Huszonöt év a történelmi emlékezet szolgálatában

A Doni áttörés emlékére Veszprém vármegyében 2001 óta tartanak a helyi egyesületek részvételével megemlékezéseket. Don-kanyarban történtek, a II. világháború magyar vonatkozású eseményeinek, egyben a magyarság történelmének egyik legfájdalmasabb emlékezete. A szovjet csapatok 1943. január 12-én Uriv városánál törték át a 2. magyar hadsereg arcvonalát. A vereség jelentős személyi és anyagi veszteségeket okozott a hadseregnek és később az országunknak.

Az idei Doni Emlékezet sorozat 2026. január 12-én kezdődött Ajkán, a város központjában található templom dombon. A Veszprémi Szakképzési Centrum Szent-Györgyi Albert Technikum és Kollégium szervezésében ünnepséget szerveztek a háborúkban elesett katonák és polgári személyek tiszteletére. Az iskola diákjai az emlékmű mellett sorakoztak fel és a rendezvényre meghívást kaptak a vármegyében kadét képzéssel foglalkozó iskolák tanulói is. A dombon ezen a napon több mint kétszáz fiatal kadét hajtott fejet a háborúk áldozatai előtt.

Az ünnepségen beszédet mondott Demeter Ferenc, a MATASZ Veszprém Megyei Egyesületének elnöke, aki a történelmi emlékezet fontosságára hívta fel a fiatalok figyelmét, mert a tragédiákat okozó hibákból a jelenkor emberének is nagyon sokat lehet tanulnia.

A megemlékezés sorozat másnap, január 13-án Veszprémben a vármegyei rendőr-főkapitányság épülete előtt folytatódott, ahol a Magyar Királyi „Szent László” 4. Honvéd Gyalogezred, 34/III zászlóalj laktanyája volt, és amelynek katonái a Don-kanyarban a fő csapás irányába kerülve teljesen megsemmisültek.

Az ünnepi beszédet Veszprém katonai történelmét jól ismerő Rainer Pál történész mondta. Hangsúlyozta, hogy a frontra küldött hadsereg kiképzettsége és felszereltsége meglehetősen hiányos és a kor színvonalától elmaradott volt. A sajnálatát fejezte ki azért, hogy a Don Emlékmenetekbe nagyon kevés civil szervezet jelenik meg, pedig a nemzeti tragédia itt Veszprémben is nagyon sok családot érintett közvetve, vagy közvetlenül.

A 2026. évi Doni Emlékmenet január 15-én Gyulakeszi községből indult. A 25 kilométeres menetre 74 fő katona, valamint civil önkéntes regisztrált, ebből 33 volt fiatal kadét és apród. Idén a Bakony században menetelt hat olasz tartalékos, a ANA Gruppo Alpini di Cavaso de Tomba szervezetéből, Gnesotto Roberto elnök, valamint a Majsai Kiskun Huszárbandérium öt képviselője, Czinkóczi János hö. huszár hadnagy vezetésével.

 Az indulásnál az elnök köszöntötte a résztvevőket és kérte a Bakony menetszázadban résztvevőket a fokozott egymásra történő odafigyelésre az úton azért, hogy Révfülöpre mindenki egészségben és jó hangulatban megérkezhessen. A menetben résztvevőket a Gyulaffy hagyományőrzők puskalövéssel köszöntötték, majd a század elindult a menetvonal legnehezebb szakaszára a Csobánc-hegy meghódítására, fel a Gyulaffy várhoz.

A tanú hegyre épült várat a Gyulaffy család építtette és a 240 méter magasan lévő kis erődítményt a törökök is számontartották. A várhoz a felmenetel a csúszós úton még jól ment, de a vártól való biztonságos leereszkedés jelentős figyelmet igényelt, ami jelentős időveszteséget okozott. A hegyre való felmenetellel járó fáradságot kárpótolta az a látvány, ami a várnál fogadta a ködfelhők fölé érkező menetelőket.

Másik nehézséget a Káli fennsíkon összehordott hó vastagsága jelentette. Több helyen 50 centiméternél vastagabb töretlen havat kellett a menetelőknek leküzdeniük, ami jelentős fizikai megterheléssel járt.

Ezért született az a döntés, hogy a menet további részét közúton, elöl és hátul rendőri biztosítással teszik meg. Káptalantótit követően Kékkút, Kővágóörs, Révfülöp útvonalon. Az érintett települések háborús emlékműveinél a század az önkormányzat bevonásával megemlékezéseket tartottak, majd a koszorúzásokat követően a fiatalok elhelyezték a megemlékezések mécseseit.

A települések vezetői kedvező fogadtatásban részesítették a DON-83 Emlékmenetet, a közösségi helységekben kialakított melegedő pontokon forró teával és zsíros kenyérrel kínálták meg a század tagjait.

Az útvonal utolsó három kilométere újra nehéznek bizonyult, mert a lecsapódó pára és az egyre hidegedő idő az úton vékony jégréteget hozott létre és a Balaton irányába lejtő út fokozta az elcsúszás veszélyét. A végső állomáson Révfülöpön, a hazaindulás előtt a rendezvény szervezői meleg, tartalmas babgulyással és pogácsával kínálták meg az akkorra már jócskán átfázott és elfáradt menetelőket.

Az emlékmenet 25 kilométeres útvonalát a hideg idő és a csúszós utak ellenére – egy fő kadét kivételével – mindenki becsülettel és egyetlen zokszó nélkül teljesítette! A csoportok vezetői a vacsorát követően a szervezőknek a köszönetüket fejezték ki és azt a reményüket, hogy a jövő évben újra találkozhatnak.

A programsorozat január 13-án Balatonfűzfőn a Jézus Szíve plébánián szentmisével zárult. Laposa Norbert plébános a Don-kanyarban elhunytak tiszteletére mondott imát és tartott istentiszteletet. A rendezvény második részében hagyományosan a templomkertben található emléktáblánál volt ünnepi megemlékezés.

A megemlékező beszédet Cséby Péter ezredes, az MH Légi Műveleti Vezetési és Irányítási Központ parancsnok helyettese mondta. Az ezredes katonai szempontokat előtérbe helyezve elemezte az 1943. január elejére a frontvonalon kialakult helyzetet. Hangsúlyozta, hogy a 2. magyar hadsereg nem volt a katonák számában, kiképzettségében és a technikájában eléggé felkészült ennek a több mint kétszáz kilométeres védvonalnak a megtartására. A politikai és a katonai vezetés hibáinak sorozata vezetett el ahhoz, hogy az oroszok összpontosított csapása jelentős veszteséget okozott és ezzel megsemmisítette a magyar katonai erőt.

Az ünnepség és ezzel a DON-83 Veszprém vármegyei programsorozata Balatonfűzfőn koszorúzással zárult.

Szöveg és fotó: Demeter Ferenc nyugállományú alezredes