Helyszíni tudósítás a Balassi farsangról

Elérkezett a várva-várt nap, amikor újból találkozhattak a Balassi Bálint Bajtársi Egyesület tagjai és vendégei a Közszolgálati Egyetem dísztermében egy kis farsangi mulatozásra, amelyet mindannyian már régen vártak, vártunk.

Hagyománya van már ennek a rendezvénynek a Balassi Egyesületnél és – fáradságos szervező munkával ugyan -, de évente sikerül az elnökségnek ezt nyélbe ütni, no persze sok mindenre kell ilyenkor figyelni és mindig akad tanulság is.

Február 09-én volt a jeles nap, amelyre szerencsére közel 120 érdeklődő tartott számot. Fontos volt, hogy meglegyen a kellő jelentkező, hiszen mindenütt lényeges szempont, hogy a rendezvény ne legyen veszteséges. Kis késéssel ugyan, de rendben elkezdődött a bál, amelynek rövid beköszöntőjét természetesen a Balassi Egyesület elnöke Galló István ny. ezredes tartotta. Köszöntötte a megjelenteket, a meghívott vendégeket és a társ-egyesületek tagjait: a XIII. kerületből Radó Gábort és párját, valamint Szalkai Lajost, továbbá a Bem József, a Tiszta Égbolt és a Békefenntartó Egyesületek tagjait és új barátainkat a Kelet-budapesti Adóügyi Klubtól, akikkel a közeljövőben tervezzük az együttműködés megerősítését.

A betervezett „hivatalos” műsort sajnos lemondták, mivel Ökrös Tibor és Népi Zenekara más feladatot kapott. Azonban reméltük, hogy így sem marad el a jó hangulat, hiszen a Balassi Kórus tagjaiból szép számmal sikerült verbuválni szólóénekeseket és még táncot is láttunk.

A pohárköszöntő után tehát elkezdődött a műsor. Állandó zongora kísérőnk, Ráthy József és gitáros társa, Vencli Gyula fáradhatatlanul szolgáltatták a talp alá valót szinte szünet nélkül az est folyamán, hálásak is vagyunk nekik ezért. Dr. Miski Anikó a nagy múltú Illés Együttes számaiból válogatott, s jó néhányan vele énekelték az „Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga Rózsát”. Utána következett Trefán Pál, aki Melis György, kis hazánk legszebb hangú Bánk bánja albumából választott három szép hallgatóst: a „Messze van a kicsi falum”… szintén sokak szívét megdobogtatta, s az ő hangszíne illett is ezekhez a nótákhoz, majd csatlakozott hozzá Nagyné Csizmás Erzsébet és közösen adták elő Koós János és felesége, Dékány Sarolta „Hogyha kell én ezer évig várok rád” c. dalát. Következett Kremsner József, aki egymaga is képes akár egy teljes estét végig dalolni, az olasz melódiáktól a magyar operettekig, s a cigánydalok is beleférnek a repertoárba. A „délibábos Hortobágyon”-t és a „Hajmási Péter”-t Trefán Pállal és Wetzel Györggyel együtt fújta, s, ha nem is ők voltak a három tenor, de legalább olyan sikerük volt. Gyurinak egyébként is nagy gyakorlata van az éneklésben, hiszen sokszor szokott hozzájárulni a Budapesti Nyugállományúak Klubjában is a jókedv megteremtéséhez. Rengeteg operettet, sanzont és táncdalt tud, s most is szinte az este végéig kezében volt a mikrofon a tánc alatt is.

Kicsi szünet következett, mert már készen állt a büfé a hideg- és meleg finomságokkal a fogyasztásra, s a vendégek is kellőképpen megéheztek a dalolásban és a műsor követésében. A felszolgáló lányok az idén is kitettek magukért, mint minden alkalommal, köszönet nekik is a fáradozásukért.

Még maradt fellépőnk a finomságok elfogyasztása utánra is, nem is akármilyen. Török-Szabó Erzsébet egy szép, fekete csipke-csodában énekelt sanzonokat és operett-részleteket a közönség örömére, karnagyunk Naszvagyi Vilmos Tom Jones ikonikus Delilah-ját és az elmaradhatatlan Surda dalt énekelte, természetesen bevonva a közönséget is. Németh Ferenc három ismert dalt énekelt, az „Alma a fa alatt”-ot vele is lelkesen énekelék. Majd végül a kórusból három táncos lábú lányunk: Gábrisch Marika, Méhész Zsuzsi és Riegerné Janega Györgyi egy Western táncot adott elő, ahogy illik, kockás ingben, farmerben és kalapban. nem kis teljesítmény volt a büfé után.

Elkövetkezett az est fénypontja a zsákbamacska játék, ez mindig felvillanyozza a bálozókat. Sok szép ajándék talált gazdára, úgy láttuk, mindenki örömmel vitte el a zsákmányt. A három fődíj az idén is a torta, a gyümölcskosár és az ajándékkosár volt. Mindhárom boldog gazdára talált.

Mi is következhetett volna ezután, mint a mulatás és tánc, amihez Csukás Zsuzsanna és Wetzel György tevékenyen hozzájárultak hangulatos dalaikkal. És ha nem is kivilágos kivirradatig, de kilenc óráig mindenki, aki táncos lábait meg akarta mozgatni, hát most megtehette. (Bizonyára volt is néhány mínusz kiló estére!) Hát így zajlott a mi bálunk, a Balassi Bál, reméljük, mindenki megelégedésére, s aki egyszer itt volt velünk, az jövőre is megtisztel bennünket a társaságával és együtt búcsúztathatjuk a telet.

forrás: honlap.balassiegyesulet.hu, szöveg: Nagyné Csizmás Erzsébet, fotók: egyesület