondott szentbeszédében rámutatott, hogy a béke és az igazságosság megőrzésének jegyében emlékeznek meg a doni áttörés évfordulójáról az engesztelő és megemlékező liturgia során. „Egyházunk ősi hagyományát követjük, amikor katona elődeinket idehozzuk az oltárra és a szentmiseáldozatban fohászkodunk bűneik bocsánatáért és kérjük számukra az üdvösséget” – fogalmazott. Kiemelve: a Donnál elesett, a hősiesség példáját megtestesítő katonáinkért végzett fohászaink arra is ösztönöznek, hogy a szívet tépő emlékekkel együtt újra és újra továbbadjuk és elmondjuk a háborúról szóló igazságot, hogy a kegyetlen borzalmak ne tudjanak megismétlődni. „Az erőszak sohasem tud békét teremteni, hanem csak újabb erőszakot szül, amelyben mindenki csak vesztes lehet” – szögezte le.

A temetői és templomi megemlékezéseken – mások mellett – Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes; dr. Czermann János, a tárca stratégiáért és humánpolitikáért felelős helyettes államtitkára; Kaszab Zoltán főtörzszászlós, a Magyar Honvédség vezénylőzászlósa; Bozó Tibor nyugállományú altábornagy, a Honvédelmi Sportszövetség elnöki tanácsadója; Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója és Harrach Péter országgyűlési képviselő, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke is részt vett. A tárca célkitűzéseit támogató, valamint a honvédelem ügyét segítő, a katonai hagyományokat őrző civil szervezetek vezetői és képviselői is fejet hajtottak az elesett, megsebesült vagy eltűnt honvédek és munkaszolgálatosok emléke előtt.

Szöveg: Navarrai Mészáros Márton

Fotó: Rácz Tünde

(forrás: honvedelem.hu)

A szerk. megjegyzése:

A rendezvényen a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége elnökségét Esküdt Lajos ny. ezredes, koordinációs elnökhelyettes, Koós Gábor ny. alezredes, a Közép-magyarországi Régió régióvezetője, Lévai Miklós ny. alezredes, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület elnöke képviselte.

A Szövetséghez tartozó tagszervezetek, egyesületek több helyszínen is megemlékeztek a doni áttörés tragédiájáról.