Húsz éve történt a hejcei repülőgép-szerencsétlenség

Hó és gyász fedte be a Borsó-hegyet

„Húsz évvel a szlovák nemzet egyik legtragikusabb eseménye után, idén újra összegyűltünk megemlékezni azon katonákról, akik hősies helytállásuk után nem térhettek haza, hogy ismét megölelhessék szeretteiket. Negyvenkét olyan bajtársra emlékezünk, akik már nem kaphatták meg a méltó elismerést önzetlen szolgálatukért, amellyel hozzájárultak Koszovó békéjének fenntartásához. Katonákra, a Szlovák Köztársaság és a NATO katonai szövetség hősi halottaira, akiket gyászol hazájuk és mély együttérzéssel országunk is” – fogalmazott dr. Kutnyánszky Zsolt, a Honvédelmi Minisztérium haderőfejlesztésért és védelempolitikáért felelős államtitkára január 19-én, Hejcén.

A Hejce fölé magasodó Borsó-hegy 2006. január 19-én örökké beírta magát a szlovák katonai repülés történetébe. A fagyos téli napon negyvenhárom szlovák katona utazott annak az 5605-ös oldalszámú An-24-es repülőgép fedélzetén, amely a KFOR békefenntartó misszióból, Pristinából tartott Kassára. Közülük azonban tragikus módon negyvenketten soha nem térhettek haza, ugyanis a gép a Hernád völgyét elhagyva a Zempléni-hegység fölé sodródott, és a 755 méter magas Borsó-hegynek csapódott. Csupán egy katona élte túl a szerencsétlenséget.

A baleset évfordulóján minden évben közös magyar-szlovák megemlékezést tartanak, ahol a hősi halottak mellett megemlékeznek a mentéskor tanúsított összefogásról is. A tragédia estéjén ugyanis nemcsak magyar és szlovák kutató-mentők, hanem – mintegy háromszázan – hejcei lakosok is oroszlánrészt vállaltak a keresésben.

„Azon az éjszakán példa értékű összefogás bontakozott ki. A két nemzet együtt, vállvetve igyekezett segíteni. Hejce kis falujának lakói megnyitották otthonaikat az érkező magyar és szlovák egységeknek bizonyítva, hogy az emberség, a szolidaritás és a segítőkészség túlnyúlik az országhatárokon” – mondta dr. Kutnyánszky Zsolt.

Hejcén két helyen is emléket állítottak a katonahősöknek, a hagyomány szerint a település központjában felállított szobornál elöljárói beszédekkel, koszorúzással és gyertyagyújtással emlékeztek.

Daniel Zmeko vezérezredes, a Szlovák Fegyveres Erők vezérkari főnöke emlékező beszédében elmondta, a húsz évvel ezelőtti szerencsétlenség mélyen beívódott az emlékezetbe, hiszen nemcsak katonák, hanem férjek, feleségek, testvérek, anyák és apák vesztették életüket. A Borsó-hegyen meghaltak a magasszintű feladatvégzésük mellett a legnagyobb áldozatot hozták hazájukért, az életüket adták érte.

„Szeretnék köszönetet mondani a Magyar Honvédség vezérkarának, katonáinak, és nem utolsó sorban Hejce polgármesterének és lakosainak azért, amilyen tisztelettel és szeretettel gondoskodnak erről az emlékhelyről. A baleset évfordulója nemcsak a gyász napja, hanem az emlékezés, a hála és a csendes remény napja is. A reményé, hogy tisztelni fogjuk egymást, hogy felelősségteljesen fogunk élni tudatában annak, milyen értékes minden ajándékba kapott nap” – zárta gondolatait Zmeko vezérezredes.

Böröndi Gábor vezérezredes kérdésünkre elmondta, húsz évvel ezelőtt, amikor értesült a tragédiáról a következő kérdés fogalmazódott meg benne: Ez valóban megtörténhet? „Nehezen feldolgozható hír volt számomra, de az egész Magyar Honvédség számára is. A Hejcén életüket vesztett katonák nem tűzharcban, nem harctéri körülmények között estek el, hanem néhány kilométerre hazájuktól, légikatasztrófában hunytak el. Kötelességünk emlékük előtt tisztelegni” – emlékezett vissza a Honvéd Vezérkar főnöke.

A megemlékezés szlovák nyelvű istentisztelettel folytatódott, majd a két vezérkari főnök vezetésével, gyalog mentek fel a Borsó-hegyi emlékhelyre, ahol koszorúkat és mécseseket helyeztek el az áldozatokat szimbolizáló 42 kopjafánál.

Forrás: honvedelem.hu