Együtt az úton
A Szegedi Bajtársi Klub tagjai, vezetősége nevében Csepi László nyugállományú őrnagy elnök és Nagy Zoltán nyugállományú alezredes titkár látogatást tett otthonukban a Lengyel házaspárnál.
Mit is illik tudni erről a nagy tiszteltben álló házaspárról? 71 évvel ezelőtt fonódott össze életük. Lengyel László nyugállományú alezredes a honvédségben számos helyőrségben szolgált melyek közül Baja, Szeged, Cegléd voltak a legfőbb szolgálati helyek. Jolika néni 30 évig szolgált a seregben különböző beosztásokban és 90. életévét a napokban töltötte be. Ebből az alkalomból kapott emléklapot. Nagy-nagy büszkeséggel mutatta be azt melyet Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter és Dr. Böröndi Gábor vezérezredes vezérkar főnök írt alá. Még most is meghatódottságának adott hangot mikor felidézte, hogy a MH Dombay Miksa 4. Területvédelmi Ezred képviselője átadta ezt a számára fontos emléklapot. „Úgy látszik nem dolgoztam hiába oly hosszú évtizedeken keresztül és még nem felejtettek el” – mondta Jolika néni.
A 90 év tiszteletet parancsoló.
A katonaévek néhány pillanata azonnal bevillant mikor faggattuk, hogy hogy is repültek el ezek az évek. Arca felvidult, szemei csillogni kezdtek az emlékek felidézésével talán még a ráncok is elrepültek egy pillanatra mert a mosoly lett az úr tekintetén. Laci bácsi -akit hamarosan a 95. szülinapján köszönthetünk – a saját életútjának eseményein keresztül igyekezett megerősíteni, hogy nem volt ugyan könnyű a szolgálati feladatokat maradéktalanul teljesíteni és a család életét is egyengetni, de szerencsésnek mondta magát. Egy ilyen feleség mellett minden akadályt leküzdtek, Mindig, mindenben egyetértettek és ezt az évszámok figyelembevételével vehetjük egy jó receptnek is.
Most, hogy a szépkorúak táborába léptek nem panaszkodtak. Az „itt fáj ott fáj” az egész találkozásunk alkalmából egyszer sem hangzott el. Egymásra nagyon odafigyelnek, ellátják magukat. Ebben besegít fiuk, menyeik és néha az unokáik. Azt ugyan sajnálják, hogy a klub aktív életének nem lehetnek már részesei, de a telefonnak köszönhetően még mindig felhívják a „régi surranótársakat, klubtagokat”, habár ez is az idő múlásával egyre fogy.
Az elnök személyesen hozta el a klubtagság befizetéséről szóló nyugtát és írta be a tagkönyvekbe annak tényét. 1990 óta ez volt az első számú közösségi létük és az is maradt. Jóbarátokra, igaz társakra leltek és jelenlétükkel, az eseményeken való részvételükkel vitték sikerre a klubéletet. Jolika néni állítása szerint a klubtagságuknak már csak a halál vet véget. A most átadott éves munkatervet lapozgatva azért lelkünkre kötötték, hogy jövő januárban az Ifjúsági Házban ott akarnak lenni a megalakulásunk 55. évfordulójára rendezendő ünnepségen. Várják a meghívót. A közösség szellemisége, a szépemlékű évek, no és ebben a korban fontos, a hely megközelíthetősége, akadálymentessége minden alapot megteremt a személyes részvételnek.
Egy igazán jó hangulatú, kedélyes délelőttöt töltöttünk együtt és búcsúzásunk után megállapítottuk, hogy nekünk fiataloknak ilyen példákon okulva van még mit tanulnunk. Hamarosan újra visszajövünk mert mint a bevezetőben is elhangzott Lengyel László nyugállományú alezredes, Laci bácsi 95 lesz. Már alig várjuk, hogy jöhessünk! Addig is további jó egészséget kívánunk a Lengyel házaspárnak!
Szöveg és fotók: Nagy Zoltán
