Tapolca repülőterén 1937 és 1956 között katona-repülők és ejtőernyősök szolgáltak, védték a hont. Voltak, akik a legdrágábbat, az életüket adták a harcfeladatokra való felkészülés során. Eddig erről a városba látogatót semmi sem tájékoztatta. Soós Lajos nyugállományú...
Emlékezés Veszprém Jutaspusztán
A Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége és a Veterán Repülők és Ejtőernyősök Veszprémi Egyesülete (VREVE) szervezésében 32. alkalommal emlékeztek szerdán katonák és civilek az 1941. április 12-én Jutaspusztán történt, a Magyar Honvédség történetének legnagyobb repülő és ejtőernyős katasztrófájának áldozataira.
A program már délelőtt megkezdődött, amikor a részt vevők egy kisebb csoportja a megemlékezés koszorúit helyezte el az új köztemetőben Kis Zoltán alezredes, a Fiumei úti temetőben vitéz Bertalan Árpád őrnagy (posztumusz alezredes), és a Farkasréti temetőben, a pilóták, Bene László százados és Kelemen Károly százados sírjánál.
A Himnusz, a Légierő, majd az Ejtőernyős induló után Soós Lajos alezredes, a VREVE elnöke köszöntötte a rendezvény vendégeit, köztük az áldozatok megjelent hozzátartozóit, majd Hegedűs Barbara, Veszprém alpolgármestere mondott rövid üdvözlő beszédet, amelyben kiemelte, hogy napjaink eseményei arra figyelmeztetnek mindenkit, hogy emlékeznünk kell a magyar történelem szomorú eseményeire. Ilyen eseménye volt hazánk történelmének legsúlyosabb repülő katasztrófája, a 82 évvel ezelőtti repülőbaleset is. „Nemcsak emlékezünk, hanem bennünket, civileket emlékeztet arra a rendezvény, mit is vállalnak a katonák esküjükben, akik akár életük árán is megvédik a hazát. Ezért hálával tartozunk azoknak a hősöknek, akik a múltban is vállalták ezt a szolgálatot.” Végezetül hangsúlyozta, hogy Veszprém méltán büszke katonai hagyományaira, amelyek a város történelmével egyidősek, ezért azokat a jövőben is ápolni kell.
Az ünnepi megemlékezést Dr. Koller József dandártábornok, a Magyar Honvédség Légierő Parancsnokság megbízott parancsnoka képviseletében D. Hegedűs János ezredes tartotta, visszaemlékezve a baleset körülményeire, elmondta, hogy 1941 április 12.-én tervezett harci művelet során már számoltak az alig két és féléve alakult, vitéz Bertalan Árpád által vezetett első magyar ejtőernyős zászlóalj bevetésével. A felszállás során a vezérgép elveszítette sebességét és 50-80 méter magasan szárnyvégre billent, átesett jobbra dőlt. Magasságát vesztve, lapos szögben, de működő motorokkal lezuhant és nem belefúródva, hanem érintve a talajt, csúszott. A gép légcsavarjai leszakadtak, a jobb motor levált, és benyomódott a kabin oldalába. A gép alsó burkolata felszakadt, a kiömlő benzin pedig a forró alkatrészektől lángra lobbant. A gép felrobbant, fedélzetén 5 fő repülő-személyzettel, és 23 fő ejtőernyős katonával. A balesetet mindössze nyolcan élték túl. A baleset alig két perc alatt zajlott le.
Az elhunyt legénység temetése április 15-én volt Veszprémben. Három felekezet fiai közösen végezték a szertartást. Egyeseket a család kívánságára a lakóhelyükön helyezték örök nyugalomra.
„Minden csatába, harcba induló katona vágya: győztesen hazatérni és élvezni a megbecsülést, a szerzett dicsőséget. Ezek az érzések hamvadtak el itt a Jutas-pusztai repülőtér felszálló mezején 1941. április 12.-én a délutáni órákban. Nevük, emlékük azonban tovább él. ”- zárta beszédét az előadó.
A megemlékező rendezvény következő részében a lélekharang megszólalásakor elhangzott valamennyi áldozat neve. Ezt követően Oláh Emil ezredes, kiemelt protestáns tábori lelkész mondott imát, majd az áldozatok tiszteletére egy C-17 repülőgép húzott át az emlékmű felett, valamint aktív ejtőernyősök hajtottak végre kegyeleti ejtőernyős ugrást.
A kegyelet és a megemlékezés koszorúinak elhelyezése következett önkormányzati, katonai vezetők, és civil szervezetek képviselői részéről. A Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége (BEOSZ) és Magyar Veterán Repülők Szövetsége (MVRSZ) közös koszorúját Vilner Péter ny. ezredes, alapfeladati elnökhelyettes és Gál István ny. ezredes, MVRSZ elnök helyezte el.
Közeledve a rendezvény befejezéséhez Vilner Péter ny. ezredes a BEOSZ elnökének elismeréseit adta át Wágner Lászlónak, aki az emlékmű létrehozásának ötletgazdája volt, és az emlékmű felújításban is meghatározó részt vállalt, valamint Barabás Árpádnak, aki jelentős és önzetlen segítséget nyújtott az emlékmű további felújítási munkálataiban.
A rendezvény a Szózat és Magyar Takarodó elhangzásával zárult.
Szöveg: Demeter Ferenc, Zatkalik András, Vilner Péter
Fotók: Rácz Tünde honvedelem.hu, Demeter Ferenc, Nagy Imre László