Doni megemlékezések Budapesten és Pákozdon

Budapest

Lélekharang csendült a doni hősökért

„Közel százhuszonötezer magyar katona és civil halt meg, sebesült meg, tűnt el vagy esett fogságba a keleti hadszíntéren” – emlékeztetett az 1943-as doni áttörés évfordulóján Mihócza Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökének területvédelmi helyettese a budavári Mátyás-templomban, a Magyar Honvédség megemlékezésén.

Január 12-én a Don-kanyarban életüket vesztett katonáinkra emlékezik a magyar társadalom. A Vörös Hadsereg 83 évvel ezelőtt ezen a napon indította meg támadását a magyar királyi 2. honvéd hadsereg ellen a Voronyezs környéki frontvonalon. Katonáink hősies módon felvették a harcot a hatalmas túlerővel szemben, de nem sikerült visszaverniük az offenzívát.

A honvédek útja értelmetlenül vezetett a biztos halálba: a keleti fronton dermesztő hideg, állandó éhség, kimerültség és a túlélés reményének lassú elhalványulása várta őket. Nemcsak az ellenséggel, hanem a tél könyörtelenségével is meg kellett küzdeniük. A Don hőseinek nem átmeneti kellemetlenség volt a csontig hatoló fagy, hanem hetekig, hónapokig tartó, a legtöbbször életet követelő valóság.

„A doni katasztrófa feldolgozása azért is nehéz, mert nincs benne ésszerű magyarázat. Nem egyetlen hibáról és egyetlen döntésről van szó, hanem egy hosszú folyamat tragikus következményeiről. A veszteségek nagysága miatt mindez nemcsak katonai, hanem nemzeti tragédia is” – fogalmazott beszédében Mihócza Zoltán altábornagy. Hozzátette: a megemlékezés célja nem az ítéletalkotás, hanem a csendes főhajtás és tiszteletadás.

A Mátyás-templomban gyertyát gyújtottak az elesettek emlékére, majd dr. Böröndi Gábor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke nevében – Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter védnöksége alatt – Mihócza altábornagy átadta a parancsot a Doni Emléktúra elindítására dr. Drót László dandártábornoknak, az MH Területvédelmi és Hadkiegészítő Parancsnokság parancsnokának.

Az emlékezés pillanatait Körömi Ferenc Anyám titka című, a hazatérő – és haza soha nem térő – katonák érzéseit megidéző költeménye gazdagította.

A rendezvényt szentmise zárta, amely során a hit megtartó erejére hívta fel a figyelmet Berta Tibor dandártábornok, katolikus tábori püspök. Hangsúlyozta: „Korunkban az élet szinte minden területén érvényesülni látszik az a törekvés, amely a szekularizációt előnyben részesítve, értékes ősi tanításokat elhagyva, utat enged egy erőteljesen hatalmaskodó vezetésnek, amely kiiktatja és mellőzi a megfelelő társadalmi törvényeket, alapelveket: az ember jogait, méltóságát, személyes szabadságát.”

Kiemelte, hogy „a hit tud megtanítani egymás megbecsülésére, tiszteletére és szeretetére, bukott emberi természetünk megértésére, bűneink megbocsátására, a hit tudja megmutatni az emberi kiteljesedéshez vezető utat.”

A Mátyás-templomban megcsendült lélekharang és a fellobbanó gyertyák, bár a múlt fájdalmát idézték fel, az emlékezés és az összetartozás üzenetét közvetítették. Az eseményen – mások mellett – részt vett Zsiros Tamás MH vezénylő zászlós, a Magyar Honvédség vezénylőzászlósa és Horváth Tamás, a Honvédelmi Minisztérium Katonai Örökség Főosztály főosztályvezetője.

Forrás: honvedelem.hu

A szerk. megjegyzése: a megemlékezésen a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetségét Esküdt Lajos nyugállományú ezredes, elnök képviselte.

Pákozd

Hősökké váltak a Don-kanyarban elesettek

Nem hősnek születtek, de hősökké váltak, életet, jövőt terveztek, munkájuk, hivatásuk volt – emlékezett Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes a Don-kanyarban történt urivi áttörés 83. évfordulójára Pákozdon, január 12-én.

Vargha Tamás a pákozdi Don-kanyar Emlékkápolnában tartott megemlékezésen arról beszélt, hogy évtizedes hagyomány a közös emlékezés a doni hősök helytállására. Hozzátette, a magyar hadseregnek, köztük több tízezer munkaszolgálatosnak embertelen körülmények között kellett a harctérre indulnia, és ott bátorsággal helytállnia. „Családot alapítottak, gyermekeket neveltek, de kérlelhetetlen paranccsal közbeszólt a háború” – tette hozzá az államtitkár.

Kiemelte, az emlékezéssel fejezzük ki a lélek fájdalmát, és az irányukban meglévő adósságunkat csak az emlékezéssel, a megfelelő tiszteletadással törleszthetjük. Mint mondta, bátorságuk, kitartásuk, hűségük a katonai esküjükhöz és a hazáért való önfeláldozásuk ma is példaértékű.

„Akik itt állnak, ők tudják, hogy mit jelent, ha egy apa, egy testvér, egy nagyapa nem jön haza, mert a háború legnagyobb ára az elveszítettek, az a generáció, amely már nem térhet haza, az a generáció, amely hiányzik itthon az otthon melegéből, a közösségből, az a generáció, amely hiányzik az ország építéséből. A háború legnagyobb ára a jövő” – mondta az államtitkár.

Vargha Tamás szerint éppen ezért le kell vonni a megfelelő tanulságot, amely szerint nem csak a rossz döntéseknek, a hibás politikai elképzeléseknek, de a sodródásnak is vannak következményei. Hozzátette, éppen ezért az a helyes, ha kiállunk magunkért, kiállunk saját igazunk mellett. Nekünk ma a békét és a biztonságot kell képviselnünk – hangsúlyozta az államtitkár.

Forrás: honvedelem.hu